Több a tonhal, mégis fogy, az meg hogy lehet?

Visszatértek a tonhalak, pontosabban a hatalmas kékúszójú tonhalak Nagy-Britannia partjaihoz – adta hírül a BBC. Erre rögtön felcsillant a horgászok szeme: ha már van, fogjuk ki, gondolhatták, és gyorsan elkezdtek lobbizni azért, hogy ismét horgászhatóvá tegyék az éppen védettséget élvező fajt.

Az viszont, hogy az angolokhoz visszatért a tonhal, nem jelenti azt, hogy ettől függetlenül a populáció jövője hosszabb távon is biztosítva van. A Thunnus thynnus ugyanis veszélyeztetettként szerepel az IUCN vörös listáján, bár ipari méretben halásszák, olyannyira, hogy egyesek szerint már a kihalás fenyegeti – a brit felségvizeken mindenesetre tiltott a halászata. Robin Faillettaz tengerbiológus és csapata szerint nem is valószínű, hogy sokáig tartana a bőség, a halak fokozott jelenléte a térségben ugyanis az AMO (Atlantic Multidecal Oscillation, az óceán periodikus felszíni hőmérséklet-változása) nevű természeti jelenség miatt van jelen a szokásosnál több tonhal.

Jó hír a briteknek, rossz hír a halaknak

Az angol halászok annak idején nagy rajongói voltak a kékúszójú tonhalnak, ami nem is csoda, hiszen egy példány akár kilencszáz kilót is nyomhat. Aztán a halfajta egyszer csak eltűnt a környék vizeiből, a negyvenes évek és 1990 között jóformán nem is láttak belőle a brit partoknál. Most, hogy a halak kezdenek visszatérni az ottani vizekbe, sokan remek üzleti lehetőséget látnak a horgászatukban: Steven Murphy, a Bluefin Tuna igazgatója szerint óriási haszonnal kecsegtetne, ha sportcélból ismét horgászhatóvá tennék a fajtát, majd a kifogott halakat visszaengednék a tengerbe. Murphy az Irish Newsnak azt is elmondta, hogy szerinte ez hatalmas lépés lenne a veszélyeztetett fajok megőrzésében is.

Jelenleg az országban tiltott a kékúszójú tonhal halászata, és ha véletlenül mégis belekerülne a hálóba, tilos kereskedelmi forgalomba hozni, sőt, még elajándékozni is; kizárólag tudományos kutatás céljára lehet felajánlani. A lelkes horgászok a Brexitre hivatkozva megpróbálnak lazítani a szigorú halászati törvényen, így sokan a tonhal halászatának legalizálását is követelik, ez azonban a tonhalkutatók szerint nem lenne jó ötlet, ugyanis csak látszólag van olyan sok hal a tengerben, máshol épp máshogy állhat a helyzet.

Itt sok, ott kevés, hosszú távon semmi

Richard Kirby, a Lille-i Egyetem tengerbiológusa szerint a halfajt a huszadik században már így is rettenetesen túlhalászták, és a mai napig folyik a halászata. Az Európai Unióban 16 000 tonnás éves kvóta van érvényben, ezen francia, spanyol és olasz kereskedelmi hajók osztoznak. Kirby és Failletaz szerint ráadásul nem is azért van egyre több hal a brit partoknál, mert eleve sok lenne belőlük: az AMO, az óceán természetes felszíni hőingadozása miatt most ismét jobban kedvelik a környéket, mint korábban, és a meleg időszak idején a halak egyre inkább északra húzódnak, ez például a mediterráneumban lehűléssel jár.

Miután ez a faj egyedeinek legkedveltebb ívóhelye, a látszólagos bőség idővel az állomány további fogyatkozásával járhat. Kirby a változó helyzet kereskedelmi kihasználása helyett a halászati tilalom fenntartását javasolja: ahelyett, hogy lehalásznák az elszaporodó állományt, szerinte inkább menedéket kellene adni a tonhalaknak, hogy hosszú távon biztosítsák a faj fennmaradását.