A Birminghami Egyetem kutatói egészen a 18. századig visszamenőleg mintegy 350 tudományos díjat és közel 9 ezer díjazottat vizsgáltak, és azt találták, hogy a kitüntetések mindössze 15 százalékát kapták nők. A férfiakról elnevezett 214 díj esetén ez az arány 12 százalékra csökkent.
Az Ausztráliai Nemzeti Egyetem kutatói 7000 ausztrál háztartásban vizsgálták meg, hogyan osztják be idejüket a 25-64 év közötti heteroszexuális párok. Kiderült, hogy a nők többségének napjába egyáltalán nem fér bele a sportolás.
Tíz éven át 13 országban vizsgálták a nők és a férfiak közlekedési szokásait. Kiderült, hogy az inkább sétáló és tömegközlekedő nők a többet bicikliző és autózó férfiakhoz képest korlátozottabban érik el a városok távolabbi pontjait, és ez azzal is járhat, hogy nehezebben jutnak megfelelő álláshoz, oktatáshoz vagy egészségügyi ellátáshoz.
Az európai férfiak nem azért szavaznak a nőkhöz képest nagy arányban a szélsőjobbra, mert eltűnőben lévő privilégiumaikat féltik, hanem mert frusztráltak attól, hogy miként alakul az életpályájuk, nem mernek időben családot alapítani, le vannak maradva az oktatásban a nőkhöz képest, és ha vidékiek, sokszor a falujukat sem bírják elhagyni, állítja egy nemrég megjelent tanulmány.
Az elterjedt nézet szerint a tesztoszteron szintje meghatározza, hogy egy férfi hogyan boldogul az életben: tanulmányok sora talált összefüggést a férfihormon és a sikerek között. Egy genetikai vizsgálaton alapuló új kutatás azonban arra jutott, hogy ez nagy valószínűséggel csak mítosz.
A női sakkozóknak senki nem tiltja meg, hogy együtt induljanak a férfiakkal, Polgár Juditon kívül még sincs nő a világ valaha volt 100 legeredményesebb sakkozója között. Mennyit számít az intelligencia, a fizikum, a neveltetés és a társadalmi körülmények a női sakkozók sikerében? Gara Tícia nemzetközi nagymester, háromszoros magyar női bajnok utánajárt.
Úgy döntöttem, összeszámolom, hány nőt és hány férfit idézek a cikkeimben. Lesújtó az eredmény.