Két hete írtuk meg, miként packáznak a kormányhivatalok elismert művészekkel, az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) alapján számon kérve rajtuk a tevékenységük végzéséhez szükséges képesítéseiket, amikkel ők rendelkeznek ugyan, csak a hivatalnak nem tetszik a papír, amivel ezt bizonyítani tudják. Azóta kiderült, hogy nem csupán a fotósok és videósok kerültek kereszttűzbe. Olvasóink végletesen abszurd élethelyzetekről számoltak be, a Qubitnek elmesélt történeteikből pedig szépen kirajzolódik a kis magyar egyéni vállalkozói rögvalóság.

Ki burkolhat, és ha igen, miért nem?

„Kőfaragó, műköves és épületszobrász végzettségű férjemet olyan tevékenységtől, a burkolástól tiltották el, amiről az oktatási hivatal igazolást adott, a szakma aktuális leírása tartalmazza, és most is tanítják a szakképző helyeken” – osztotta meg a Qubittel a burkolástól eltiltott párja történetét egy névtelenséget kérő feleség. Leveléhez csatolta a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NKFH) válaszát is. Ebben az szerepel, hogy az NKFH állásfoglalás kiadására ugyan nem jogosult, de szakmai véleményük van.

„A szóban forgó végzettséget igazoló bizonyítvány az Oktatásról szóló 1985. évi I. törvény előírásai szerint került kiállításra, és a 18/1986. (VIII. 26.) MM
rendelettel kiadott Országos szakmunkásképzési jegyzékben szereplő Építő szakma Kőfaragó leágazásának meglétét igazolja. (...) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától kapott, a férje képesítéséhez kapcsolódó képzési dokumentumoknak mind az elméleti, mind a gyakorlati tartalmában több helyen megtalálhatók a burkolással kapcsolatos kompetenciák. Ezek közül példaként néhány:
- Az Építő alapszakma tekintetében: az összes eloforduló burkolási munkák (padló- és falburkolatok);
- A Kőfaragó leágazás tekintetében: Épületek, építmények kőanyagú épületszerkezeti elemeinek mint külső- és belső falburkolatok, padlóburkolatok össze-, és beépítése, elhelyezése, szerelése; fal és padlóburkolatok helyezése, szerelése, hézagképzése; Kőszerkezetek elhelyezése az épületen: Tömbjellegű kőszerkezetek elhelyezése; Kőlapok elhelyezése.
A korábban megszerzett végzettségekről kiadott dokumentumok hatálya nem évül el, határozatlan ideig érvényesek. Ma is jogosítják tulajdonosukat munkakörök betöltésére, tevékenységek végzésére, illetve újabb képzésben való részvétel esetén korábbi tanulmányainak beszámítására.
A megszerzett, állam által elismert végzettséget egy ma is érvényes bizonyítvány tanúsítja. Erről a hatályos 150/2012. (VII. 6.) Kormányrendelet az alábbiak szerint rendelkezik: E rendelet nem érinti a hatálybalépését megelőzően megkezdett szakképzés eredményes befejezését követő szakmai vizsgán kiadott bizonyítványok
érvényességét.”

Mondanunk sem kell, az illetékes kormányhivatal elutasította a kőfaragó mester fellebezését, kijelentve, hogy az NKFH szakvéleménye nem számít. „Ami a legeslegszebb, az öszes kőfaragó cég végez burkolást, hiszen pont az ilyen régi épületek falburkolat javításait, a templomok padlóját, kastélyok mennyezetét kőfaragók készítik és nem a fürdőszobákban utazó burkolók. Az már csak hab a tortán, hogy parkettás papírral az ilyesmit nyugodtan lehet csinálni, mert az hivatalosan melegburkolói végzettség, szóval ők vígan épületkövezgethetnek, míg a kőfaragók nem” – zárta sorait olvasónk.

A gépészmérnök és a karburátorok

„18 éves korom óta lelkesen foglalkoztat a karburátorok lelkivilága. Autodidakta
módon tanultam meg, s olyan mélységig mélyedtem el benne, amelyet eddig semmilyen, e témával foglalkozó irományban nem találtam meg leírva” – kezdte beszámolóját egy 40 éves gépészmérnök, aki a régebbi benzines autók üzemanyagellátó alkatrészének szerelését egyebek mellett a veterán autók helyreállítása és karbantartása során kamatoztatja.

Csakhogy, mint kiderült, mindezt kizárólag feketén végezhetné. „Idősebb kollégáim gépészmérnöki diplomával még kiválthatták az autószerelői vállalkozást, én viszont nem bővíthettem mérnöki tervezéssel foglalkozó egyéni vállalkozásomat a karburátorok gyógyítását lehetővé tevő TEÁOR-kóddal” – így olvasónk. A kormányhivatal szerint ehhez az áramlástanilag rendkívül összetett alkatrészeket javító gépészmérnöknek abszolválnia kellene egy olyan OKJ-s autószerelői tanfolyamot, ahol a karburátor nem is része a tananyagnak, legfeljebb szakmatörténeti aspektusból.

Olvasónk is tisztában van azzal, hogy a számlaképességhez a témát nem taglaló gyorstalpalón keresztül vezet az út, „csak hát ugye van az a bizonyos feloldhatatlan ellentét”.

A bánya a bányászoké

„Egy pici bánya bányavállalkozója, egyben a bánya felelős műszaki vezetője is vagyok, aki a bányaüzem területén kizárólagosan felel a bányászati szabályok betartásáért és a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításáért. A bányászati hatóság végzésében elfogadta, hogy én (bányavállalkozó) kineveztem magamat felelős műszaki vezetőnek, és ezt a hivatali nyilvántartásában rögzítette. A kormányhivatal ellenőrizte nálam is, hogy egyéni vállalkozásomban rendelkezem-e a »képesítéshez kötött tevékenység folytatása esetén a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményekkel«”

– vezette fel sztoriját egy másik olvasónk. A kormányhivatal őt is megtalálta, s mivel a jogszabály szerinti képzési listán szereplők közül egyik végzettsége sem volt, a helyzet nála is kezdett elfajulni. „Végül bedobtam azt a szerződést, amit az engem egy évben pár napra helyettesítő, felelős műszaki vezető helyettessel kötöttem, OKJ-s papírja neki sincs, de legalább diplomás bányamérnök. Így már elfogadták”. Olvasónknál ellenőrizték azt is, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges bányászati engedéllyel rendelkezik-e. Ugye ez a feljebb ismertetett hatósági engedély, amit az egyéni vállalkozására állítottak ki az illetékes szervek. „A kormányhivatal felvette a kapcsolatot a bányászati hatósággal, de a vonatkozó jogszabályok alapján »nem nyugtatta meg« az az információ, hogy a korábban önálló bányakapitányság utódszerve, a szintén a megyei kormányhivatal alá tartozó Bányászati Osztály már vizsgálta és megfelelőnek találta a bánya működtetéséhez igénybe vett szakszemélyzet végzettségét és gyakorlottságát” – vázolja a jelenleg még folyamatban lévő procedúrát a vállalkozói igazolványa alapján építő- és díszítőkő fejtésére jogosult olvasónk.

Az illegális úriszabó és a törölt méhész

„Úri szabóságunkban a szabómester 25 éve készít öltönyöket. Anno ruhaipari főiskolán szerzett felsőfokú képesítést. A sztori ugyanaz: behívtak, hogy igazoljuk a tevékenységhez szükséges képesítést, de nem fogadták el a főiskolai oklevelet. Azt mondták, hogy csak OKJ-val lehet, máshogy nem. Csakhogy ilyen tanfolyam nincs, a szabómesterség kihalófélben van, akik még ezzel foglalkoznak, azok 60-70-80 évesek” – számolt be kálváriájáról egy másik olvasónk, akinek azt javasolták, alakítson céget, úgy menni fog. Ám, a bt-k és kft-k adóterhei jóval magasabbak, mint az egyéni vállalkozóké. „Ha lenne még energiánk, külföldre költöztetnénk a szabóságot. Annak hiányában viszont inkább a nyugdíj” – vázolta saját jövőjét olvasónk.

Másik olvasónk balga módon okleveles agrármérnökként gondolta úgy, hogy méhészkesésbe kezd.

„Egyéni vállalkozóként kezdtem el dolgozni, így utólag azt mondom, hogy kár volt. Egy derűs nyári napon kaptam meg a levelet a kormányhivataltól, hogy vigyem be a munkavégzéshez szükséges igazolásokat, bizonyítványokat. Azt hittem az egyetemi diploma elég lesz, de a kormányhivatalnál dolgozó ember rendkívül cinikusan közölte, hogy ez nem lesz jó, nekik külön méhész OKJ-s papír kell és íratkozzak be egy méhész képzésre. Mivel nyár közepe volt és a méhész képzések jellemzően tavasszal kezdődnek, így esélyem sem volt bejutni egy ilyen, nem mellesleg 300 ezer forinttól induló tanfolyamra sem. Ezért törölték az egyéni vállkozásomat az összes tevékenységével együtt(!), amiről a törlés után két héttel kaptam egy levelet. Hozzáteszem, rendkívül kellemetlen volt, mert más tevékenységet aktívan folytattam. A csavar a rémtörténetben az, hogy a mai napon is egyéni vállakozó vagyok, sőt méhészkedek is, de nem mint egyéni vállalkozó. Kiderül ugyanis, hogy őstermelőként nem kell az OKJ-s képzést igazolni. Így hát a gabonatermelést, állattenyésztést vállalkozóként számlázom, de ha mézet adok el, akkor őstermelőként állítom ki a nyugtát. Agyrém az egész!”

A fóliázás képkeretezés, a roncskutatás viszont nem idegenvezetés

Olvasónk autókat szeretett volna egyéni vállalkozásban fóliázni. Erre azonban nincs külön TEÁOR szám, így keresett egyet, ami a tevékenységéhez közelebb állt, bár kétségtelenül nem nézte meg, hogy szükséges-e hozzá bárminemű, egy 2012-es kormányrendeletben előírt módon megszerzett szakirányú képesítés, amire az Országos Képzési Jegyzékben szereplő valamelyik kurzuson lehet szert tenni. A kormányhivatal behívta ellenőrzésre, és úgy döntöttek, hogy a képkeretezés lesz a megfelelő tevékenységi kör. Ez viszont szakmai végzettséghez kötött, ugyanakkor, mint olvasónk kiderítette, Magyarországon az 1990-es évek óta nem képeznek erre a szakmára senkit, így esélye sem volt megszerezni a papírt. Erre állásfoglalást kért a TEÁOR-kódokat generáló Központi Statisztikai Hivataltól, amelynek illetékesei a fóliázást szintén képkeretezésként értelmezték, így a kormányhivatal megszüntetésre ítélte az egyéni vállalkozást.

Idegenvezetőként dolgozó egyéni vállalkozó olvasónk is kafkai kalandokról számolt be. Őt azzal vette elő az egyik budapesti kerület kormányhivatala, hogy bár a „799001 szakmakódú Idegenvezetés tevékenységi kör tekintetében további iratok bemutatása nem szükséges”, de a „829902 szakmakódú máshová nem sorolt (M.n.s.) egyéb gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás tekintetében annak a kérdésnek a tisztázása szükséges, hogy vízibúvárként hajóroncsokat kutat-e. Amennyiben ezzel Ön nem foglalkozik, és ezt nyilatkozat formájában kijelenti; úgy további iratok bemutatása nem szükséges”.

Közszolgálat

És végül a legfrissebb beszámoló egy London és Budapest között ingázó világpolgártól:

„Utasított Budapest Főváros Kormányhivatala, hogy 8 napon belül töröljem az egyéni vállalkozásom tevékenységi körei közül a Közszolgálati televízióműsor összeállítása, szolgáltatása - 602002 pontot, mert az közszolgálat, amelyet nem végezhetek. Mélyen magamba nézve felismertem, hogy televíziós szerkesztésről szóló egyetemi diplomám, és a közszolgálati televíziózásról szóló nemzetközi összehasonlító tanulmányaim, amelyeket londoni mesterképzésem során végeztem, valóban nem tettek alkalmassá ennek a feladatnak az ellátására, valamint a valóságot elfogulatlanul szemlélve azt is be kellett látnom, hogy velem ellentétben az MTVA dolgozói nyilvánvalóan rendelkeznek a közszolgálat ellátásához szükséges megfelelő képesítésekkel, ezért haladéktatlanul eleget tettem a felszólításnak.”

link Forrás