Mintha Iniesta Mezőkövesdre igazolna: világsztárok tolonganak, hogy egy magyar kisvárosban játsszanak

A magyar női kézilabdában mostanra kialakult a hierarchia: a bajnoki címért évek óta a Győri ETO és a Ferencváros harcol, mögöttük pedig megjelentek az olyan anyagilag tehetős klubok, melyek egyelőre kevés eredményt tudnak felmutatni. Utóbbi körbe sorolható a Siófok, az Érd vagy a Kisvárda. Az ő felemelkedésük pedig olyan korábbi fellegvárak süllyedésével járt, mint Dunaújváros, Debrecen vagy Székesfehérvár, melyeknek csapatai mára a középmezőnyben harcolnak. Az újgazdag klubok elsősorban a társasági adó, a tao rendszerének köszönhetik azt, hogy egyre nagyobb összegből tudnak gazdálkodni, azonban egyelőre ezzel sem fenyegetik a két nagy uralmát. Ha viszont a tendencia hasonló ütemben folytatódik, akkor nem kell sok, és a Győr vagy a Fradi sem mehet biztosra.

A tao-val kibélelt klubok háza tájáról rengeteg anekdota kering, tavaly például az Index írta meg egy elemzésében, hogy a francia világsztárt, Alexandra Lacrabere-t mindenáron Kisvárdára akarták hozni: gyakorlatilag egy biankó csekket tettek elé, hogy írja be, mennyi fizetést szeretne kapni. Az ajánlaton a játékos is meglepődött, de az átigazolást végül nem ütötték nyélbe. Helyette leigazolták a brazil Samira Rocha-t, aki szintén világbajnok, neki havi pár ezer eurót ajánlottak – eleinte ő sem hitt a szemének, mert az összeg felével is kiegyezett volna.

Ezek néhány éves sztorik, azóta a helyzet csak fokozódott. A Siófoki KC például csak az utóbbi hetekben olyan sztárigazolásokat jelentett be, mint Silje Solberg norvég világbajnok kapus, Joanna Drabik lengyel válogatott beálló, Andrea Penezic horvát átlövő vagy az orosz Tatjana Hmirova. A legnagyobb név közülük talán Penezic, aki 32 évesen eredetileg visszavonulást tervezett, utána viszont a Fradinál is szóba került a neve, majd végül nyártól Siófokon szerepel. Májusban aztán szintén a Siófok jelentette be, hogy a nyártól a most a Győrrel frissen BL-győztes spanyol Mireya Gonzalez is a csapatot erősíti. Ha így folytatják, akkor pedig a sport törvényei szerint előbb-utóbb az eredményeknek is jönniük kell. 

A mágikus tao

A fentiek miatt most igyekeztünk kicsit beleásni magunkat a magyar női kézilabda, kiemelten a Siófok gazdálkodásába, hogy feltérképezzük, honnan ömlik ez a mérhetetlen pénz a sportágba, aminek köszönhetően világsztárok sora választja a magyar NB1-et. Azzal nem árulunk el nagy titkot, hogy a kulcs a tao-rendszer. Eddig az adókedvezmény elsősorban a magyar focival kapcsolatban került szóba, pedig a jelek szerint a kézilabdában is sokan élnek vele. A parlament 2011-ben módosította a sporttörvényt és a társasági adózásról szóló törvényt úgy, hogy a látvány-csapatsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong, plusz azóta röplabda is) támogatása leírható a cégek társasági adójából. A vállalkozásoknak is megéri támogatni, hiszen azok a cégek, amelyek élnek a támogatás lehetőségével, társaságiadó-kedvezményt, továbbá – kisebb mértékű – adóalap-kedvezményt is kapnak. Mindez a gyakorlatban így működik:

A társasági adókedvezmény igénybevételének folyamataFotó: Sportérték

Vagyis az egyesületeknek minden tavasszal, március-áprilisban be kell adniuk egy fejlesztési programot, melyben megjelölik, mennyi pénzt és mire akarnak felhasználni. Ezt a szakszövetség elbírálja, a támogatásokhoz 10 százalékos önrészt kell biztosítani. Ezt követően az elfogadott összeghatárig elkezdhetnek támogatókat gyűjteni a klubok, akik hajlandók a társasági adójuk egy részét nekik adni. Ha pedig talál, akkor a szövetség kiad egy úgynevezett támogatói igazolást, melynek birtokában a vállalkozás átutalja a szerződésben megállapított támogatást. Utolsó lépésként pedig a támogató érvényesíti a támogatás összegét adókedvezményként.

Ahogy említettük, a tao elsősorban a futballcsapatokkal kapcsolatban vált népszerűbbé, de a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) adatbázisa szerint egyre nagyobb összeggel támogatják a kézilabdát is.

A kézilabdába áramló tao-támogatás (milliárd forint)Grafika: Sportérték

Látható, hogy az utóbbi években már stabilan 30 milliárd forint körüli tao-támogatás jutott a kézilabdának is. Persze ebben a most vizsgált női szakág mellett a férfi is szerepel, illetve a profi NB1-es kluboktól egészen a kis helyi egyesületekig terjed azok köre, akik valamilyen formában forráshoz jutnak.

Persze igyekeznek bezárni minden kiskaput, így a tao elvileg nem vehető igénybe bármire, hiszen a rendszer célja a létesítmények fejlesztése és az utánpótlás-nevelés támogatása lenne. Ugyanakkor egyrészt nehéz nyomon követni minden egyes forintot, másrészt azok a klubok, amelyek ezeken a jogcímeken jelentős összeghez jutnak, spórolni tudnak, az ezekre a területekre szánt pénzt más célra költhetik. Vagyis egy világsztár játékos fizetése nem fedezhető a tao-ból, de például egy utánpótlásedző vagy sportvezető bérére lehet igényelni ilyen támogatást. Emellett az egyes utánpótláscsapatok után igényelhető csapatkvóta és fejkvóta: egy első osztályú ificsapat például 20 millió forintot ér, de még egy 7-8 éves gyermek után is el lehet számolni akár évi 150 ezer forintot utánpótlás-nevelés jogcímen. A topkluboknak pedig nem ritkán több száz regisztrált sportolójuk van, így ezekből a fejpénzekből tíz- vagy százmilliós nagyságrendű összeg is összejöhet évente.

Nagyot kaszálnak Siófokon és Érden

A női kézilabdában a tao-rendszer érdekessége az, hogy nem a legsikeresebb klubok kapják a legtöbb támogatást, hanem az úgynevezett feltörekvő egyesületek, mint a Siófok vagy az Érd. A Siófoknak például az idei szezonra 2,2 milliárd forintot hagyott jóvá az MKSZ – igaz, ennek alig negyedére adtak ki igazolást, vagyis 500 millióra sem sikerült támogatót találni. Persze a szezon végéig még beeshet néhány szponzor, az utóbbi években szinte teljesen sikerült lehívni a rendelkezésre álló keretet. 

Hasonló a helyzet az Érdnél is, annyi különbséggel, hogy náluk a 2017/18-as szezonban lódult meg nagyon a tao, bár az 1,8 milliárdos keretből még csak 120 millióra sikerült támogatót találni eddig. Ezek az összegek akkor számítanak kiugrónak, ha melléjük tesszük, hogy a négyszeres BL-győztes Győr például 420 milliós tao-igényt adott be erre a szezonra; igaz, azt teljes egészében le is hívta, míg a budapesti négyes döntőről lemaradó Fradi esetében ez az összeg a 400 milliót sem érte el. Vagyis a Siófok több mint ötször annyi pénzre számít ebből a forrásból, mint a két magyar sztárcsapat.

Női kézilabda klubok tao-támogatása 2017/18-banGrafika: Sportérték

De mire költi el milliárdos tao-ját például a Siófok? Ez az összeg önmagában az egyik legnagyobb költségvetést biztosítja a magyar bajnokságban, feltéve, hogy sikerül lehívni. Az idei évben eddig megkapott összeg az alábbiak szerint oszlott meg az egyes célok alapján:

A Siófok Kézilabda és Tenisz Club Sportszolgáltató Kft. által 2017/18-ban lehívott tao felhasználási területei (millió forint)Grafika: Sportérték

Jól látszik, hogy a pénzt vagy tárgyi eszközökre és beruházásokra, vagy az utánpótlás-nevelés támogatására ítélték oda. Ennél is többet elárul azonban a Siófok benyújtott sportfejlesztési programja, melyben meg kellett jelölniük, hogy a több mint 2 milliárd forintos keretet mire kérik. Eszerint a legnagyobb tételt, majdnem 1,4 milliárdot valamilyen utófinanszírozott ingatlanberuházásra vennék igénybe – a jelek szerint ennek lehívására nem került eddig sor, a többi részt majdnem le is hívták. A programból az is kiderül, mire költenék el ezt az összeget: egy bentlakásos rehabilitációs központot létesítenének, illetve egy kültéri pályát építenének 2019 tavaszára.

Mindezt úgy, hogy a klub például 2016/17-ben is lehívott majdnem 700 millió forintot hasonló ingatlancélú beruházásra, míg 2015/16-ban ugyanerre a célra több mint 500 millió forintot költött el. Vagyis ha az idei teljes összeget sikerülne lehívni, akkor három szezon alatt összesen több mint 2,5 milliárdos utófinanszírozott ingatlan-beruházás valósulhatna meg Siófokon tao-ból. Az eddig lehívott összeg az idén tavasszal átadott új, 1500 fős csarnok önrésze volt. A 3 milliárd forintos létesítmény 1,9 milliárdos állami támogatás mellett 330 milliós önkormányzati juttatásból és 800 milliónyi tao-pénzből valósult meg. A csarnokban legutóbb a Budaörs ellen jó félház volt, a siófoki honlap legalábbis 800 nézőről számol be, akárcsak előtte a Vád ellen, míg a Kisvárdát 1100 ember előtt verte meg a hazai csapat áprilisban egy góllal.

Szintén a sportfejlesztési programból derül ki, mennyire rá van utalva a Siófok a tao-ra, a kft gazdálkodása az alábbiak szerint nézett ki 2017-ben a tervek szerint:

A Siófok Kézilabda és Tenisz Club Sportszolgáltató Kft. tervezett bevételei 2017-re (millió forint)Grafika: Sportérték

Vagyis az egész évre tervezett 2,4 milliárd forintos bevétel majdnem 70 százaléka a társasági adó felajánlásokból folyhatott be a klub kasszájába, és akkor nem beszéltünk még a nem részletezett 330 milliónyi „egyéb támogatásról”. Árulkodó, hogy a klub saját bevételei a tíz százalékát sem érték el a tervezett költségvetésnek. Eközben csak bérekre és járulékokra 420 millió forintot szánt az egyesület a tervek szerint, ami több mint a duplája a saját bevételeinek.

Azt persze nem lehet tudni, hogy ki áll a siófoki csapat mögött, az üzemeltető cég tulajdonosa a nyilvános cégadatbázis szerint Fodor János. Ha azonban megnézzük a klub honlapján szereplő kiemelt támogatókat, akkor nem nehéz politikai összefonódást is felfedezni, hiszen az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. (Tippmix) mellett feltüntetik a ZÁÉV és a Magyar Építő nevű építőipari vállalkozásokat és az FGSZ Földgázszállítót is.

Mit művel Kína Afrikában?

Afrika és Kína 2001-ben 13 milliárd dollár értékű tranzakciót bonyolított le egymással, 2015-re viszont már 180 milliárd dollárra duzzadt az összeg, ami több, mint India, Franciaország és az USA afrikai tranzakcióinak értéke összesen. Bekebelezi, kizsákmányolja vagy megmenti az ázsiai ország a kontinenst?