Vallomás: én is túl keveset idézek nőket

David Leonhardt, a New York Times főleg közgázos témákban író újságírója nyilvánosan vallotta be, hogy nem idéz elég nőt. Leonhardt cikke az Atlantic-nál dolgozó szerkesztő, Adrienne LaFrance öt évvel ezelőtti cikkét követi. LaFrance azt gondolta, hogy feminista, aztán összeszámolta, hogy hány nőt és hány férfit idéz a cikkeiben, és az jött ki, hogy majdnem pontosan ugyanannyit, mint az átlag: a cikkeiben említett emberek 25 százaléka volt nő.

Ahogy Leonhardt leírja, a nők még 2018-ban is alulreprezentáltak a médiában, ezért Amerikában több kezdeményezés is indult a helyzet javítására. A GenderAvenger nevű weboldal a különböző fórumokon megjelenő nők és férfiak arányáról közöl statisztikákat. Majdnem kétezer férfi ígérte meg online, hogy nem vesz részt csak férfiakkal panelbeszélgetésben, és még egy ,,Gratulálok, egy csak férfiakból álló panelbeszélgetésed van” Tumblr is létrejött.

Leonhardt LaFrance-hoz hasonlóan megszámolta, hogy milyen arányban idéz nőket és férfiakat, és az ő számai is hasonlóak: a heti cikkeiben említett emberek kevesebb mint 20 százaléka nő. Viszont van egy heti hírlevele is, ahol 40 százalékban női szerzők munkáit ajánlja. Mi a különbség oka? Egy egyszerű szabályt vezetett be saját maga számára: a hírlevele egyetlen héten sem lehet egynemű. Emiatt viszont kénytelen jobban körülnézni a neten, és így már sokkal több nőt talál, akinek a cikkeit ajánlhatja. Ezért aztán létrehozott olyan tematikus Twitter-feedeket is, ahol csak nők szólalnak meg közgázról, politikáról, Oroszországról és más témákról. Ezeket pedig minden újságíró felhasználhatja, hogy javítsa saját cikkeinek nemi arányait.

Persze, ahogy elmagyarázza, vannak értelmes ellenérvek is a nemi kiegyensúlyozottságot az újságírókon számonkérő hangokkal szemben. Ha általában a társadalomban több férfi van vezető szerepben, mint nő, akkor nem meglepő, hogy nagyobb arányban idézünk férfiakat. A probléma nem a médiában kezdődik, hanem például az egyetemeken, vagy akár az általános iskolákban, ezért aztán nem is a média dolga megoldani ezeket. Ugyanakkor a média legalábbis újratermeli ezt a helyzetet: ha valakit sokat idéznek a médiában, akkor fontos embernek fog számítani. Mivel a nők általában is sok hátrányt szenvednek, Leonhardt szerint az újságírók becsapják saját magukat, ha azt állítják, hogy ha nem csinálnak semmit, akkor semlegesek maradnak.

Úgy döntöttem, én is összeszámolom, mennyi nőt és mennyi férfit idézek a cikkeimben. Ennyit:

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Illetve a cikkekkel együtt:

A szerző a Harvard-egyetem PhD-hallgatója. További cikkei nőkkel és nők nélkül a Qubit Közgázhíradójában olvashatók.  

Fűt-fát ígért a kampányban, de valóban környezetbarátabb és zöldebb lesz Budapest Karácsony Gergely alatt?

Még hivatalba sem lépett Budapest új főpolgármestere, legfontosabb kampányígéretei közül már kettő is veszélybe került. Úgy tűnik, a dugódíjat nem lesz olyan egyszerű bevezetni, mint elsőre tűnt, a Liget projekt építkezéseinek leállítása pedig elvben jól hangzott ugyan, de a gyakorlatban kivitelezhetetlennek bizonyulhat. Mit ígért Karácsony a kampányban, és mit sikerül vajon betartani?

A klímakatasztrófa is egy biznisz, ami tökéletesen illeszkedik a kapitalizmus logikájába

Azzal, hogy az éghajlatváltozás kiváltóiként az államközi testületek és a média is következetesen az emberiség egészére mutogat, nemcsak a valódi felelősök ússzák meg, hanem a hatékony óvintézkedések is elmaradnak. Minél súlyosabb a klímaválság, annál inkább megéri a klímakatasztrófába befektetni – állítják magyar és külföldi ökofilozófusok.