Hogyan lett orvos a lányból, aki orvos akart lenni?

„Élt egyszer egy kislány, aki orvos akart lenni” – kezdi kisiskolásoknak szóló mesekönyvét egy egészen hétköznapinak tűnő mondattal Kertész Edina gyerekkönyvíró. A nemrég a Naphegy Kiadónál megjelent képeskönyv, A lány, aki orvos akart lenni valós személy, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő életrajzát dolgozza fel. A történetből kiderül, hogy Vilma már gyerekkorában is kórházasat játszott legszívesebben, az iskolatársaival ugyanúgy, mint annak idején a babáival. Hugonnai Vilma, aki elszegényedett nemesi családban, ötödik gyerekként született 1847-ben, autodidakta módon, orvosi könyvekből tanulta, „hogyan kell elsősegélyt nyújtani, és hamarosan őt hívták, ha a szakácsnő elvágta az ujját, vagy egy lovászlegény kificamította a bokáját”.

Amikor viszont ténylegesen orvossá szeretett volna válni, a fiatal lány azzal szembesült, hogy Magyarországon nőként nemhogy diplomát, de még érettségi bizonyítványt sem szerezhet. Hugonnai Vilmára mégis rámosolygott a szerencse: 1872-ben a nők előtt is megnyitották az egyetemek kapuit. Nem Magyarországon – Svájcban. Az akkor 25 éves családanya Zürichig ment, hogy mégis orvos lehessen. 

Nemcsak tanult, hanem önmagán végzett kísérlete révén „bebizonyította, hogy hosszú ideig lehet csak gyümölcsön élni”. (A növényi eredetű táplálkozás divatja amúgy akkoriban Európa-szerte hódított. Miközben a vegetariánus étrendet olyan gondolkodók népszerűsítették, mint a filozófus Arthur Schopenhauer, az orvosok akkoriban meg voltak győződve arról, hogy az emberi szervezet nem működőképes hús nélkül.) A magyar medika egy bizonyos Rose nevű professzorral együtt azt is kidolgozta, hogyan lehetne gyógyítani a torokgyíkot.

Svájcban fényes karrier várta volnaGrafika: Maros Krisztina / Naphegy Kiadó

Az 5-6 éves korosztály a könyvben azzal a meglehetősen életszagú körülménnyel is szembesül, hogy Hugonnai Vilma első házassága kudarccal végződött. Sőt, a gyerekek megtudhatják, hogy Vilma férje, Szilassy Görgy nemigen támogatta túl nagyot álmodni merészelő felesége ambícióit.  Ez pedig annak fényében nem is csoda, hogy akkoriban még kivétel se nagyon volt, aki ne úgy gondolta volna, hogy „a nők feladata a háztartás vezetése és a gyerekek nevelése” – oszlatja el a 21. századi óvodások és iskolások illúzióit gyerekkönyvében Kertész Edina. 

Madách: a nő dilettáns marad

A 19. századi magyar tudomány előljáróinak gondolkodását jól jelzi, hogy Az ember tragédiáját jegyző Madách Imre például 1864-ben az akadémiai székfoglalóját szánta azon véleménye kifejtésére, miszerint „a nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.”

Kertész Edina amúgy meglehetősen részletes és az első magyar orvosnő életének fordulatait viszonylag hűen követő gyerekkönyvében arról esik ugyan szó, hogy amikor Svájcba ment, Hugonnai Vilmát nemcsak a férje, hanem az apja sem támogatták anyagilag, azzal viszont a szerző már nem sokkolta kisiskolás közönségét, hogy a nőnek azt sem engedték, hogy alig hatéves kisfiát magával vigye. A pénzhiányt a grófnő még leleményesen áthidalta azzal, hogy eladta az ékszereit és egyéb értéktárgyait, és a tanulás mellett az egyetem klinikáján szülésznőként és ápolónőként dolgozott. Gyermekét azonban éveken keresztül csak az iskolai szünetekben láthatta.

A részletekkel nem akarta ijesztgetni a gyerekeket

A múlt héten megjelent gyerekköny, bár nyíltan nem állítja, azt sugallja, hogy a feltehetően fényes svájci karrier helyett Hugonnai Vilma a haza és a magyar nők és gyerekek iránti kötelességtudatból döntött úgy, hogy visszatér Magyarországra, ahol még húsz évig nemhogy sikeres, de semmilyen orvos nem lehetett. Könnyen meglehet azonban, hogy döntését legalább ennyire indokolta, hogy választási kényszer elé állították: ha elutazik Svájcba, nem maradhat együtt a gyerekével. 

Az akkoriban ritkaságszámba menő váláshoz pedig nemcsak a világnézeti különbségek, hanem az is hozzájárult, hogy a hagyományos családi értékeket sajátosan értelmező férfi a család teljes vagyonát elkártyázta, és rendszeres félrelépéseivel is erodálta amúgy sem túl szilárd lábakon álló házasságukat.

A kihagyott részletekről a szerző, Kertész Edina a Qubitnek elmondta: a könyvben szándékosan nem említett efféle, a gyerekközönség számára jó eséllyel ijesztő részleteket. 

Az idősebb korosztálynak írt életrajzok sötétebb képet festenek

Az első magyar orvosnőről 1965-ben kiadott lányregényében a mostani gyerekkönyv szerzőjével csupán névrokon Kertész Erzsébet valamivel még ennél is többet sejtet. Szerinte a Svájcból az apósa temetésére először hazalátogató Hugonnai Vilma szorongva várta a találkozást rég nem látott gyerekével. „Most meglátja a fiát, akitől el sem búcsúzott, s akiről még fényképet sem kapott. Vajon mit beszéltek neki róla? Vajon anyósa (...) nem mondta-e azt rá, hogy gonosz, lelketlen anya?” 

A kamaszoknak írt regény szerint a kisfiú „enyhe rosszérzéssel gondolt az édesanyjára”, akiről „nagyanyjától állandóan azt hallotta, hogy anyja már nem törődik vele, nem szereti”. Kertész Erzsébet ezt a dilemmát úgy oldotta fel, hogy „ha nagyobb lesz, megérti majd, hogy el kellett mennie, s ha visszajön – mert visszajön –, akkor talán meg is bocsátja ezt a távollétet”. Akárhogyan is, amikor hazatérése után  dolgozni kezdett (igaz, nem orvosként, hanem bábaként), férje, Szilassy György annak örült a legkevésbé, hogy önálló keresete lett.

Amikor kiderült, hogy hiába van orvosi diplomája, Magyarországon nem gyógyíthat, „Vilma elment a miniszterhez, Trefort Ágostonhoz, aki azt tanácsolta neki, hogy legyen bába, és segítsen a kisbabák születésénél” – írja Kertész Edina. Nyáry Krisztián író-irodalomtörténész a Facebookon közölt esszéje szerint ez inkább úgy nézett ki, hogy a miniszter attól tartott, hogy „a tudományos pályára kerülő nők felforgatnák az államot és zavart okoznának a tudományos életben”. Ezért amikor a grófnő nemzetközi példákkal támasztotta alá ennek ellenkezőjét, az államférfi „kiskaput ajánlott neki: végezze el a bábaképzőt, majd kezdjen el orvosként dolgozni honosított diploma nélkül, senki nem fogja megbüntetni”. Hugonnai Vilma azonban nem egy kiskapun át szeretett volna besunnyogni a magyar orvostársadalomba.

Csaknem két évtized telt el, mire a nőket a magyar egyetemek is elkezdték tanulóik sorába fogadni. Miután minden tárgyból újra levizsgázott, Hugonnai Vilmát orvossá avatták. Másodjára is. Az első magyar orvosnő abban az évben töltötte be az ötvenedik születésnapját.

Hát a Feri? Bent van a házba, de meg van halva!

Lőttök? Bealszik? Ráír? Hát-tal kezdett mondat? Kálmán László, az MTA nyelvésze nyelvi babonákról, mondvacsinált szabályokról, stigmatizált szokásokól, helyesről és helytelenről, deskriptív és preskriptív nyelvészetről, és arról, milyen nehéz a dolga ma egy pedagógusnak. Vágod?