Magányügyi miniszter segíti a britek életét, a magyarok nincsenek rászorulva

Úgy tűnik, hogy az épp az Európai Unióval szakító Nagy-Britanniában majdnem ugyanakkora egészségügyi problémákat okoz a magány, mint az elhízás vagy a dohányzás, így miután Theresa May januárban kihirdette, hogy innentől fogva egy magányügyi miniszter lesz felelős a britek szociális életéért, most kihirdették a magány felszámolását célzó program részleteit is. 

Ahogy a stratégia előszavában is olvasható, a jelenség minden kor- és társadalmi csoportot egyaránt érint, akadnak olyanok, akik heteken vagy hónapokon keresztül nem váltanak szót senkivel. A minisztérium iránymutatása háromféle válaszlépést vázol a magány leküzdésére: az első javaslatuk, hogy meg kell fejteni a magány okait, ezután nem túl meglepő módon meg kell vizsgálni, hogy mit lehetne tenni ellene, és ennek milyen hatásai lennének a népességre, az eredmények kiértékelése után pedig cselekedni kell.

Vivek Murthy egykori amerikai tisztifőorvos szerint ideje megvizsgálni, hogy vajon mi áll az egyedüllét és az ahhoz szorosan kötődő szenvedélybetegségek, illetve a depresszió hátterében – és vajon hogyan lehet akár az egyik, akár a másik irányból felvenni a harcot a csak Nagy-Britanniában több millió embert sújtó jelenséggel. 

Világméretű probléma

Nem sokkal jobb a helyzet máshol sem: egy korábbi kutatás szerint az Egyesült Államokban minden harmadik ember magányos, ez pedig körülbelül 50 százalékkal növeli a korai halál kockázatát. Miután világméretű járványról van szó (már amennyiben járványnak tekintjük; a mostani brit intézkedések és Murthy kezdeményezéseinek megfelelően a britek elfogadják, hogy súlyos egészségügyi kockázatról van szó), Európa többi része is érintett: annak ellenére, hogy Londont szokás a világ magányfővárosának tekinteni, mások is előkelő helyezéseket értek el a listán. 

Azoknak az aránya (a 16 éven felüliek körében), akiknek nincs kihez fordulniuk, ha baj van.Grafika: Eurostat

Az European Social Survey 2016-os adatai alapján úgy tűnik, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság egyharmada nem él szociális életet. Az előbbi arány elég gyászosnak tűnik, de nem feltétlenül a magány fokmérője: az Eurostat 2015-ös adatai alapján például a franciák, a digitalizációban élen járó észtek és az olaszok közül jóval többen érzik magukat egyedül, mint a magyaroknál. Ha pedig azt az adatsort nézzük, hogy a magyarok tudnak-e mások segítségével könnyíteni a lelkükön, egészen jó a helyzet:

Azoknak az aránya, akik senkivel sem tudják megbeszélni személyes dolgaikat.Grafika: Eurostat

A magány, ahogy ezt Murthy hangsúlyozza, komplex problémát jelent, így a megoldás sem tűnik egyszerűnek. A brit kormány 2020 januárjától húszmillió fontot szán a probléma felszámolására, ebben magáncégek és állami szervek is szerepet vállaltak, így például a nagyobb áruházláncokat arra buzdítják, hogy figyeljenek oda a dolgozók szociális életére is, a postásokat pedig arra, hogy szánjanak időt arra, hogy szót váltsanak azokkal, akikhez kézbesíteni járnak. 

Mindemellett különböző közösségi tereket, kávézókat, programokat is szerveznek, hátha attól kimozdulnak az emberek – Murthy szerint a megoldás kulcsa az lehet, ha tudatosan foglalkozunk a problémával, hátha a közös cselekvés már magában enyhít a problémán.