Az agyi érkatasztrófák után beszédképtelenné vált emberek terápiáját is megoldhatja az amerikai kutatók által a közép-amerikai rágcsálók agyában felfedezett mechanizmus.
A politikusok sokszor a lehető legváltozatosabb eszközökkel igyekeznek ellehetetleníteni vagy saját javukra fordítani a tudományos eredményeket, amelyek megkérdőjelezése már-már divattá válik. A megoldás: a kommunikáció.
Az óceánban is pusztít a zajszennyezés: a palackorrú delfinek ezt ugyanúgy próbálják orvosolni, mint az emberek, amikor egy zajos klubban akarnak szót érteni egymással.
Vajon miért nem lehet a finnekkel semmiségekről csacsogni? Talán ez is egy rokon vonás a magyarokkal? Lehetséges, de az udvarias, dolgos és főként befelé forduló finnek közelebb érzik magukat a japánokhoz.
Hat év alatt 49-ről 32 százalékra esett a személyes beszélgetést favorizálók aránya a 13 és 17 éves amerikai gyerekek között, ezzel az üzenetküldés át is vette a vezetést. Eközben a Facebook már csak a harmadik kedvenc közösségi platformjuk.
Az Amerikai Ornitológiai Társaság március közepén arra hívta fel a világ madárkutatóit, hogy a jövőben a nőstények énekére koncentráljanak. A tojók ugyanis alulreprezentáltak a kutatásban, a madárdal-adatbázisokban alig akad tőlük felvétel. Így pedig csupán részben fejthető meg a madarak éneknyelvének etológiai és evolúciós szerepe.
Richard Watson jövőkutató már meg sem próbál lépést tartani az információk özönével. Kidolgozta saját módszerét arra, hogyan függetlenítse magát az egyre őrültebbnek tűnő tömegtől, és mégis tájékozott maradjon.
A tudomány sokáig úgy tartotta, csak az ember képes mások nézőpontjába helyezkedni.