Drámai visszaesést mértek az internetezés terjedésében – a fél világ elzárva marad a digitalitástól?

Jelentősen lelassult az internetes hozzáférés növekedése a legfrissebb globális adatok szerint, de távolról sem azért, mert az internetpenetráció közeledik a teljességhez. Csak jövőre jutunk el odáig, hogy a világ népességének fele internethez jusson, a digitális forradalom továbbra is csak álom a világ legszegényebb térségeiben élő milliárdok számára.

A független nemzetközi alapítványként működő World Wide Web Foundation (WWWF) teljes egészében novemberben publikálandó jelentéséből annyi már tudható, hogy a globális statisztikák szerint az internet-hozzáférés növekedése a 2007-es 19 százalékról tavalyra 6 százalék alá csökkent.


Aggasztó trendek

„Alábecsültük a lassulást, ez a növekedési ütem aggasztó, főleg azért, mert tovább növeli a már meglévő egyenlőtlenségeket” – mondta a brit Guardiannek Dhanaraj Thakur, az alapítvány kutatási igazgatója. Az ENSZ 2014-es előrejelzése szerint már tavaly el kellett volna érni, hogy a világ népességének fele online legyen, ám a jelenlegi trendek szerint a bűvös határt legfeljebb 2019 májusára sikerülhet átlépni. Az adatok egyelőre azt mutatják, hogy 3,8 milliárd földlakónak még mindig nincs internethozzáférése. 

Ennek híján nem csupán az internetes kapcsolattartásra nincs lehetősége a világ szegényebb régióiban élőknek, de kimaradnak a nyilvános politikai és kulturális diskurzusokból, nem részesülhetnek a legkülönfélébb edukációs tartalmakból, de nem férnek hozzá a digitális kormányzás nyújtotta lehetőségekhez sem, legyen szó adóbevallásról, egészségügyről vagy társadalombiztosításról.

Ami az internetellátottság gazdasági következményeit illeti, korábbi jelentésekből tudható, hogy a szélessávú hozzáférés 10 százalékos bővülése akár 1,35 százalékos GDP-növekedéssel is járhat, a mobil adatforgalom duplázódása pedig fél százalékponttal emelheti a bruttó nemzeti össztermék értékét.

Az internet margóján 

Fokvárosi hozzáférésFotó: Artur Widak/NurPhoto

A WWWF jelentése arra is kitér, hogy a világ legszegényebb régióiban a legnehézkesebb és a legköltségesebb az internethez való csatlakozás. A szolgáltatók hálózatépítési költségei a földrajzi adottságok és az infrastruktúra hiányosságai miatt rendkívül magasak a szubszaharai afrikai országokban. Ráadásul az elérhető, nem anyanyelvi tartalmak még azok számára sem jelentenek vonzerőt, akik megengedhetnék maguknak az internetet.

Az „aki kimarad, az lemarad” szabálya fokozottan érvényesül ott, ahol az élet minden más területén is folyamatosan csak halmozódnak a hátrányok. A WWWF szerint a megfizethető, esetleg ingyenes hozzáférés csak az első lépés lenne a digitális lemorzsolódás felszámolásában, a megfelelő tartalmak mellett az offline népszerűsítésre is szükség lesz még hosszú évekig.