Fontos lenne, hogy Magyarországon a kommunikáció politikai céloktól mentes, a megfogalmazott üzenetek teljes körűek legyenek, szakértői tudásra alapozzák őket, ne tartalmazzanak ellentmondásokat, a döntések pedig összhangban álljanak a kockázattal és a kockázat keltette társadalmi problémákkal. Ez megalapozza a bizalmat, ami szükséges ahhoz, hogy az üzenetek célba találjanak.
Miért és hogyan kezdik az emberek megszegni a karanténszabályokat, és hogyan lehet a járványügyi stratégiákat a sikeres védekezés jegyében ehhez igazítani? Járókelő-effektus, a veszélyérzet hiánya, elhibázott hivatalos kommunikáció: a szociálpszichológusok tudják a választ, már csak hallgatni kellene rájuk.
A pingvinek kommunikációja hasonló szabályszerűségek alapján működik, mint az emberi beszéd. Ez az első eset, hogy az emberi nyelvre érvényes Zipf-törvényt és a Menzerath–Altmann-törvényt működés közben tapasztalták nemcsak főemlősöknél, hanem madaraknál is.
Nemcsak az ember, de más főemlősök is képesek tárgyakra való rámutatással kommunikálni – derítették ki csimpánzokkal, bonobókkal, gorillákkal és orangutánokkal végzett kísérletekkel a CEU és a Max Planck Intézet kutatói.
A keleti szürkemókusok nemcsak azt figyelik, hogy a madarak mikor riasztanak, hanem azt is, hogy mikor érzik jól magukat – ilyenkor ők is megnyugszanak, és hamarabb térnek vissza a gyűjtögetéshez, mint máskor.
A növények olyan fokú kémiai diverzitást állítanak elő, amit talán most még felfogni sem vagyunk képesek. Parádi István, az ELTE TTK Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék egyetemi adjunktusának előadása a márciusi Budapest Science Meetupon.
A mindennapi beszélgetésekben átlagosan alig két tizedmásodperc telik el, amíg a résztvevők szóban is reagálnak a másikra, mégsem vágnak egymás szavába. A jelenséget az állatoknál is megfigyelték. A kommunikációs mechanizmust a téma egyik magyar kutatója, Magyari Lilla tárja fel.
Eddig úgy hitték, hogy csak az emberek és a gorillák utánozzák egymás arckifejezéseit, de most kiderült, hogy a Föld legkisebb ismert medvefaja is képes ilyesmire. Ami fura, mert vadon nem élnek túl élénk szociális életet.
Az agyi érkatasztrófák után beszédképtelenné vált emberek terápiáját is megoldhatja az amerikai kutatók által a közép-amerikai rágcsálók agyában felfedezett mechanizmus.
A politikusok sokszor a lehető legváltozatosabb eszközökkel igyekeznek ellehetetleníteni vagy saját javukra fordítani a tudományos eredményeket, amelyek megkérdőjelezése már-már divattá válik. A megoldás: a kommunikáció.
Az óceánban is pusztít a zajszennyezés: a palackorrú delfinek ezt ugyanúgy próbálják orvosolni, mint az emberek, amikor egy zajos klubban akarnak szót érteni egymással.
Vajon miért nem lehet a finnekkel semmiségekről csacsogni? Talán ez is egy rokon vonás a magyarokkal? Lehetséges, de az udvarias, dolgos és főként befelé forduló finnek közelebb érzik magukat a japánokhoz.
Hat év alatt 49-ről 32 százalékra esett a személyes beszélgetést favorizálók aránya a 13 és 17 éves amerikai gyerekek között, ezzel az üzenetküldés át is vette a vezetést. Eközben a Facebook már csak a harmadik kedvenc közösségi platformjuk.
Az Amerikai Ornitológiai Társaság március közepén arra hívta fel a világ madárkutatóit, hogy a jövőben a nőstények énekére koncentráljanak. A tojók ugyanis alulreprezentáltak a kutatásban, a madárdal-adatbázisokban alig akad tőlük felvétel. Így pedig csupán részben fejthető meg a madarak éneknyelvének etológiai és evolúciós szerepe.
Richard Watson jövőkutató már meg sem próbál lépést tartani az információk özönével. Kidolgozta saját módszerét arra, hogyan függetlenítse magát az egyre őrültebbnek tűnő tömegtől, és mégis tájékozott maradjon.
A tudomány sokáig úgy tartotta, csak az ember képes mások nézőpontjába helyezkedni.