Magyarosuchus fitosinak nevezték el a Gerecsében talált 180 millió éves őskrokodilt

A Magyar Természettudományi Múzeumban mutatták be a sajtónak annak a közel ötméteres, 180 millió évvel ezelőtt élt őskrokodilnak a maradványait, amelyről a neves paleontológiai szakfolyóirat, a PeerJ hasábjain jelent meg részletes kutatási publikáció.  Az őshüllőt, amit egy eddig ismeretlen faj egyedeként könyveltek el, megtalálójáról, Fitos Attiláról Magyarosuchus fitosinak nevezték el. 

Ilyen lehetett a gerecsei őskrokodil, a Magyarosuchus fitosiFotó: Magyar Természettudományi Múzeum

A krokodilmaradványok még 1996 nyarán kerültek elő a Gerecsében, a Pisznice-hegy oldalában található egyik kőfejtő 180 millió éves, vörös gumós mészkőrétegeiből. Az előzetes vizsgálatok után 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására: az ELTE kutatói mellett az Edinburgh-i Egyetem (Edinburgh, Egyesült Királyság) és a Martin Luther Egyetem (Halle, Németország) munkatársai vettek részt a munkában. 

A múzeum szerint a megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, függesztőövelemek, végtagcsontok és páncélelemek alapján a közel 5 méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok azon Thalattosuchia taxonómiai rendjéhez tartozott, amelynek fajai először alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Törzsfejlődési kapcsolatait vizsgálva kiderült, hogy a Nyugat-Európa alsó jura rétegeiből ismert Pelagosaurus legközelebbi rokona.

Mire utal a gerecsei krokoldil felépítése?

A gerecsei őskrokodilt az egykori Tethys-óceán egy olyan, nyílt vízi körülmények között lerakódott, kondenzált üledékes kőzetrétegében találták, ahonnan ritkán kerülnek elő gerinces fosszíliák. 

Megőrződési körülményei mellett az őskrokodil csontjai is sok érdekességet mutatnak. A gerincoszlop legvégén az egyik farokcsigolya különösen megnyúlt neurális tüskét visel, mely arra utal, hogy ennek a krokodilnak egy alacsony, de az úszásban minden bizonnyal fontos szerepet játszó farokúszója lehetett. Emellett azonban megőrizte erős, csontos elemekből álló, hasi és hát páncélzatát is. 

Ezek a tulajdonságok összességében arra engednek következtetni, hogy a krokodilok evolúciójának korai szakaszában végbement tengeri életmódhoz való alkalmazkodás mozaikos volt: míg bizonyos testtájak (például a megnyúlt koponya, farokúszó) már az úszó életmódhoz alakultak, más tulajdonságok (járásra alkalmas végtagok, masszív páncélzat) még szárazföldi őseikre emlékeztetnek.

A gerecsei őskrokodilt a nagyközönség május végéig a múzeum Kupolacsarnokában, utána pedig állandó kiállításon megtekintheti.