A neandervölgyi ember már ötvenezer éve tudhatta, hogyan kell tüzet gyújtani

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Könnyen lehet, hogy a neandervölgyieknek nem kellett kivárniuk, hogy egy villámcsapás helyszínéről gyűjthessék be a parazsat: Andrew Sorensen, a Leideni Egyetem régésze szerint már ötvenezer évvel ezelőtt szikravetőként használhatták a kovakövet. Az eddig is közismert volt, hogy az ember pattintott kőeszközöket használt gyakorlatilag mindenre – ezek voltak a kor svájci bicskái –, de elképzelhető, hogy már a történelem hajnalán rájött: ha a kovakövet és a piritet összeüti, tűzgyújtásra alkalmas szikrákhoz jut.

Sorensen először saját maga próbálta ki, hogy mi történik, ha összeüti a két követ, majd megvizsgálta, hogy ez milyen nyomokat hagy a kőbaltán. Az otthon pattintott kőeszközön világosan látszott, hol próbált meg vele tüzet gyújtani, így következő lépésként a neandervölgyiek ötvenezer éves szerszámait kezdte el vizsgálni. A kutatás során hasonló mikromintázatokat talált a kőeszközökön, mint amilyenek megjelentek a modern kőbaltán is, ebből pedig arra következtetett, hogy a tűzgyújtás gyakorlata széles körben elterjedt a neandervölgyi civilizációban – a vizsgált kőeszközök alapján legalábbis a mai Franciaország területén szinte mindenhol ismert lehetett. Rebecca Wragg Sykes, a Bordeaux-i Egyetem régésze szerint a felfedezés nagyon izgalmasnak tűnik, de óvatosságra int: szerinte további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan be lehessen bizonyítani, hogy a mintázatok tényleg pirittől származnak. 

Franciaországban előkerült neandervölgyi szerszámFotó: Wikimedia Commons

Hidegben sem raktak tüzet

Nem ő az egyetlen, akinek kétségei vannak Sorensen elméletével kapcsolatban: Dennis Sandgathe, a Simon Fraser Egyetem régésze szerint nincs rá bizonyítékunk, hogy a neandervölgyiek saját maguk is képesek voltak tüzet rakni, a tűzrakók vizsgálata ugyanis azt mutatja, hogy hideg időszakokban gyakran előfordult, hogy ay emberek tűz nélkül maradtak, ráadásul sosem találtak egymás mellett piritből és kovakőből készült eszközöket. Ha pedig elterjedt lett volna a tűzgyújtás ezen formája, biztos előkerült volna róla valami egyértelmű bizonyíték – de ötvenezer év sok idő, és a rendelkezésünkre álló források elég hiányosak. 

Annyi bizonyos, hogy a korabeli gondolkodás már alkalmas volt arra, hogy az ősember felismerje, hogyan hozhat létre újdonságot két különféle eszköz kombinációjával, hiszen úgy tűnik, hogy már valamiféle kátrányszerű ragasztót is használt a kőeszközök benyelezésére – márpedig ehhez is szüksége volt tűzre.