Mit sem érnek az energiatakarékos házak, ha a lakók folyton szellőztetnek

A klímaváltozás, a környezetszennyezés és a dráguló energia miatt egyre több helyen költenek sokat energiahatékonysági beruházásokra, például szigetelésre vagy a nyílászárók cseréjére, abban a reményben, hogy ezek a beruházások már viszonylag rövid távon is megtérülnek, például a megspórolt fűtési kiadásokon keresztül. 

Sajnos egy mexikói kísérlet, amiben nem csak az energiafogyasztást mérték, de házról-házra járva a hőmérsékletet és a páratartalmat is, arra jutott, hogy a valóságban kevesebbet spórolhatunk, mint gondolnánk – hacsak az emberek hozzáállása nem változik.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Lucas Davis (University of California, Berkeley), Sebastian Martinez (Inter-American Development Bank) és Bibana Taboada (Inter-American Development Bank) annak járt utána, mi történik azokkal a majdnem véletlenszerűen kiválasztott mexikói háztartásokkal, amelyek egy ingatlanfejlesztésnél passzív hűtési rendszert és jobb tetőszigetelést kaptak, mint a szomszédaik. A kutatók asszisztensei az energiafogyasztás mellett a hőmérsékletet és a páratartalmat is mérték az egyes lakásokban. 

26 százalék helyett 0 százalék

Eredetileg 26 százalékos megtakarítást jeleztek előre a modellek, ehhez képest a valóságban nem csökkent az energiafogyasztás, és nem változott a házak hőmérséklete sem. Ennek oka, hogy a lakók folyamatosan nyitva tartják az ablakokat, szóval hiába a menő szigetelés. Ráadásul amúgy sem volt légkondi a legtöbb házban, szóval spórolni sem volt min. 

Hiába költöttek házanként plusz 4-500 dollárt a fejlesztésekre, mivel nem vették figyelembe a valós fejlettségi szintet és az emberek viselkedését, nem lett jobb sem a lakóknak, sem a környezetnek.

A szerző a Harvard-egyetem PhD-hallgatója, további cikkei itt olvashatók. 

Ola Rosling sztárstatisztikus kiderítette, hogy nem tudunk többet a majmoknál

Budapesten tartott előadást a Tények (Factfulness) című sikerkönyv társszerzője. A könyv és az előadás alapján a világ sokkal jobb hely, mint ahogy általában hisszük: a Nobel-díjas kutatók és a hétköznapi halandók is alapvetően el vannak tájolva a valósággal kapcsolatban. Tizenhárom egyszerű kérdésből a legtöbben alig néhányra tudják a választ.