A dinoszauruszok étrendjére eddig csak az állkapcsuk, a fogaik és a nyakhosszúság alapján következtettek, most először viszont a megkövesedett béltartalom vizsgálata közvetlen bizonyítékokkal is szolgált.
A Journal of Anthropological Archaeology folyóiratban megjelent vaskos tanulmány visszafejtette, hogy kik készítették a legkorábbi ismert kőszerszámokat.
Egy friss kutatás szerint már a kréta korban is fészkeltek madarak a sarkkörön, ez azt is jelenti, hogy 25-30 millió évvel korábban is jelen voltak már a területen, mint korábban hitték.
Őslénykutatók furcsa lábnyomokra bukkantak egy közel 355 millió éves homokkő táblán, amiket gyíkszerű hüllők hagyhattak hátra. Egy bökkenő van: eddig úgy gondoltuk, hogy a hüllők 35 millió évvel később jelentek csak meg.
A százmillió évvel ezelőtt élt állat 5-6 méter hosszú volt, és mint a nem többi tagja, ez is súlyos farokbuzogánnyal büszkélkedhetett.
Izotópos vizsgálatok alapján az egyes egyedek táplálkozási szokásai mellett az életmód mintázatait is sikerült rekonstruálni.
Nehéz időkben éltek errefelé, de a Skye-szigetet nagyon szerethették azok a hosszú nyakú sauropodák és húsevő theropodák, amelyek nyomait most fedezték fel.
A fosszíliák tanulmányozása nem csupán a földtörténet egy-egy pillanatának rekonstruálására ad alkalmat, hanem arra is, hogy eltűnődjünk a geológiai léptékű változáson és a saját életünk mulandóságán. Míg a csillagászat a hatalmas térbeli, az őslénytan a nem-emberi időléptékekre, a mély múltra világít rá.
Az ős-predátort a macskafejű egyiptomi Básztet istennőről nevezték el a paleontológusok.
Buckland a viktoriánus Anglia egyik utolsó olyan nagy tudósa volt, aki ragaszkodott a természettudomány és a Biblia összebékítéséhez. Egyetemi óráival szemben a házát nem szívesen látogatták, mivel a professzor étrendje javarészt egérből, krokodilból és rovarokból állt.
Amatőr fosszíliavadász talált rá a kőzetbe rejtett meglepetésre, amit valószínűleg egy kréta kori hal hagyott hátra, amely nem tudta megemészteni a tengerililiomok meszes vázát.
Ritkának számít, hogy egy sauropodomorpha növényevő dinoszaurusz koponyája ilyen épségben megmaradjon. Az állat egy tavakkal és folyókkal tarkított tájon élhetett, ahol harasztokkal és nyitvatermőkkel táplálkozott.
A csimpánzok pont úgy választják ki a köveket és használják például a dió feltöréséhez, ahogyan az ember tette 2,5 millió évvel ezelőtt. Sőt, ez a készségük öröklődik is.
Európai őslénykutatók szokatlan módszerrel vizsgálták a dinoszauruszok felemelkedését: ürülék és hányás fosszíliákat elemeztek, amiből a dinoszauruszok és más állatok táplálkozására, valamint a környezetük megváltozására tudtak következtetni.
A Qubitnek nyilatkozó világhírű paleontológus, Steve Brusatte csodálatos csontváznak nevezte a Navaornis hestiae nevű madár Brazíliában megtalált, közel 80 millió éves fosszíliáját.