A tengerfenéken évszázadok óta nyugvó karbonkészletek felkavarása nem tűnik túl jó ötletnek, egy friss kutatásból pedig most kiderült, hogy pontosan mennyire nem az.
Az elsősorban uszonyuk, de májuk és húsuk miatt is egyre nagyobb mennyiségben halászott állatok 30 százaléka valamelyik veszélyeztetett faj képviselője.
Petícióval és rövid animációs filmmel hívja fel a figyelmet az óceánok állapotára a szervezet.
Hetekkel azelőtt, hogy az ország a fukusimai erőmű tríciummal szennyezett hűtővizét a Csendes-Óceánba eresztené.
A 6 ezer évesnek becsült fémeszközt az ókori filiszteus Askelón városának területén ásatásokat végző izraeli régészek találták meg.
A japán konyha népszerűségével egyre több angolnák esznek a népek, csakhogy az európai és amerikai angolnák súlyosan veszélyeztetettek. Valóságos angolnamaffia alakult ki a világon, Európában az Ázsiából csempészett halakat eszik, Ázsiában meg az Európából lopottat.
Az elektromos impulzusokat kibocsátó készülék 91 százalékkal csökkentette a kifogott kékcápák számát, miközben a zsákmányolt tonhal mennyisége nem csökkent.
Az elmúlt években elszaporodtak az északi vizekben a királyrákok, most viszont hírmondójuk is alig akad, a becsült populáció 90 százaléka eltűnt. Az alaszkai hatóságok szerint az állatokat túlhalászták, de a klímaváltozás is felelős lehet a rákok pusztulásáért.
A délkelet-kínai Hsziamen vezetése szigorított az importszabályokon: nem csak a halászoknak kell negatív covidtesztet produkálniuk, hanem a kifogott halaiknak is.
Az ENSZ ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platformjának friss jelentésé szerint a világ szegényeinek 70 százaléka a vadvilágból él. A világszerte hasznosított fajok száma eléri az 50 ezret.
Elúsznak a halrajok, át kell variálni az étlapot. Az USA nyugati partján a tintahal és a szardínia válthatja a lazacot.
A kutatók szerint genetikailag életképesek a Kaliforniai-öbölben élő disznódelfinek, csak a halászhálókkal kellene óvatosabban bánni.
A halászok halak tonnáit pusztítják el és dobják vissza a tengerbe feleslegesen: ez főként olyankor fordul elő, amikor nem kívánt fajok keverednek a hálóba, ezt nevezik járulékos fogásnak. Egy friss kutatás szerint néhány zöld lámpával 95 százalékkal csökkenthető az így kifogott cápák mennyisége.
Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a vonóhálós halászatnak nagyjából ugyanakkora a széndioxid-kibocsátása, mint a légiközlekedésnek. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a túlhalászat kerülése a tengeri élővilágnak, a bolygónak, hosszabb távon pedig a fogásnak is jót tenne.
Egy új kutatás szerint a kanadai Szent Lőrinc-öbölben megfigyelt kék bálnák 60 százalékának vannak olyan sebhelyei, amelyeket a tengeri horgászat, illetve halászat során használt eszközök ejtettek, a hosszúszárnyú bálnáknál ez az arány 55 százalék.