Betegek a brazil tatuk, az emberek is elkapják tőlük a leprát
A mai népesség kilencven százaléka immunis a betegségre, amely egykor rengeteg áldozatot hozott, de vannak olyan országok a világon, ahol a lepra még mindig reális veszélyt jelent: Brazíliában például a tatuk terjesztik a kórt.
A magyarul régebben bélpoklosságnak is nevezett betegség 1982 óta gyógyítható, de kezelése hosszadalmas és igen költséges – viszont ennek köszönhetően már eltűntek azok a lepratelepek, amelyekről Jack London is írt az Éneklő kutyában. A WHO jelentése szerint a bőrt, idegeket, szemet és végtagokat károsító fertőzés 2016-ban mindössze 216 108 esetben fordult elő világszerte, ehhez képest az influenza évente 300 ezer és 650 ezer közötti áldozatot szed – arról nem is beszélve, hogy hány embert fertőz meg.
A CDC (az amerikai járványügyi hivatal) kutatói által készített felmérés arra jutott, hogy a legnagyobb veszély a szubszaharai régió lakosait és a 75 év felettieket fenyegeti.
Hiába tűnt el a lepra a világ nagy részéről, Brazíliában még mindig valós fenyegetést jelent: évente több tízezer esetet jelentenek az országból, tízezer brazilra legalább egy leprás megbetegedés jut – nem is beszélve azokról az esetekről, amelyekről a hatóságok nem értesülnek, a kór ugyanis leginkább az elmaradott, vidéki területeken szedi áldozatait.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a Mycobacterium leprae által okozott betegség évekig, adott esetben akár húsz évig is lappanghat, így sokan nem is tudnak róla, hogy leprások. A betegség cseppfertőzéssel terjed, de így is nehezen: az ember éveken keresztül élhet együtt egy leprással anélkül, hogy megfertőződne, de ha gyorsabban szeretné elkapni a kórt, arra is van egy mód: elég, ha tatut eszik.
Nyers tatumájat enni veszélyes
John Spencer, a Colorado Állami Egyetem immunológusa szerint az állatok hatvankét százaléka hordozza a betegséget, amellyel az ember fertőzte meg őket – és most vissza is adják az embernek, igaz, nem készakarva.
A kilencöves tatut fogyasztó brazilok körében gyakori a fertőzés: 146 vizsgált személy közül 92 vérében találtak antitesteket – a vizsgálatok tanúsága szerint a Pará államban előszeretettel fogyasztott csemege, a tatumáj-creviche különösen veszélyes az emberre (a tanulság: gasztronómiai kalandozásaink során lehetőleg kerüljük a nyers tatumájat).
A tatu ugyanis ideális otthont biztosít a leprát terjesztő baktérium számára: az M. leprae legjobban 34 fokos környezetben szeret lenni, a kilencöves tatu átlagos testhőmérséklete pedig pont ezen a szinten mozog. A fertőzött állatok nagyjából egy év alatt áldozatul esnek a kórnak – az ember esetében ez az időszak még kezelés nélkül is hosszabb, ugyanis magasabb testhőmérsékletünk miatt nem vagyunk ideális célpontjai a baktériumnak. A lepra mégis megfertőzi az embert is, de elsősorban a bőr- és idegsejteket támadja – hogy ez utóbbiakra hogy talál rá a baktérium, a mai napig rejtély.
Akár a népesség négy százaléka is fertőzött lehet
Spencer és csapata szerint a legnagyobb veszélyben a tatuvadászok vannak, valószínűleg azért, mert sűrűn kerülnek kapcsolatba a tatu vérével, de az sem segít sokat a helyzeten, hogy sokan háziállatként tartják az armadillót, hogy kellően felhizlalják, mielőtt levágnák, így gyakrabban kerülnek kapcsolatba a kórokozóval.
A kutatás szerint eddig alulbecsülték a kór elterjedtségét: egyes vidékeken akár a népesség 4 százaléka is fertőzött lehet, így a kutatócsoport amellett, hogy a vizsgált falusiak számára ingyenes gyógykezelést biztosított, amennyiben elkapták a betegséget, a kormány közbelépését is sürgeti.
Brazília már korábban betiltotta a tatuvadászatot, ez azonban a helyieket nem érdekli különösebben: egész egyszerűen szeretik a tatut, amelynek egyes beszámolók szerint olyan íze van, mint a csirkének. Spencer szerint hiábavaló a tiltás, hiszen nemzedékek óta vadásszák az állatot, inkább a kezelésre kellene koncentrálni – vagy legalább fel kellene hívni a népesség figyelmét arra, hogy ha már tatut esznek, legalább főzzék meg rendesen, ez ugyanis megöli a leprát okozó baktériumokat.