A tudományosság próbáján nem esett át, mégis egyetemen oktatják a meseterápiát

Az megvan, hogy 20 (30, 40, 50) éve betéve tudod a sztoriját, mégsincs lövésed se, miről szól a Hamupipőke? A Magyarországon elsősorban a német Grimm testvérek jóvoltából ismert, viszont bizonyos Charles Perrault francia meseíró által már majd 150 évvel a Grimmek előtt feldolgozott klasszikus első ránézésre egy olyan fiatal nőről szól, akit háttérbe szorítanak és kihasználnak a mostohatestvérei és a mostohaanyja. Ezzel szemben „egy olyan nő történetét olvashatjuk, aki sokáig nem mer élni azzal a lehetőséggel, amire titokban mindig is várt, s ami végül elérkezik. Amikor megkapja, inkább elmenekül előle” – értelmezi újra a Metamorphoses meseterápiás módszerét a történetet Hamupipőke Facebook-profilja című, meseterápiáról írt, tavaly már a második kiadását megért kötetében Boldizsár Ildikó.

De hogyan segít valakin, ha hirtelen más értelmet nyernek gyermekkora tündérmeséi? Mi a hasonlóság és mi a különbség a mesék világa és az élet valódi történései között? Van-e egyáltalán bármi alapja a mesék pszichoterápiás használatának?

A mesékben jóra fordul, ami az életben nem

Hamupipőke boldogsága Boldizsár szerint nem a gonosz mostohán és az elé úton-útfélen akadályokat gördítő mostohatestvéreken múlik, hanem azon, hogy „fölvállalja-e saját sorsát és életét (...), vagy a mostohatestvérek sorsát választja, és folyton lefarag magából egy darabot, hogy megfeleljen mások elvárásainak és elképzeléseinek”. 

A meseterápiás üléseken Boldizsár az első, vagy legkésőbb a második alkalommal elmesél egy mesét a páciensének. A mesét olykor a páciens hozza, de többnyire a terapeuta választja a probléma és a páciensről alkotott első benyomások alapján. A mesekutató elsőként a saját súlyos betegségben szenvedő fiának talált gyógyító mesét, majd 1996-tól önkéntesként járta a kórházakat. Önálló módszerét – Vladimir Propp orosz néprajzkutató és Hans-Georg Gadamer német filozófus hermeneutikai értekezései nyomán – 2006-ban kezdte kidolgozni. 

„A klasszikus történeteknek, a hagyománynak és a folklórnak fontos szerep juthat az életválságok kezelésében, miután gyakorlatilag az összes élethelyzetnek van mesebeli megfelelője. Csakhogy miközben utóbbiak négyötödében a történet jó irányt vesz, az életben ez legfeljebb csak az esetek 20 százalékában történik így” – magyarázza a Qubitnek a néprajz- és mesekutatóból meseterapeutává avanzsált Boldizsár, miért éppen mesékkel próbál gyógyítani. 

Álom, mese, valóság: semmi sem az, aminek látszik

Nem a Metamorphoses az egyetlen meseterápiás módszer Magyarországon. A Kincskereső meseterápiás módszerét 1998 és 2002 között kidolgozó Antalfai Márta megerősíti: a mesék gyógyító ereje abban is keresendő, hogy az ősi történetekben mindig van igazság és jóság. A népmesék Antalfai szerint „az emberi tudat és az univerzum működését is leképezik. A meseterápiás módszer ráadásul a jungi álomelemzéssel is rokon, amennyiben a történet minden szereplője a páciens egy-egy énrésze, éppúgy, ahogy a felvillanó képek is ilyen értelmet nyernek a Jung-féle álomelemzés során.”

Carl Gustav JungForrás: Ortsmuseum Zollikon / Wikimedia Commons

A meseszereplők próbákat állnak ki, így alakítják ki megküzdési stratégiáikat. „A sikeres megküzdés jutalma a boldogság. A boldogsághoz pedig a négy jungi személyiségfunkció, a gondolkodó, az érzékelő, az érző, és az intuitív funkció kiteljesítésén keresztül vezet az út” – mondja Antalfai. A meseszereplők gyakran olyan személyek, akik megrekedtek egy funkciónál, vagy „elhatalmasodott rajtuk az egyik minőség a többi rovására. Így egyoldalúvá válnak, egy lábon állnak. A mostohákban például az érzékelő, a vasorrú bábákban az intuitív, a szolgálólányban az érző, a királyban pedig a gondolkodó funkciót kell keresni.” Antalfai terápiás gyakorlata szerint a páciensek körbejárják és szükség esetén korrigálják a mesék üzenete alapján felállított életszakaszokat. 

A mesékben Boldizsár értelmezésében sem az semmi, aminek elsőre látszik. Hamupipőke történetében például a gabona szemenkénti átválogatása sem azért fontos, mert a mostohák által a lányra szabott munka megerőltető, igazságtalan, és még a herceghez vezető utat is elzárja. A gabonáknak ehelyett, mint az „a hagyományból és a mesékből” tudható is, jól elkülöníthető minőségeket tulajdonít: a búza a kezdet és a kibonatkozás, az árpa a dinamizmus és a lendület, a zab a zabolátlanság, a kukorica a megszilárdulás és a kötelesség, a rizs az érzések és az érzelmek, a köles a racionalitás, a rozs pedig a bölcsesség szimbóluma.

Tudományos kételyek, egyetemi akkreditáció

A mesével való gyógyítás, legalábbis Havasi Virág szociológus tanulmánya szerint, a terapeuta részéről nem kíván különösebb képességeket és adottságokat. Különösen, mivel a szerepe elsősorban abban merül ki, hogy alkalmat teremt és teret biztosít a páciensnek az önfejlesztésre. A meseterápia a Havasi-féle besorolás szerint a művészetterápiák befogadó, receptív irányzatához tartozna, amennyiben a fejlődést, a gyógyulást „kész műalkotások befogadása és az általuk keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása” biztosítja. 

Az önmegvalósításhoz szükséges impulzusokat a meseterápia elméletileg azzal teremti meg, hogy elhárítja az akadályokat azon készségek, képességek kiaknázása elől, amelyek addig nem aktiválódtak, mert túl kevés ingert kaptak a külvilágból. Pszichés és mentális zavarok esetén viszont, Antalfai szerint, a feldolgozáshoz nem elég otthon, önállóan meséket olvasgatni, terapeutára is szükség van.

Magyarországon egyetemi képzéseken akkreditálják a többféle iskolába tömörült módszereket: a Metamorphosest a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete, a Kincskeresőt az ELTE Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszéke fogadta be egy időben. Mindeközben máshol abban sem biztosak a szakemberek, hogy bármelyik módszer önálló terápiás eljárásnak tekinthető-e egyáltalán. Igor Vachkov orosz pszichológiaprofesszor például 2016 májusában épp annak a veszélyeire hívta fel a figyelmet, hogy a gyakorlatban meglehetősen elterjedt meseterápiás ülések hatékonyságát gyakorlatilag semmilyen tudományos igényű, nemhogy kontrollcsoportos, de még egy jelentősebb mintán megfigyelt utánkövetéses vizsgálat sem támasztja alá. A hozzá nem értők túlnyomó többsége pedig mindeközben meg van győződve arról, hogy a meseterápia nem több, mint gondosan válogatott mesék hangos felolvasása.

Noha észreveszi, hogy például az angolszász szakirodalomban nem tartozik a művészetterápiák közé, Havasi a magyar szóhasználatra hivatkozva mégis oda sorolja a meseterápiát. Más szerzőkhöz hasonlóan a pszichoterápia jungiánus hagyományait véli felfedezni a mesékkel való gyógyításban. Miközben a pszichoterapeutaként dolgozó Antalfai nem tiltakozik a poszt-jungiánus besorolás ellen, Boldizsár hangsúlyozza, hogy módszerének legfeljebb érintőlegesen van köze az archetípusokhoz.

Az út a fontos

A Metamorphoses meseterápia lényege kidolgozója szerint nem a hőssel való azonosulásban, vagyis nem a hősök problémamegoldó stratégiáinak a lemásolásában keresendő. Lényegesebbek a mesehős(ök) által bejárt helyszínek, a szereplő(k) által végigzarándokolt út során felbukkanó belső képek, valamint a mesebeli segítőkkel kialakuló kapcsolat. Ugyancsak fontos, hogy ki hol, az úton melyik helyszínen látja magát egy történetben. 

Az út a lényeg, meg az állomásokFotó: Pixnio

A Holle asszony című, ugyancsak a Grimm testvérek jóvoltából továbbörökített történet a meseterapeuta szerint olyan életválságokban lehet jelzőfény, amelyekben „megszűnik a flow, életuntság, kilátástalanság, reménytelenség uralkodik el valakin”. Az ujját rokkája tűjével felsértő, majd látszólag kútba veszett, ám a mélyből csodás kincsekkel visszatérő lány a Holle asszony című mesében például három meghatározó helyszínt érint: a kút szélét, a kút alján elterülő rétet és Holle asszony házát. „Az első helyszínen arról hozhatunk döntést, akarjuk-e, hogy megváltozzon az életünk. A réten rendrakásra van lehetőség, megszabadulhatunk a félelmeinktől, komplexusainktól. Ugyanitt nyílhat alkalom annak vizsgálatára is, hogy milyen lehetőségekről nem vettünk még tudomást az életünkben. Holle asszony házában egy újabb rendrakással a lehetséges örömforrásainkat lelhetjük fel magunkban. Itt a sérelmeinket, fájdalmainkat, kudarcainkat szállingózó hópelyhekké alakíthatjuk, melyek révén megszabadulhatunk azoktól a bénító erőktől, amelyek meggátolják fejlődésünket.”

A meseterápia leghatékonyabban a felnőtté válás nehézségeit tudja oldani, már csak azért is, magyarázza Boldizsár, mert a mesék túlnyomó része a felnőtté válásról szól. Egyes hősök, mint a csillagszemű juhász, az önkiteljesítés felé haladnak, mások, például A sárkánykirály című dán mese hősei párkapcsolati nehézségekkel küzdenek, míg megint másoknak a veszteség, a gyász feldolgozása jelent áthidalhatatlan akadályt. Utóbbiban nyújthat gyógyírt például a Lotilko szárnyai című közép-szibériai, tunguz népmese.

A meseterápia azonban Boldizsár Ildikó szerint korántsem tud bárkinek segíteni. A mesékben rejlő lehetőségek kiaknázása még gyerekcipőben jár például azok esetében, akiket gyermekkorukban vagy később huzamosabb ideig bántalmaztak. Igaz, a mesekutató szerint abúzus által okozott traumák esetében a terápiás módszerek többsége kevéssé hatékony. 

A klasszikusban nem csókolgatják az eszméletlen lánytFotó: Gifmania

Korlátozza a meseterápia hatékonyságát az is, ha valakinek problémát okoz, hogy belső képeket ismerjen fel, vagy el tudja képzelni magát a mese minden szereplőjének helyzetében. Hófehérke történetében például nemcsak a mérgezett almával a torkában alvó szépséggel vagy a törpék egyikével, hanem egyidejűleg a bántalmazó nárcisztikus mostohaanyával, vagy akár a tetszhalottat megszabadító vitéz királyfival is lehet azonosulni. Más kérdés, hogy a történet eredeti verziójában nem a királyfi csókja ébreszti fel a tetszhalott királylányt, hanem Hófehérke egyszerűen felköhögi a szabadsága útjába került almadarabot.

A nézőpontok váltogatásának a képessége egyébként azért is fontos, mert a klienseknek a mesebeli üzenetekre támaszkodva maguknak kell ráébredniük, hogyan hárítsák el saját akadályaikat.