Itt az új őrület az ötvenes évekből: a propulziós kishajó
Az első lemezből készült kishajóra a francia Thomas Piot nyújtotta be a szabadalmát 1891-ben. A játék gőzzel működik: a benne lévő gyertya felmelegíti a tartályban lévő vizet, a gőz pedig egy csőbe távozik, ahol lecsapódik, és kiáramlik a víz szintje alatt lévő csőszáron, majd beáramlik a víz.
A folyamat megismétlődik, és egész addig tart, míg ég a tartály alatt elhelyezkedő gyertya – ebből a mai játékmodellekhez kettőt mellékelnek, de némi kanóc és egy-két gyertya felhasználásával a fűtőanyag pótolható. A jellegzetes kattogó hangért a membránkazán pumpálása a felelős.
Hogy működik mindez a gyakorlatban? Íme a videó:
Ahogy a használati útmutatóban is felhívják rá a figyelmet, víz nélkül az egész konstrukció teljesen használhatatlan, annál is inkább, mert ha nincs feltöltve a kazán, a gyertyaláng megolvasztja a hozzá csatlakozó csövek forrasztásait, a játékunk pedig tönkremegy. Európában a 20. század elején főleg a német játékgyártó, Ernst Planck termékei voltak kaphatók (az egyik kishajó például a Puff-Paff nevet viselte). Az Egyesült Államokban C. J. McHugh szabadalmaztatta a játékot, némi változtatásokat eszközölt a francia eredeti receptjén, így az ő lemezhajója már szép fémes hangot adott ki magából.
Nem sokkal később, 1920-ban William Purcell egy tekercses megoldást is szabadalmaztatott, ez is meghajtja a hajót – itt a vizet egy tekercs alakban meghajtogatott csőben melegítik. Hazánkban Karle József okleveles gépészmérnök nyújtotta be a szabadalmat 1943-ban, ezért sokan tévesen úgy gondolják, hogy a pöfögő kishajót is magyar feltalálónak köszönheti a világ. Karle szabadalma már túl is mutat a kishajón: levédette a hasonló elven működő körhintát és a vízen úszó bádoghattyút is, ha már ott volt.
A legtöbb lemezből készült játékhoz hasonlóan ezeknek a kishajóknak is csökkent a népszerűsége az ötvenes évek végére, addig viszont nagyon népszerűek voltak.
A játék érdekessége, hogy nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, viszont a propulziós meghajtás nem túl hatékony: egy ilyen kishajót még csak elvisz, de nehezebb modelleknél már nem működik, pedig nem lenne rossz egy ilyen motorcsónakon körbehajózni a világot. Addig is marad a medence és a nosztalgikus gyertyaöntés, a meghajtáshoz szükséges kis gyertyából ugyanis csak kettőt mellékeltek az Indiában borotvahabos flakonból összehajtogatott játékhoz, amit teszteltünk, így nincs más hátra, mint a kézműves gyertyaöntés és kanócozás. Jó tudni, hogy a lemezjátékok többsége nem felel meg a játékokra vonatkozó magyar szabványnak, így a gyertyás csónak sem minősül gyerekjátéknak, ahogy a mellékelt leírásban is olvashatjuk, elsősorban felnőtt gyűjtőkre számítanak az importőrök.