A testmozgás megóv a vacsorától

2018.04.28. · tudomány

Vacsora helyett futok. Kalóriák szempontjából egy fél óra kocogás nem ér fel egy sült csirkecombbal, sőt alapvetően energiát vesztek. Tárolt energiából – sajnos – elég jól állok. Viszont ennek ellenére (vagy talán ezért) éhes vagyok. Majdnem mindig. De a futás csökkenti az éhségérzetet, így ki tudja váltani a vacsorát.

Amerikai és dél-koreai kutatók megmutatták, hogy testedzés által kiváltott testhőmérsékletemelkedés hatására olyan folyamatok indulnak be, amelyek csökkentik az éhségérzetet (Jeong et al. 2018). Egérben.

Az agyunkban található hipotalamusz – többek között – a jóllakottság és az éhségérzet szabályozásában is részt vesz (lásd Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve, 39. fejezet). A hipotalamusz továbbá fontos központja a hőérzékelésnek / hőszabályozásnak is. A két dolog a témánk szempontjából összefügg. Van egy receptor, az úgynevezett tranziens receptor potenciál vanilloid 1 receptor (TRPV1), amelynek az izgatása hormonális áttéten keresztül csökkenti az éhségérzetet.

Az egér eszik, mégsem hízik el

A receptor nevében a vanilloid sajnos nem a vanilliaillatú vanillinre, hanem annak egy kémiai változatára, az erőspaprika csípőségéért felelős kapszaicinre utal. Ez a molekula is képes aktiválni a receptort, igaz a magasabb testhőmérséklet „természetesebb” aktivátora és ezért van, hogy izzadni kezdünk az erőspaprika fogyasztástól. Egérkísérletben megmutatható, hogy a kapszaicint evő egér zsírdús etetés mellett sem hízik el, míg a TRPV1 receptorral nem rendelkező, genetikailag módosított egér hasonló körülmények között erősen elhízott (Zhang et al. 2007).

Emberben is megfigyelhető, hogy a kapszaicinfogyasztás csökkenti az étvágyat (Whiting et al. 2012). Janssens és munkatársai (2014) azt tapasztalták, hogy étkezéseikhez csilipaprikát evő tesztalanyok kevésbé érezték magukat éhesnek, és így étkezéskor korlátlanul rendelkezésre álló pizzából kevesebbet ettek azokhoz képest, akik nem ettek csilipaprikát.

Visszatérve az egerekre és a TRPV1 receptorra, megállapítható, hogy bár jellemzően igen magas hőmérséklet aktiválja azt (42 °C feletti), de van olyan formája is, amely a normális testhőmérséklet kisebb emelkedésére is reagál. Az intenzív testmozgás pontosan ezt az apró testhőmérsékletemelkedést idézi elő (~37 °C). Az egereket tehát felküldték a futópadra (aminek szériafelszerelése a motivációt fenntartó elektrosokkoló…), majd még hat órát éheztették őket. Ezt követően mérték meg, hogy mennyit ettek. Azon egerek, amelyeknek a TRPV1 receptora épp volt kevesebbet ettek, mint azok, amelyekből ezt a receptort „kiszerkesztették”.

A szerző az MTA - ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport főmunkatársa.

Hivatkozott irodalom: