Születése után egy vízidisznó segített megtisztogatni az Állatkert új jövevényét, a kistapírt
Utoljára 31 évvel ezelőtt született tapír Pesten, és most tessék, újra a világra jött egy példány a Fővárosi Állat- és Növénykertben (a látogatók egyébként több mint egy évszázada, 1890 óta találkozhatnak a faj egyedeivel az állatkertben).
Géza (hím) és Suki (nőstény) borja (erre még visszatérünk) a Dél-Amerika kifutón született, az örömteli eseményt videón is megörökítették, de a büszke apa mellett a helyszínen humán látogatók, illetve vízidisznók, nagy marák és nanduk is végignézték az ellést.
A Fővárosi Állat- és Növénykert közleménye szerint egy vízidisznó segített is megtisztogatni az újszülöttet, mielőtt anyjával visszavonultak volna egy védett helyre, itt már csak a tapírápolók, illetve szükség szerint az állatorvosok láthatják őket, amíg elő nem bújnak.
Malac, borjú vagy csikó?
Suki idén lesz 20 éves, Géza 22, és azon belül, hogy tapírok, a síkföldi tapírok (Tapirus terrestris) fajához tartoznak. A nőstények körülbelül 13 hónapos vemhesség után hozzák világra malacukat, borjukat vagy csikójukat – és itt kell belátnunk, hogy egy újszülött tapírt talán lekölykezni a legegyszerűbb. A különböző egzotikus állatok kölykeinek elnevezésekor ugyanis a rájuk leginkább hasonló háziállatokból szokás kiindulni, az meg egy jó kérdés, hogy pontosan mire is hasonlít egy tapír, ami rendszertanilag a páratlanujjú patások rendjébe tartozik, tehát a lófélék és az orrszarvúfélék rokona.
Ennek megfelelően az orrszarvúhoz hasonlóan, a szarvasmarha mintájára hívhatnánk borjúnak, mert a tapír közelebbi rokonságban áll az orrszarvúval, mint a lóval – amely viszont a háziállatok közül a legközelebbi rokona, így ennek megfelelően le kellene csikóznunk. Ha eddig még nem lett volna elég bonyolult a helyzet, akad, aki tapírmalacoknak nevezi őket – ennek valószínűleg a kölykök csíkos mintázata lehet az oka, ha a vaddisznó kicsinyét le lehet malacozni, valószínűleg itt is ér.
Nem látszik túl eszesnek
A tapír egyébként a legendás német természettudós, Alfred Brehm leírása alapján is valahol a vaddisznó és az orrszarvú között helyezkedik el, legalábbis ami az életmódját illeti: alkonyatkor indul el élelemért, ahogy a vaddisznók, de jobbára egyedül, az orrszarvúhoz hasonlóan. A tapír egyébként visszavonult életet élő, félénk állat, bár a fogságot Brehm szerint is hamar megszokja: „minden tapir jóindulatú, félénk és kedves állatnak látszik”, fogságva kerülve pedig (idézi Brehm a legendás svájci természettudóst, Johann Rudolf Renggert) „néhány nap alatt megszokja az embert és annak lakóhelyét, amelyet azután nem is nagyon hagy el többet”, sőt, azt is eltűri, hogy gazdája cirógassa, és sétálni is elkíséri – már ha nem túl hosszú a séta, ha ugyanis ezt gyanítja, inkább hazamegy.
August Kappler, a legendás német természettudós és felfedező szerint a fogságban tartott tapír hajlamos elszemtelenedni: ő maga is több állatot nevelt fel, de gyorsan elajándékozta őket, mert rendetlenkedtek. Kappler arról is beszámolt, hogy nem az állatkertben kötött először barátságot egy vízidisznó és egy tapír – maga is megfigyelte, hogy a két állat egymást nyalogatta. Annak ellenére, hogy Brehm szerint „a tapír értelmi képességei egyébként alacsony fokon állnak, ámbár az állat nem egészen olyan tompa elméjű, mint amilyennek első pillantásra látszik”, sőt, hasonlóan eszes lehet, mint a disznó (egy újabb hasonlóság a fajok között!)
A névtelen tapír
A Fővárosi Állatkert új lakója még nem kapott nevet, a tapírok ápolói is csak találgatnak, hogy milyen nemű lehet a kölyök (csikó, malac, esetleg borjú). Előreláthatóan az elkövetkező néhány napot még anyjával tölti, állapotáról az állatkert Facebook-oldaláról lehet tájékozódni. A legutóbbi pesti tapír, Malvin és Nándi fia egyébként fiú lett, és az Isti nevet kapta.