A helyi halászszövetség szerint az Aisne folyó 7 kilométeres hosszában minden hal elpusztult, és összesen 14 faj érintett, többek között veszélyeztetett angolna- és ingolafajok. Becslések szerint több mint tíz évbe telik majd a folyó halpopulációjának helyreállítása.
A kőkorszaki népek egészséges táplálkozását kérdőjelezték meg norvég kutatók, akik azt találták, hogy a 6100 és 3500 évvel ezelőtti időszakban Norvégiában élők akár hússzor annyi mérgező fémet is elfogyasztottak a zsákmányállataikkal, mint amennyit a jelenlegi egészségügyi határérték még megengednek.
A Némó nyomában óta különösen népszerű halak vesztét a különös párzási szokásuk okozhatja, ami a korallokhoz köti őket.
A Mobula alfredi példányai fejlett szociális életet élnek és barátkoznak egymással, igaz, ezek a kapcsolatok csak néhány hétig tartanak. Akár barátságosak, akár nem, a halászat és a környezetszennyezés őket is veszélyezteti.
A tanzániai partoknál élő, lila színű halat a Fekete Párducban szereplő fiktív országról nevezték el.
A szennyezett víz új kihívást jelent a tenger élővilágának, de a Fundulus grandis nem ismer lehetetlent: az apró hal hibridje direkt azért fejlődött ki, hogy akár hat évtizednyi ipari szennyezéssel is vígan dacoljon.
Íme a helyes táplálkozás mikéntje kilenc egyszerű, könnyen érthető pontban, a tudomány jelenlegi állása szerint.
Egyre több veszélyeztetett kékúszójú tonhal fordul meg a brit partok környékén, a lelkes horgászok már a vörös listán szereplő halak kifogásának engedélyezését követelik a kormánytól.