Nehéz időkben éltek errefelé, de a Skye-szigetet nagyon szerethették azok a hosszú nyakú sauropodák és húsevő theropodák, amelyek nyomait most fedezték fel.
A fosszíliák tanulmányozása nem csupán a földtörténet egy-egy pillanatának rekonstruálására ad alkalmat, hanem arra is, hogy eltűnődjünk a geológiai léptékű változáson és a saját életünk mulandóságán. Míg a csillagászat a hatalmas térbeli, az őslénytan a nem-emberi időléptékekre, a mély múltra világít rá.
Az ős-predátort a macskafejű egyiptomi Básztet istennőről nevezték el a paleontológusok.
Buckland a viktoriánus Anglia egyik utolsó olyan nagy tudósa volt, aki ragaszkodott a természettudomány és a Biblia összebékítéséhez. Egyetemi óráival szemben a házát nem szívesen látogatták, mivel a professzor étrendje javarészt egérből, krokodilból és rovarokból állt.
Amatőr fosszíliavadász talált rá a kőzetbe rejtett meglepetésre, amit valószínűleg egy kréta kori hal hagyott hátra, amely nem tudta megemészteni a tengerililiomok meszes vázát.
Ritkának számít, hogy egy sauropodomorpha növényevő dinoszaurusz koponyája ilyen épségben megmaradjon. Az állat egy tavakkal és folyókkal tarkított tájon élhetett, ahol harasztokkal és nyitvatermőkkel táplálkozott.
A csimpánzok pont úgy választják ki a köveket és használják például a dió feltöréséhez, ahogyan az ember tette 2,5 millió évvel ezelőtt. Sőt, ez a készségük öröklődik is.
Európai őslénykutatók szokatlan módszerrel vizsgálták a dinoszauruszok felemelkedését: ürülék és hányás fosszíliákat elemeztek, amiből a dinoszauruszok és más állatok táplálkozására, valamint a környezetük megváltozására tudtak következtetni.
A Qubitnek nyilatkozó világhírű paleontológus, Steve Brusatte csodálatos csontváznak nevezte a Navaornis hestiae nevű madár Brazíliában megtalált, közel 80 millió éves fosszíliáját.
A 19. század legvégén kilőtt hímek még életükben megsérült fogzománca alól előkerült szőrszálak genetikai elemzése a legendákat igazolta.
A szan vagy busman törzs tagjai gyakran találkozhattak a dicynodonták fosszíliáival, de élő állatot egész biztosan nem láttak. A barlangrajz az 1800-as évek elején készült festmény egy friss vizsgálata szerint a mitikus szarvas kígyó nem más, mint egy növényevő őslény.
Az amerikai kémikusok által azonosított atomi szintű interakció stabilizálja a kollagén fehérje peptidkötéseit, és ezzel megmagyarázza, hogyan maradhattak fenn máig 68-195 millió éves dinoszauruszok makromolekulái.
A tengeri tehenet egy krokodil rántotta a vízbe, a maradványaiból pedig még egy tigriscápa is lakmározott. A leletek sokat elárulnak a miocén táplálékláncáról.
A hihetetlenül ritka, káprázatosan megőrződött fosszíliát a kutatók komputertomográfiával vizsgálták, ami feltárta belső szervrendszereinek szinte minden részletét.
A 233 millió éves, triász időszaki fosszília egy víztározó mellől került elő. Az egykor 2,5 méter hosszú állat az egyik legkorábban megjelent dinoszaurusz csoportba, a Herrerasauridae családba tartozott.