A politikusok seggtörléséről írt kamu tanulmányt a pszichológus, a „szakfolyóirat” szó nélkül lehozta
„A két agyfélteke közötti szociális előfeszítés elméletének tesztelése hivatásos politikusok körében” – ezzel a tudományosan csengő címmel adott be tanulmányt a Crimson Publishers nevű kiadó nyílt hozzáférésű folyóiratának, a Psychology and Psychotherapy Research Studynak a Londoni Egyetem pszichológiaoktatója, Gary Lewis.
A tudományos világban jól ismert a kutatókat emailben ostromló csaló/parazita/ragadozó folyóiratok jelensége: általában pénzt kérnek azért, hogy közöljenek egy-egy tanulmányt, és azt ígérik, hogy cserébe szakmai értékelést (szerkesztés, illetve peer review) biztosítanak a szerzőknek, de ez a legtöbbször elmarad, és a cikkeket a kutya se olvassa el, nemhogy a szerkesztők. Így aztán bármi megjelenhet, az olvasó pedig nem mindig tudja, hogy hiteles-e az adott publikáció – bár vannak már a csalókat listázó oldalak.
Lewis ezt a gyakorlatot igyekezett leleplezni, amikor mindenféle tudományos módszert nélkülöző, de azokat jól imitáló tanulmányát beküldte az első csaló folyóiratnak, amely épp aznap megtalálta őt levélben.
A rövid tanulmányt Gerry Jay Louis álnéven jegyezte, aki a dokumentum szerint az angliai Interdiszciplináris Politika- és Fekáliatudományi Intézet dolgozója. A végig jelentős felfedezésként titulált kutatás leírása szerint Nobel-díjasok által elfogadott tény, hogy a testbeszédből leolvasható, jobb- vagy baloldali kötődésű egy egyén, így „a politikai pozíció alapján kitalálható, melyik kezével törli ki a fenekét”.
Csak Nigel F. 'Arage küldte el
Az áltanulmány szerint a kutatási asszisztens a brit parlament előtt várta a politikusokat, akiktől egy rövid hozzájáruló nyilatkozat aláírása után egyszerűen megkérdezte, melyik kezükkel törlik ki. Az összesen nyolcfős mintában (N=8) olyan politikusok kaptak helyet, mint Boris Johnski, Teresa Maybe és Placido Domingo, és nyolcuk közül egyedül Nigel F. 'Arage küldte el melegebb éghajlatra az asszisztenst.
Az eredmény szerint egyébként a jobboldali politikusok közül négyből négyen a bal kezüket, a négy baloldali politikusból pedig hárman a jobb kezüket használják – egyedül Jeremiah Doorbin mondta, hogy attól függ, melyik keze szabad épp. A tanulmányban még anonim szakértői véleményeknek is jutott hely, Dr. I.P. Daly például a következőt vetette fel: „És mi a helyzet a politikai centristák és a függetlenek seggtörlési szokásaival? Váltogatják a kezeiket vagy egyszerre mindkettőt használják?”
Beküldés után Lewis egyből kapott egy levelet a folyóirat szerkesztőjétől, aki arról értesítette, hogy gyors áttekintés alapján elfogadták a cikket, a megjelenésről később tájékoztatják. Két hét múlva változtatás nélkül közölték a tanulmányt, miután a következő emailt küldték ki a szerzőnek: „Örömmel értesítjük, hogy a PPRS-SC-18-527 jelzésű kéziratát sikeresen elfogadtuk a folyóiratunkban való megjelenésre. Hamarosan elküldjük a tanulmányát PDF-ben. Addig is arra kérjük, hogy készítse elő az 581 dolláros kezelési költséget”. Lewis az esetről szóló Twitter-posztjában azt írja, hogy a költséget végül sikerült nullára lealkudnia.
Tavaly szeptemberben a Nature járt utána a csaló folyóiratok jelenségének, és arra jutott, hogy körülbelül 8000 ilyen kiadvány létezhet, amely együttesen nagyjából 400 ezer tanulmányt közölhet évente. A lap szerint komolyan veszélyezteti az akadémiai integritást, hogy az ilyen folyóiratokban egyszerre jelennek meg komoly és áltudományos cikkek – ráadásul az emberi és állati alanyokkal szemben sem fair, hogy nulla szakmaiságú kiadványokra pazarolják a rajtuk végzett kísérleteket.