Majmolják egymást a maláj medvék

A maláj medvék (Helarctos malayanus) dolgos hétköznapjaikat az erdő mélyén, jobbára magányosan töltik, így egészen érthetetlen, hogy mitől vágnak pofákat egymásra, erről a viselkedésről eddig ugyanis úgy tudták, hogy ilyen részletgazdagságban csak az emberre és a gorillára jellemző. A faj a legkisebb a világ medveféléi közül, Délkelet-Ázsia sűrű erdeiben őshonos, és angol neve (sun bear) ellenére jobbára éjjeli életmódot folytat. 

Visszavonult életmódja miatt viszonylag keveset tudunk a szokásairól, egyes kutatók úgy vélik, hogy monogám életmódot folytat. Mozgása a földön enyhén nehézkes, de kiválóan mászik fára, gyakran néhány méter magasban készít magának fészket, maláj nevét is erről kapta: „az állat, aki szeret magasan ülni”. Egyik kedvenc eledele pedig a méz, ezért is van hosszú nyelve, emellett apróbb madarakat és emlősöket fogyaszt. Legfőbb ellensége az ember, a legnagyobb veszélyt az élőhelyéül szolgáló erdők pusztítása jelenti a faj számára, de húsa is közkedvelt csemege, és a térség több veszélyeztetett állatához hasonlóan a hagyományos orvoslás is előszeretettel használja az állat különböző testrészeit. 

Játék közben utánozzák egymást

A Portsmouthi Egyetem munkatársai ennek a jószágnak a szociális életét tanulmányozták a borneói malájmedve-menhelyen, és arra jutottak, hogy magányos természetük ellenére játék közben olyan alapossággal másolják le egymás arckifejezéseit, mint amilyet rajtuk kívül még csak a gorilláknál láttak eddig. A menhely területén az állatoknak elég helyük van hozzá, hogy visszavonuljanak, de ha a megfigyelt medvéknek mégis játszani támadt kedvük, pofákat vágtak egymásra. M

indez azt jelentheti, hogy mégsincs olyan szoros összefüggés a kommunikációs fejlettség és a szociális élet között, mint ezt korábban feltételezték, de azt is, hogy az arckifejezések több, eddig nem vizsgált emlősfaj kommunikációjában is komoly szerepet játszhatnak.