Az ausztráliai Flinders Egyetem kutatói az újonnan előkerült fosszíliák és a ma is élő madarak vizsgálatai alapján úgy vélik, hogy a kihívást jelentő környezeti feltételek olyan negatív élettani hatásokkal járnak, amelyek hajlamosították a megbetegedésre a Genyornis newtoni-t.
A legújabb paleogenetikai kutatások és környezeti rekonstrukciós vizsgálatok eredményei szerint az óriásemlősök hosszú ideig együtt éltek a kontinenst benépesítő modern emberekkel, így kihalásukért nem kizárólag a túlvadászat és az utolsó globális lehűlés legnagyobb jeges időszakát követő felmelegedés a felelős.
A jó minőségű dinótojás-fosszíliák ritkák, azok pedig még ritkábbak, amelyek embriót is rejtenek. Most egy ilyen tojást mutattak be, amit Kínában találtak, és egy nagyjából 70 millió éves embriót foglal magában – épp olyan pózban, amilyen a kikelés előtt álló mai madarakra jellemző.
David Attenborough még idén egy dokumentumfilmben mutatja be a 220 ezer éves leleteket, amelyek a neandervölgyi emberek korabeli életkörülményeiről is árulkodhatnak. Mivel a bányának csak egy kis részét tárták fel, még több mamut kerülhet elő a közeljövőben.
Egyetlen másik dinoszauruszra sem jellemző, páfrányszerű farki fegyverzetével védekezett a ragadozók ellen a Chile legdélebbi régiójában felfedezett Stegouros, ami a kréta kor végén élt. A felfedezés segít tisztázni a páncélos dinoszauruszok korai evolúciójának történetét.
A félmilliárd évvel ezelőtt élt Eximipriapulusok voltak az első állatok, amelyek beköltöztek egyik másik faj meszes vázába.
Az új fajként azonosított Terropterus xiushanensis a valaha létezett legnagyobb testméretű ízeltlábúak, a mára kihalt eurypteridák osztályába tartozott, és úgy vadászhatott, mint a mai modern ostorlábúak.
Az őslénytani névjegyzéket Ceratosuchops inferodios és Riparovenator milnerae néven bővítő két faj a Tyrannosaurus rexnél is hatalmasabb, kétéltű életmódú Spinosaurusokkal állhatott rokonságba.
A Titanokorys gainesi fosszíliáit a Sziklás-hegység kanadai részén, a Burgess-palán találták meg még 2018-ban, de a kutatók csak most publikálták eredményeiket.
A regénybeli Beorn nyomán Beornus honeyi névre keresztelt őspatás mellett amerikai paleontológusok még másik két új faj leírását is publikálták a Journal of Systematic Palaeontology folyóiratban.
A kanadai Elizabeth Turner 890 millió éves kőzetekben szivacsokhoz hasonló struktúrákat azonosított, amelyek lényegesen régebbiek az eddig ismert ősszivacsoknál. Ha a felfedezést sikerül igazolni, az azt jelenti, hogy az első állatok jóval korábban jelentek meg a Földön, mint eddig gondoltuk.
A Portsmouthi Egyetem kutatói szerint a pteroszauruszok már röpképesen jöttek a világra, nem úgy, mint a legtöbb madár, amelyeknek kikelés után meg kell tanulniuk repülni. A kis dinoszauruszok valószínűleg kevésbé voltak alkalmasak a hosszú távú repülésre, mint a felnőttek, de fürgébben manőverezhettek, mint a kifejlett példányok.
Forradalmi módszerekkel sikerült megkövesedett csontokból annyi DNS-t kivonni, hogy szekvenálhassák a Szicíliában valaha élt kis méretű elefánt genomját. Kiderült, hogy a faj mindössze 1300 év alatt annyira összezsugorodott, mintha egy ember rézuszmajom méretűvé válna.
Egy nemzetközi kutatócsoport a koprolit tartalmáról készített 3D-s rekonstrukciókat. A legnagyobb megdöbbenésükre kiderült, hogy a megkövesedett ürülék szinte tökéletesen konzerválódott apró bogarakat őriz.
A kora kréta kori lábnyomok hat különböző fajtól származnak, eddig ezek a legfiatalabbak, amit Nagy-Britanniában találtak. A kutatást vezető paleontológus szerint kész csoda, hogy eddig nem fedezték fel őket, a nyomokat őrző szikla ugyanis már száz éve a felszínen van.
A Paraceratherium linxiaense testtömege elérte a 21 tonnát, magassága pedig 7 méter is lehetett, miközben a feje leginkább a mai tapírokéhoz hasonlított.
Egy friss amerikai kutatás szerint 19 millió évvel ezelőtt a cápák gyakorlatilag eltűntek a világ vizeiből: az állatok nagyjából 90 százaléka elpusztult, pedig látszólag nem történt semmi, ami ezt indokolhatná. A kutatók szerint a cápafajok még mindig nem heverték ki ezt a csapást.
Egy friss holland kutatás szerint a Tyrannosaurusok jóval lassabban mozogtak, mint eddig hitték: míg korábban úgy gondolták, hogy az állatok hétköznapi sétatempója a 10 km/órát is elérhette, a dinoszaurusz farkáról készült modell adatai alapján ez csak 5 km/óra körül mozgott.
Az ausztrál Flinders Egyetem kutatói a Dromornithidae családhoz tartozó óriásmadarak maradványai alapján kiderítették, hogy az állatok valószínűleg jól láttak, de agyból nem sok jutott nekik. A paleontológusok arra is rájöttek, hogy az állatok nem a lúdalakúak, hanem a tyúkalakúak rokonai.
Jó ideje folyik a vita a paleontológusok között arról, hogy egyes dinoszauruszok vajon kotlottak-e a tojásaikon, vagy csak magukra hagyták őket. Egy kínai lelet alapján úgy tűnik, hogy a röpképtelen oviraptorosaurusok a madarakhoz hasonlóan kikölthették őket.
Egy magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport megtalálta azokat a száz éve elfedett lelőhelyeket, ahonnan száz évvel ezelőtt a Magyarosaurus dacus maradványai is előkerültek. A lelőhely nemzetközi szinten is egyedülálló, és most már az is kiderült, hogy hol van.
A prágai Károly Egyetem paleontológusai a mélytengeri életmódot folytató rejtélyes Vampyroteuthis infernalis evolúcióját kutatva jutottak el a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, ahol megtalálták az elveszettnek hitt őslénytani leletet.
Az a Jurassic Park óta világos, hogy a nagy Tyrannosaurus nagy, most az is kiderült, hogy mekkora lehetett egy frissen kikelt példány. A paleontológusok egy amerikai és egy kanadai embriómaradványok alapján végül arra jutottak, hogy a kis ártatlanok akkorák lehettek, mint egy közepes termetű kutya.
Az Aphelicophontes danjuddit a borostyán olyan épségben őrizhette meg, hogy még a nemi szervei is fennmaradtak, ez alapján jöttek rá, hogy egy eddig ismeretlen faj tagja. A lelet kiváló állapotban maradt fenn, a felfedezéshez az is kellett, hogy a kettévágott fosszília két felét ismét egyesítsék.
Akkora volt, mint egy csirke, tollas is volt, szőrös is volt, ráadásul szalagszerű dolgok álltak ki a vállából. Ha mindez nem lenne elég, a paleontológusok szerint az Ubirajara jubatus még színpompás is lehetett, de hogy milyen színű, az sajnos nem derült ki.
Egy nemzetközi kutatócsoport éghajlati modellek és sok ezer ásatás eredményeit tartalmazó adatbázis alapján állítja, hogy a Homo fajok közül többel is a gyors klimatikus változások végeztek.
A paleontológus indoklása szerint a Brezinacantha Tolis a sötétben, mérgező környezetben, fajtársai maradványaival táplálkozva élt, ennél black metalosabb pedig már nem is lehet semmi. Az újonnan azonosított fajt a görög Rotting Christ két tagjáról, Sakisról és Themisről nevezték el. Nem ez az első eset, meglepően sok faj kapja a nevét rockzenészekről.
Az iharkúti lelőhelyen talált, a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításában helyet kapó fosszilis dinótojás átírhatja a madárszerű dinoszauruszok európai elterjedéséről alkotott képet.
A 10 méteres Deinosuchus képes volt megölni és elfogyasztani a nagyméretű dinoszauruszokat is, de nem ismert kegyelmet más vízi és szárazföldi állatokkal szemben sem.
Egy Centrosaurus apertus nevű növényevő dinoszaurusz szárkapocscsontján 76-77 millió évvel ezelőtt fejlődött ki a rosszindulatú daganat, ez az első eset, hogy dinoszaurusznál sikerült kimutatni az elváltozást.
A 65,5 millió évvel ezelőtti kréta–tercier kihalási eseményhez elég volt maga az aszteroida-becsapódás, a vulkánkitörés pedig még segített is abban, hogy csak az élővilág 75 százaléka pusztuljon el, állítják brit kutatók.
Az állatok három méter hosszúak voltak, és a mai krokodiloktól eltérően, ám a dinoszauruszokhoz hasonlóan két lábon jártak. A paleontológusok különösen részletgazdag lábnyomokból következtettek az egykori állatok felépítésére és viselkedésére.
Az állat egyedi jellemzői az után alakulhattak ki, hogy Madagaszkár szigetté vált, így az Adalatherium hui izoláltan fejlődhetett közel 20 millió éven keresztül.
A tengerek átlaghőmérséklete a mai hőforrásokénak felelt meg, nyáron 40 Celsius-fokos lehetett.
Testhossza elérhette a 8 métert, hátulsó lábai nagyok és erőteljesek voltak, mellső lábain három ujj nőtt. Testét a hosszú és nehéz farok tartotta egyensúlyban.
A Parioscorpio venator lehetett az egyik első állat, amely alkalmazkodott a szárazföldi léthez 437 millió évvel ezelőtt. Olyan sikerrel szállt partra, hogy a skorpiók felépítésében azóta sem változott túl sok minden.
Egy friss paleontológiai tanulmány szerint a mai gyöngyhalászokhoz hasonló szabadtüdős merülési technikával a tengerfenékről gyűjthették a kagylót a 90 ezer évvel ezelőtt a mai Olaszország partjainál élt neandervölgyi emberek.
Az emberméretű őspingvinek mellett most felfedeztek egy olyan kihalt fajt is, amely a mai királypingvinekhez hasonlít. Így egyre erősebb az elmélet, miszerint a dinoszauruszok kihalása után a változó körülményekhez gyorsan alkalmazkodó pingvinek uralták a Földet.
Szenzációs tanulmány mutatja be a nem-madár dinoszauruszok kihalását okozó kisbolygó-becsapódást követő nap eseményeit. Ez már a második hasonló tanulmány az évben, egyre több súlyos részlet derül ki az új földtörténeti korszak kezdetét jelentő rövid időszakról.
A paleontológusok korábban úgy véltek, hogy a dorsotemporal fenestra nevű anatómiai képletek az állkapocsmozgató izmok tapadási helyei. Aligátorok vezették rá a kutatókat a felfedezésre.
Az ízeltlábúak már 515 millió évvel ezelőtt hatszögletű lencséken át nézték a világot, ám az eddig nem volt teljesen világos, hogy a kövületként megmaradt ősi összetett szemeket felépítő anyagok is ugyanolyanok voltak-e mint a mai rovarokban.
Egy nemzetközi archeogenetikai kutatás arra az eredményre jutott, hogy a 40 ezer évvel ezelőtt Európát megszálló modern ember módszeres vadászhadjárata tüntette el a Földről a hatalmas, de békés Ursus spelaeust.
A fizikával vagy a biológiával szemben a történeti tudományok, a paleontológia vagy a geológia olyan folyamatokat és eseményeket vizsgálnak, amik a mély múlthoz tartoznak. Mi a helyzet a múltnak azzal a részével, amire nemhogy csak én nem emlékszem, de még mások közvetett emlékei, írásos beszámolók sem állnak rendelkezésre, mert az írásbeliséggel rendelkező ember megjelenése előtt történt?
A tengeri és az édesvízi környezet határterületén élt az a nemzetközi kutatócsoport által mostanra azonosított krokodilszerű őslényfaj, amelynek maradványait még az 1980-as években találták meg az osztrák Alpokban.
Az amerikai földrész legrégebbi emberi lábnyomának azonosításán 2010 óta dolgoztak a kutatók, hogy kizárják annak esetleges állati eredetét. Egy Hominipes modernus volt a tettes.
252 millió évvel ezelőtt olyan meleg volt, hogy a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerincesek 70 százaléka eltűnt a Földről. Most új kutatási eredmények pontosítják a képünket a perm végi kihalás okairól, egyúttal figyelmeztetnek az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés lehetséges következményeire.
Eddig ismeretlen emberfajt azonosítottak a Fülöp-szigetekhez tartozó Luzon szigetén. A fosszíliák alapján a Homo luzonensis egy méternél is alacsonyabb lény volt, aki két lábon járt ugyan, de fára is mászott.
Az Angliában talált ősi tengeriuborka-fosszília alapján készített 3D-s képre H.P. Lovecraft, a műfajteremtő horrorszerző is csettintene.
„A bálnák az evolúció ikonikus példái. Kistestű, patás emlősökből váltak a ma ismert óriási tengeri lényekké.”
Mondták már a gerincesek előfutárának, a félgerinchúrosokat a tüskésbőrűekkel összekötő hiányzó evolúciós láncszemnek – most végképp eldőlni látszik, miféle lények is voltak a Stylophoran nevű aprócska tengeri állatok.