Végre szentté avatták a windowsos pasziánszt

A Windows hőskorában az egyszeri irodai dolgozónak két kikapcsolódási lehetősége adódott: az egyik az aknakereső volt, a másik pedig a pasziánsz, esetleg a fekete macska. A harmadik a képernyővédő bámulása volt, már ha feltétlenül a gép előtt akart lógni, különben még ott vannak az örök klasszikusok, az egész délelőttön átívelő telefonálás (te mit fogsz ebédelni?), a lehető legjobban elnyújtott ebédszünet, majd a délutáni élménybeszámoló (te mit ebédeltél?). Ezek közül az egyik most megkapta az őt megillető helyet: a pasziánsz, azaz a Microsoft Solitaire bekerült a számítógépes játékok Hollywood Boulevard-jára, a World Videogame Hall of Fame-be. 

Ez sem az aknakeresőnek nem sikerült, sem a rendkívül idegesítő telefonálásnak, ez is mutatja, hogy mekkora teljesítményről van szó. A pasziánsz így olyan klasszikusok társaságába kerül be, mint a Grand Theft Auto III, a Tomb Raider vagy a Microsoft klasszikus kártyajátékához hasonlóan hátborzongató izgalmakat rejtegető Sims. 

Nem mondhatjuk, hogy a múzeum elsietné a játékok klasszikussá avatását: a pasziánsz mellett csak idén válogatták be például az 1992-ben megjelent Mortal Kombatot is, igaz, a pasziánsz csak két évvel idősebb, mint a klasszikus verekedős játék. A Mortal Kombattól eltérően viszont a kártyajáték mindenki számára hozzáférhető volt, aki Windowst használt: 1990 óta a program szériatartozéka, mióta van laptop, nem létezik olyan parlamenti közvetítés, ahol ne játszana vele valamelyik honatya. 

Unalomból írták

A pasziánsz iszonyúan tátongó piaci rést tömött be a Windows életében: az operációs rendszerben eredetileg nem volt semmilyen játék, míg 1988-ban egy unatkozó gyakornok, Wes Cherry meg nem írta a programot. Maga az alapító Bill Gates is áldását adta a pasziánszra, ami a Microsoft eredeti tervei szerint arra lett volna jó, hogy az emberek megbarátkozzanak az új perifériával, az egérrel, valójában viszont az unatkozó titkárnők utolsó mentsvára lett. Az egérrel történő barátkozást végül leginkább egy másik program, a Paint segítette: ebből a kezdetekben ingyenesen mellékeltek egyet mindegyik egérhez, hadd firkáljon a felhasználó.

A Solitaire-t a kezdetek óta több mint egymilliárd gépre telepítették, és hatvanöt nyelvre fordították le, népszerűsége pedig máig töretlen, az újabb oprendszereken is megtalálható, 2012 óta Microsoft Solitaire Collection néven – igaz, itt már több játékmód közül lehet választani.