Évek óta dolgozom kísérleti egerekkel. De mit szólnak ehhez az állatvédők?
Fighting animal testing! A két egymással küzdő nyulat ábrázoló, az állatkísérletek ellen való kiállást sürgető táskák és pólók lépten-nyomon szembejönnek az emberrel. Egyes igen népszerű kozmetikai cégek büszkén hirdetik, hogy az ő termékeiket nem tesztelték állatokon, így a vásárlók akár többszörös áron hajlandók megvenni a termékeiket, hiszen az állatokon való kísérletezés sokszor erős ellenérzéseket vált ki az emberekből.
De tudják vajon, hogy pontosan miről beszélnek, amikor a kísérletek ellen tiltakoznak?
Meglepő szigor Oxfordban
Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém egy ösztöndíjjal két hetet tölteni az Oxfordi Egyetem egyik kutatócsoportjában. Itthon évek óta dolgozom kísérleti egerekkel egy kutatólaboratóriumban, ezért váratlanul ért, hogy miután az oxfordi laborvezető hivatalosan is engedélyezte a látogatásomat, megkeresett a helyi állatjóléti bizottság biztonsági felelőse. Szigorú online ellenőrzési procedúrán kellett átesnem, amihez még a háztartásunk közüzemi számláiból is fel kellett töltenem egyet, hogy igazoljam a valós lakcímemet.
Azon már meg sem lepődtem, hogy az állatkísérletes épületbe is csak szigorú ellenőrzés után léphettem be. A portán minden alkalommal le kellett adnom a személyi igazolványomat, a telefonom (vagy más kép- vagy hangrögzítő eszköz) nem lehetett nálam, és még vécére is csak felügyelettel mehettem el. Természetesen az épület minden részében viselnem kellett maszkot, kesztyűt, lábzsákot és köpenyt.
Érdekes módon az állatkísérletek kivitelezésében nagy különbséget nem tapasztaltam. Valamivel szigorúbb volt a műtétekre való felkészülés és azok menete, illetve a beavatkozások utáni (posztoperatív) kezelés. Több volt az adminisztrációs kötelezettség is, de úgy tűnt, hogy messze nem annyira, mint azt a biztonsági átvilágítás és a helyszíni szigor alapján vártam.
De miért szükséges ez a szigor, ami szerintem az ott dolgozó kutatók mindennapi munkáját is jelentősen megnehezíti? Nekem úgy tűnt, hogy az egész felhajtást az elmúlt évtizedekben az állatvédelmi (vagy inkább állatkísérlet-ellenes) mozgalmak részéről tanúsított radikalizmustól való félelem fűti.
A helyzetet jól szemlélteti, hogy amikor az első napon körbevezettek az épületben, és megmutatták a vészkijáratokat, elmondták, hogy tűz esetén melyik kijáratot ajánlják inkább menekülésre – a másik ugyanis pont oda nyílik, ahol az állatvédők rendszeres tüntetései zajlanak. Ami akár – mint később megtudtam – nagyobb gond is lehet, mint maga a tűz. De vajon kik és miért ellenzik ennyire az állatkísérleteket, és lehetséges, hogy igazuk van?
Mérsékelt és radikális hangok az állatvédelemben
Az állatkísérletek mindig is elválaszthatatlan részét képezték a tudománynak - gondoljunk csak Pavlov kutyáira, Pasteur bárányaira vagy Skinner galambjaira. Jelentőségüket mutatja, hogy az orvostudományi Nobel-díjak közel kétharmadát olyan eredményekért osztották ki, amelyek valamilyen szinten állatkísérletekre támaszkodtak, a brit Royal Society közleménye szerint pedig gyakorlatilag valamennyi, a XX. században elért orvostudományi eredmény állatkísérletekre épült.
Ennek ellenére már a XVII. században megjelent az ellentábor is. Természetesen számos építő kritikai is megfogalmazódott az évszázadok során, aminek hatására olyan törvények és szabályozások születtek, amelyek valóban az állatok érdekeit szolgálták. Angliában például Charles Darwin, az evolúciós elmélet kidolgozója is nyíltan támogatta a világ első állatkísérleteket szabályozó törvényének kidolgozását (Cruelty to Animals Act, 1876).
Jelenleg több szervezet is küzd az állatkísérletek betiltásáért, szabályozásáért vagy a létező szabályozás szigorításáért. Európa több országában működnek olyan politikai pártok, amelyek kifejezetten az állatkísérletek elleni fellépést tűzték zászlajukra. Az egyik legismertebb a holland Állatok Pártja (Partij voor de Dieren, PvdD), amely 2017 óta öt parlamenti mandátumot (ez 3,2 százalékos országos támogatottságot jelent) és több mint 16 000 tagot tudhat maga mögött. Ez elég jelentős szám, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire specifikus témát képvisel a párt.
Eddigi legnagyobb eredményük talán, hogy kiharcolták: a holland kormány kiemelt célként kezeli a húsfogyasztás csökkentését az országban, ami nyilvánvalóan pozitív közegészségügyi és ökológiai szempontból is. Egyébként ők az első párt a világon, amelyik az állatkísérletekre fókuszáló programjával parlamentbe juthatott.
De az állatkísérletek elleni küzdelem világszerte még mindig inkább a civil aktivizmus szintjén jelentős. Az egyik legnagyobb ilyen szervezet az állatokkal való etikus bánásmódért küzdő amerikai PETA (People for the Ethical Treatment of Animals). A szervezet népszerűségét jól illusztrálja, hogy számos híresség, például Paul McCartney és lányai, Bryan Adams, Pamela Anderson, vagy a Rise Against nevű amerikai punk-rock együttes is nyíltan támogatja a működését. A szervezet a Silver Spring-i majmok sajnálatos esetének kipattanásakor kapott nemzetközi figyelmet: 1981-ben a PETA egyik aktivistája, Alex Pacheco beépült egy Maryland állambeli neurobiológiai labor, az Insitute for Behavioral Research munkatársai közé, és nyilvánosságra hozta azokat az embertelen körülményeket, amelyek között az intézetben tartott 17 makákót tartották. A rendőrség lerohanta a labort, és kiszabadította a majmokat; a kísérletet vezető Edward Taubot első fokon elítélte ugyan a bíróság, de később felmentették a legsúlyosabb vádak alól, és megúszta bírsággal. Az ügy végül az amerikai állatjóléti törvény 1985-ös módosításához vezetett.
Kevésbé konstruktív akcióikban a PETA állatvédői a Pokémon GO ellen próbáltak meg fellépni, illetve hosszas pereskedés után sikerült elérniük, hogy egy híres állat formájú kekszet gyártó cég dobozán megváltozzon az állatokat ketrecben ábrázoló dizájn.
Egy másik prominens szervezet, a Cruelty Free International inkább lobbitevékenységével vált ismertté. Erősen kritizálták például az EU egyik 2007-ben életbe lépett szabályozását (REACH: Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals), amely több mint százezer vegyület (melyek nagy része már évtizedek óta jelen van a piacon) állatokon való tesztelését írta elő. A szabályozást egyébként több kutató is problémásnak találta. Ezen kívül a szervezet ugró nyulat ábrázoló logója tájékoztatja a vásárlókat, hogy melyek azok a termékek, amelyeket nem teszteltek állatokon.
Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor olyan radikálisok is megjelentek a színen, akik nemhogy az értelmes párbeszéd elősegítését nem szolgálták, de konkrétan emberi életeket veszélyeztettek. A legismertebb talán az Animal Rights Militia, amely nyíltan elhatárolódik a hasonló szellemiséget képviselő, de jóval mérsékeltebb Animal Liberation Front erőszakellenes politikájától. Előbbi szervezet a nyolcvanas évektől kezdve számos életveszélyes fenyegetést, gyújtogatásos és levélbombás merényletet és merényletkísérletet vállalta magára (többek között Oxfordban is). A célpontok sokszor kutatók, sőt nem egyszer azok hozzátartozói voltak. Egy másik akciójukban az állították, hogy 487 üveg üdítőbe juttattak mérgező anyagokat, hogy ezzel kényszerítsék a POM Wonderful nevű amerikai üdítőital-forgalmazó céget a termékei visszahívására. Egyszer pedig kiásták a sírjából egy kísérleti állatokat tenyésztő cég volt igazgatójának holttestét, majd egy erdőben rejtették el.
Állatkísérletek számokban
Bár sokaknak kifejezetten határozott véleménye van az állatkísérletekről, a vitákban ritkán marad helye a konkrét számadatoknak. Ezért sokszor olyan intuitív, a média és a heves érzelmek által torzított elképzelések alapján alakul a közvélemény, ami igen távol áll a valóságtól.
Az American Association for the Advancement of Science (AAAS) 2014-es jelentése szerint például az amerikaiak 41 százaléka „morálisan rossznak” tartja az állatkísérleteket, ami jelentős növekedés a 2001-es 29 százalékhoz képest. Egy brit közvéleménykutatás is hasonló eredményről számolt be 2014-ben: csak a megkérdezettek kétharmada támogatta az orvosi célú állatkísérleteket.
Az internetet böngészve bárki könnyen találkozhat különböző kozmetikai kísérletekben kirúzsozott majmok és szenvedő nyuszik képeivel, amelyek forrása általában ismeretlen. Ezek után sokaknak meglepő lehet, hogy az EU-ban évek óta tilos kozmetikai célú állatkísérleteket végezni, sőt állatokon tesztelt kozmetikumokat sem lehet már forgalmazni. Valószínűleg még kevesebben tudják, hogy a világon felhasznált összes kísérleti állat mindössze 0,1 százalékát teszik ki a leginkább kritizált kozmetikai kísérletekben felhasznált állatok.
De pontosan mit is jelent ez a 0,1 százalék? A Speaking of Research szervezet weboldala szerint az EU-ban körülbelül 11,5 millió gerinces kísérleti állatot használnak fel évente (2011), míg az Egyesült Államokban körülbelül 12-27 milliót (ott a bonyolult jogi szabályozás miatt csak pontatlan becslések érhetők el). Magyarországon körülbelül 170-200 ezerre tehető a kísérleti állatok éves felhasználása (2016). Az angol nyelvű Wikipedián 50-100 millióra becsülik a teljes globális felhasználást. (Összehasonlításképpen: az amerikai mezőgazdasági minisztérium adatai szerint 2007-ben csak csirkéből 9 milliárdot vágtak le étkezési célból az Egyesült Államokban.)
Ha részletesebben megnézzük az EU-s adatokat, azt láthatjuk, hogy a felhasznált állatok túlnyomó többsége egér (kb. 61%) és patkány (kb. 14%). Az etikai szempontból legkényesebbnek tekinthető kutyák, macskák és főemlősök mindössze az összes kísérleti állat kevesebb mint 0,3 százalékát teszik ki. A felhasználás pedig nagyrészt humán és állatgyógyászati, illetve az ezekhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési (összesen: 39,3%) és alapkutatási (38,1%) célra történik.
Érdekes tény az is, hogy 2008 óta az összes állatokon végzett kísérletek száma 17 százalékkal csökkent az Egyesült Királyságban. A Speaking of Research adatai szerint ez a csökkenő tendencia az egész EU-ra nézve általánosnak mondható. 2008 és 2011 között 4,8 százalékkal csökkent a felhasznált kísérleti állatok száma az Unióban, ami összesen közel 123 000 állatot jelent évente.
A „3R-elv”: reduction, refinement, replacement
A kísérleti állatok felhasználását és tenyésztését ma már csak igen szigorú szabályozás mellett lehet végezni, kísérletre pedig csak külön erre a célra tenyésztett állatokat lehet felhasználni. Ezeknek az állatoknak a tartása és szaporítása csak szabályozott körülmények között, megfelelő adminisztráció mellett engedélyezett. Meghatározott például a különböző fajok számára szükséges minimális terület, a táplálékuk összetétele, a megfelelő hőmérséklet, megvilágítás és páratartalom, hogy csak néhány fontosabb szempontot említsek.
Az állatokat érő beavatkozásokat különböző kategóriákba sorolják (enyhe, mérsékelt, súlyos, stb.), és minden kategóriában pontos előírások alapján kell az állatok fájdalmát vagy diszkomfortérzetét csökkenteni. Például minden, egy tűszúrással egyenértékű, vagy annál nagyobb fájdalmat okozó beavatkozáshoz kötelező az állatok műtéti altatása (pl. gázzal). Azok, akik nem tartják be ezeket az előírásokat, súlyos pénzbírságot, az állatkísérletek végzésétől való teljes eltiltást, sőt akár börtönbüntetést is kockáztatnak.
Ezeket a szabályokat az ún. „3R-elv” alapján alakítják ki a szakértők. A 3R az állatkísérletek megtervezése és kivitelezése során szem előtt tartandó három fő szempont angol megfelelőjének kezdőbetűit jelöli. Ezek a következők:
a cél a lehető legkevesebb kísérleti állat felhasználása, vagy ugyanannyi állat felhasználásával több adat begyűjtése (csökkentés – reduction),
azoknak a módszereknek az alkalmazása, amelyek a lehető legkisebb mértékű fájdalmat, károsodást vagy disztresszt okoznak az állatoknak (tökéletesítés – refinement),
és olyan vizsgálati módszerek alkalmazása, amelyek állatok bevonása nélkül is eredményesek lehetnek (helyettesítés – replacement).
A csökkentéshez hozzájárul a kísérletek lehető legkörültekintőbb megtervezése és kivitelezése. Az állatkísérletes engedély megszerzéséhez is elvárják az elvégezni kívánt kísérletek minél részletesebb leírását. Ha valaki indokolatlanul sok állat felhasználásával tervezi elvégezni a kísérleteit, nem kapja meg rájuk az engedélyt. A kísérleti módszerek tökéletesítésére szolgál például a megfelelő fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők és altatószerek alkalmazása, illetve az esetleges posztoperatív kezelés elvégzése.
A helyettesítés talán a három közül a legérdekesebb szempont. Bár a legtöbb kutató egyetért abban, hogy az állatkísérletek soha nem lesznek teljes mértékben nélkülözhetők, mégis rengeteg olyan előremutató fejlesztés látott napvilágot a közelmúltban, ami az állatfelhasználás csökkentésére irányult.
A legígéretesebbek talán a mesterséges szövetek és szervek használata, illetve a különböző számítógépes modellek. Előbbieket már széles körben alkalmazzák a kozmetikumok biztonsági tesztelése során, utóbbiak közül pedig már létezik olyan, amely bizonyos körülmények között megbízhatóbban jelzi előre az egyes vegyületek ártalmasságát, mint az állatokon végzett kísérletek. Szintén széles körben üdvözölt az az irány, hogy bizonyos tesztekhez (pl. szemirritáció vizsgálata) vágóhídról beszerzett, és a kísérlet idejére mesterségesen életben tartott szöveteket vagy szerveket (pl. marhaszem) használnak fel.
Az állatkísérletek felbecsülhetetlen és leírhatatlan jelentősége
Az állatkísérletek haszna gyakorlatilag felbecsülhetetlen és számokkal leírhatatlan. Aki életében vett már be bármilyen gyógyszert, vagy kapott oltást, az személyesen is profitált ezekből a kísérletekből. Sőt, a házi kedvenceink és haszonállataink gyógyítására használt gyógyszereket is mind állatokon tesztelik. És akkor még az orvosi képzésekben egyre nagyobb jelentőségű, állatokon végzett gyakorló műtétekről nem is beszéltünk.
Mindenképpen pozitív törekvés a kísérleti állatok számának csökkentése, bár erre – a hiedelmekkel ellentétben – nemcsak az állatvédők, hanem maguk a kutatók is törekszenek. Sajnos jelen tudásunk szerint a tudomány és az (állat)orvoslás fejlődése egyszerűen elképzelhetetlen kísérleti állatok felhasználása nélkül. Természetesen sok negatív példára, haszontalan (vagy annak tűnő) kísérletre és feleslegesen felhasznált állatra is lehet mutogatni. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy ezek csak még inkább arra ösztönzik a tudományos közösséget, hogy önkritikát gyakoroljon, tökéletesítse saját módszereit, és kizárja soraiból azokat, akik megfeledkeznek arról, hogy élő és érző lényekkel dolgoznak együtt egy közös célért.
A szerző a BME Piszochológia/Kognitív tudományok doktori iskola PhD-hallgatója és az MTA TTK Hálózat és Neurobiológia kutatócsoportjának munkatársa. Témája az agykutatás, elsősorban a félelem és szorongás agyi hátterének vizsgálata kísérleti állatokban. A cikk apropója egy Campus Mundi ösztöndíj keretében megvalósult rövid oxfordi tanulmányút volt, eredeti verziója a Tudományos eredmények a nagyvilágból című kötetben jelent meg.
