A varjak még annál is okosabbak, mint eddig hittük

Azt már eddig is tudtuk, hogy a varjúfélék nem átlagos értelmi képességű teremtmények: megértik a kauzalitást és az analógiákat, meg tudják különböztetni egymástól az emberi arcokat, képesek előre tervezni, és még az élelmüket is rejtegetik egymás elől. Egy varjú akár kétszáz rejtekhelyet is használhat, és arra is emlékszik, hogy mit, melyik helyen tárol: ha romlandó élelmet spejzol el magának, hamarabb fogyasztja el, a kevésbé romlékony csemegéket pedig tovább tartogatja. A varjúfélék mindemellett eszközöket is használnak, de az csak most derült ki, hogy ezeket emlékezetből is képesek összeállítani.

Egy új kutatás szerint az új-kaledón varjú még a varjúfélék között is kiemelkedő képességekről tesz tanúbizonyságot: úgy tűnik, hogy ezek a madarak nemzedékről nemzedékre adják át egymásnak a jól bevált eszközök tervrajzait, de képesek azt is felmérni, hogy milyen eszközt kell összeállítaniuk ahhoz, hogy elérjék a céljukat.

Elképzeli, megcsinálja

Alex Taylor, az Aucklandi Egyetem nyelvi, kognitív és kulturális laborjának vezetője szerint a kutatócsoport bizonyítékot talált arra, hogy ezek a madarak képesek a mentális mintaillesztésre, vagyis egy eszköz mentális képe alapján képesek megérteni annak a működését is.

Korábban vitatott volt, hogy a varjúfélék eszközhasználata genetikailag kódolt vagy tanult viselkedés-e, Taylor és társai amellett érvelnek, hogy tulajdonképpen innovatív gondolkodásról beszélhetünk.

Elméletük szerint az új-kaledón varjak megtanítják egymásnak a bevált eszközök összeállítását: ha egy egyed megfigyeli az egyes szerszámok összetételét, képes megérteni, hogyan készülhetett, alkot magában egy mentális képet a tulajdonságairól, majd maga is képes lesz összeállítani a későbbiek során. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a madarak elképzelnek valamilyen eszközt, és anélkül, hogy pontos utasításaik lennének ahhoz, hogy összeállítsák, az elvárt eredmény felől közelítik meg a problémát.

Tudják kezelni az automatát

Az ausztrál kutatócsoport a hipotézis megerősítéséhez nyolc madárral végzett kísérleteket, amelynek során a varjaknak egy automatába kellett papírdarabokat dugdosniuk ahhoz, hogy jutalmat kapjanak. Amikor nagyobb papírdarabokat adtak nekik, a madarak nagyjából hasonló méretűre szaggatták őket, mint amilyet előzőleg használtak, vagyis átlátták, hogy miként lehet használható eszközt létrehozni a papírból.

Taylor szerint mindemellett a madarak egymástól is tanulnak: vannak jól bevált eszközök, amelyeknek az összeállítását a varjak egymástól tanulják, és vannak olyanok, amelyeket – mint a papírszeletes kísérlet is mutatja – a szituációhoz találnak fel a madarak.