3-4 gyereknél nő, 5 felett megugrik a gyerekvállalással járó halálos kockázat
Minél több gyereket szülnek, annál nagyobb a nők esélye, hogy halálos kockázatot jelentő szív- és érrendszeri zavarokkal küzdjenek. A gyakran szívinfarktusban vagy sztrókban végződő keringési rendellenességek esélye már a harmadik terhességgel is nő, igaz, akkor még nem jelentősen. Az öt vagy annál is több gyereket vállalók esetében viszont közel 40 százalékkal ugrik meg a szívinfarktus, 25 százalékkal a sztrók és 17 százalékkal a hirtelen szívmegállás valószínűsége – derítették ki a Cambridge-i Egyetem közegészségügyi kutatóintézetének epidemiológusai. A kockázatot nemcsak az élveszületett gyerekek száma növeli, hanem a vetélésben végződő terhességek is.
A sokgyerekes anyák megnövekedett egészségügyi kockázatára többféle magyarázat is adható – vázolta fel a lehetséges okokat a Qubit kérdésére e-mailben a kutatást vezető Clare Oliver-Williams. A keringési zavarok kialakulásához nagymértékben hozzájárul például maga a terhesség. A várandós nőknek, különösen a terhesség második felében, a rájuk jellemző normál állapothoz képest jelentősen megnő a vérnyomásuk. Minél többször kénytelen a szervezetük a jelentős vérnyomás-növekedéssel megküzdeni, annál valószínűbb, hogy a szívműködésükben tartós zavar áll be.
Nem ijesztgetni, hanem felkészülni akarnak
Fokozza a kockázatot a megszületett gyerekek felnevelésével járó stressz is. Ezt támasztja alá, hogy a sokgyermekes családokban valamelyest az apák infarktuskockázata is nő. A brit epidemiológus hozzátette, hogy a nagycsaládos apák egészségügyi kockázatnövekedése meg sem közelíti az anyákét. Clare Oliver-Williams hangsúlyozta, hogy a Brit Kardiológiai Társaság konferenciáján nemrégiben ismeretett, publikálásra váró kutatási eredményeikkel távolról sem céljuk elvenni a nők kedvét a szüléstől. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a nők tájékozódni tudjanak a kockázatokról és a mellékhatásokról is.
Az Oliver-Williams vezette kutatók több mint 8500, 45 és 64 év közötti fehér és afroamerikai nő kérdőíves felmérése alapján és kórházi adataiból vonták le következtetéseiket. Az eredményeket a kutatók a résztvevők életkörülményeiből, szociális helyzetéből, életviteléből fakadó tényezőkkel is korrigálták. A kiértékelésnél azt is számításba vették, hogy a megkérdezettek szoptatták-e gyermekeiket. A szoptatás és a krónikus szív- és érrendszeri panaszok közti kapcsolat természete egyelőre tisztázatlan, de egyes elképzelések szerint a szoptatás biztosít némi védelmet a krónikus keringési zavarok ellen.
Ugyanaz a halálos betegség, eltérő tünetekkel
„Négygyermekes anyaként nem nagyon van olyasmi a világon, amitől indokolatlanul szorongani kezdenék, az első infarktusomkor a mentősök mégis azt mondták, hogy pánikrohamom van. Én vagyok az élő bizonyíték rá, hogy egy fiatal negyvenes nőnek simán lehet szívrohama” – világított rá a kutatók által megkérdezett Jules Conjoice, milyen okok húzódhatnak meg amögött, hogy a nők romló egészségi állapotára sokszor nem figyelnek fel időben.
A szívinfarktust évtizedeken át leginkább az elhízott középkorú férfi menedzserek betegségének tartották. Csak az utóbbi években figyeltek fel arra, hogy a bevett sztereotípiák miatt évtizedeken át félrekezelték a nők jelentős részét. Sokukat például depresszióval, pánikbetegséggel kezelték, miközben csendben szívinfarktust kaptak. A légszomjra és mellkasi szorításra panaszkodó nőket rutinból szorongáscsökkentőkkel igyekeztek gyógyítani.
A nők esetében – a férfiakkal ellentétben – a mellkasi szorításhoz és a légszomjhoz gyakran nem végtagzsibbadás társul a szívinfarktus jeleként, hanem például olyan atipikus tünetek, mint a gyomorfájás vagy a hányás.
A férfibajnak hitt, sokszor végzetes szívkoszorúér-elzáródás valójában kicsivel még gyakrabban is érinti a nőket mint a férfiakat. Óvatos becslések szerint a szívinfarktus az esetek körülbelül 55 százalékában a nőket sújtja. Igaz, miközben a férfiak kockázata ötvenes éveikben a legmagasabb, a nők általában valamivel később, hatvanas éveik felett számolhatnak a súlyos szív- és érrendszeri problémákkal. Ehhez hasonló felismerésekre alapozva végül az 1990-es évek közepén az orvoslás egyik legfiatalabb résztudománya, a gendermedicina is létjogosultságot szerzett.
A szülés és a várható élettartam közötti összefüggésekről ebben a cikkben írtunk: