A Tájszótártól Pelevinig: öt kötet az idei könyvfesztiválról, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégtől, programoktól és minden egyébtől függetlenül azért elsősorban könyvvásárnak számít, ennek megfelelően mindenki igyekszik rajta minél nagyobb forgalmat bonyolítani – ehhez pedig nem árt, ha érdekes címekkel készülnek. A legtöbb kiadó a legerősebb meglepetéseket tartogatja a tavaszi fesztiválra, legyen szó sztárszerzőről vagy csak valami komolyabb, régóta futó projektről. Ezek közül válogattuk ki az öt legvonzóbb kötetet, természetesen szigorúan szubjektív szempontok alapján.

Nagy Magyar Tájszótár (Tinta Kiadó, 2019, szerk.: Kiss Gábor)

Autentikus környezetben

Heroikus küzdelemnek ért a végére a Tinta kiadó és Kiss Gábor főszerkesztő: megjelent az 55 000 népies, tájnyelvi vagy archaikus szó definícióját tartalmazó tájszótár. Az etimológiai szótárhoz hasonlóan viszonylag kevés olyan szituációt tudok elképzelni, amikor ténylegesen szótárként forgathatja az ember, hiszen nem hinném, hogy sok olyan szöveggel fogok találkozni, amelyet magyarról magyarra kell fordítanom, de bárhol felütve zseniális olvasmány, ráadásul hihetetlen előnyökhöz juttatja az embert Scrabble-ben. Tudod, mit csinál az, aki betupaszt valamit? Hát az, aki betürköl? Ideje lenne betrotyálni, de betuhadt a flaska? A szótárból minden kiderül. A Nagy magyar tájszótár anyagát 20 regionális tájszótárból, két általános tájszótárból és két értelmező szótár anyagából állították össze, a szavak egy része pedig azon kívül, hogy talán meglepő jelentéssel bír, egy sor babonához és paraszti szokáshoz is kapcsolódik, úgyhogy a könyv nemcsak a nyelvészeknek, de a néprajzosoknak is vonzó lehet. 

Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai – A Palme-gyilkosság kulcsa (Animus kiadó, 2019, ford.: Patat Bence)

Stieg Larsson a húzónév, hiba nem ő írta

Jan Stocklassa svéd író ott folytatja a munkát, ahol Stieg Larsson abbahagyta – mármint nem a regényeket, hanem a nyomozását, amelyet a Palme-gyilkosság ügyében végzett. Larsson életében íróként nem igazán volt elismert, 2004-es haláláig még csak az első regényét vette meg a kiadója, egyébként pedig inkább újságíróként tevékenykedett. Olof Palme svéd miniszterelnököt 1986-ban gyilkolták meg egy stockholmi mozi előtt, az pedig, hogy sem a tettes, sem a felbujtó nem lett meg, egy sor konspirációs elméletet szült. Az ügyről Larsson húsz doboznyi iratot halmozott fel, ezeket 2014-ben tették kutathatóvá, és Stocklassa ezek alapján próbálta megfejteni a rejtélyt. 

A Stieg Larsson titkos iratai című kötet új információkat ígér a gyilkossággal kapcsolatban, műfaját tekintve pedig dokumentumregény: akad benne idézet Larsson saját szövegeiből is, Stocklassa viszont az iratanyag alapján tulajdonképpen egy krimit írt belőle. A szerző azt állítja, hogy Larsson anyagai és a belőlük írt dokuregény akár az ügy megoldásához is elvezethetnek – egyelőre eddig csak a könyv megjelenéséig jutottak. Érdekesnek tűnik, akár meglesz a gyilkos, akár nem, ha másként nem, hát korrajzként.

Magdalena Droste (szerk.): Bauhaus (Taschen, 2019)

Minden ment, ami Bauhaus

Idén százéves a Bauhaus, a Taschen pedig az irányzattal foglalkozó nagykönyv egy kompaktabb kiadásával készült az évfordulóra. A kiadónak eleve szokása a nagy, több száz képet tartalmazó köteteket kisebb formátumban kiadnia: ez még mindig nem zsebméret, de már nem is okoz sérvet az olvasása. A jelenlegi Bauhaus-könyv, amelyet a berlini Bauhaus-Archiv anyagaiból készült Magdalena Droste német művészettörténész szerkesztésében, 575 képet tartalmaz, és hogy milyen sikere van, azt jól mutatja, hogy nem sokkal megnyitó után még akadt belőle pár darab, kora délutánra viszont mindet elkapkodták a kicsiből és a nagyból is. A német kiadó könyveit itthon a Vince Kiadó forgalmazza, a szintén témába vágó kisebb album is frissen jelent meg, ezt is Droste szerkesztette.

Pálffy Géza (szerk.): A Szent Korona hazatér (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018)

Egy eddig szinte ismeretlen hazatérés is belefért!

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont gondozásában megjelent, a Szent Korona eddigi összes hazatérését feltáró tanulmánykötet kakukktojás, ugyanis 2018 legvégén jelent meg, de a Pálffy Géza történész által vezetett kutatócsoport tanulmánykötetét úgy vitték, mint a cukrot – mostanra készült el az utánnyomás. Az első hazatérést 1205-re datálják, az utolsót 1978-ra, a legújabb kutatások pedig új megvilágításba helyezik a korona történetét. Újdonságnak számít az 1664-es hazatérés történetének kifejtése, ezt ugyanis valamiért el szokás felejteni, de a hiányt szerencsére pótolja a mostani kötet. 

Meglepő, de ez az első alkalom, hogy a korona mind a tizenegy külföldi tartózkodását és hazatérését egybegyűjtötték, ami azért is furcsa, mert a téma azért meglehetősen alaposan kutatott, több tucatnyi könyvben foglalkoztak vele. Pálffy és társai most az ezekben található ellentmondásokat, tévedéseket is korrigálták. A könyv jó tanulmánykötethez méltóan körülbelül hatszáz oldal, súlya alapján emberölésre messzemenően alkalmas.

Viktor Pelevin: Generation P (Helikon, 2019, ford.: Bratka László)

Régi-új, de húsz év után ideje volt

Régebben nagyjából évente megjelent egy-egy új Pelevin-kötet, számomra pedig épp ez adta a könyvfesztivál legfőbb vonzerejét, az Európa ugyanis minden évben erre az időpontra időzítette az újdonságokat az orosz írótól. Viktor Pelevin egyik legismertebb regénye, a Generation P idén a Helikon gondozásában jelent meg újra, ennek pedig legfőbb ideje volt, az eredeti kiadás ugyanis évek óta hozzáférhetetlen, majdnem olyan ritkaságnak számított, mint a szintén nemrégiben megjelent Omon Ré. Pelevin régi-új regénye nem véletlenül klasszikus, azok a témák állnak a középpontjában, amelyek nélkül a mai napig nehezen képzelhető el tőle bármi is: az élet egy illúzió, a varázsgomba jót tesz az embernek, az osztyankinói tévétorony pedig magas. Nem véletlen, hogy az elmúlt húsz évben a regény Magyarországon is kultregénnyé vált, épp ideje volt, hogy újra kiadják.