Nagyobb étvággyal falnak a cukorbogarak, ha bélférgesek

A legtöbb állatfaj számára nem túl jó hír, ha fonálférges lesz, az Odontotaenius disjunctusnak viszon épp a paraziták hozzák meg az étvágyát: egy amerikai kutatás szerint a fertőzött bogarak jóval többet ettek, ezzel pedig felgyorsították az erdei ökoszisztéma megújulását is. Parazitákkal együtt egy ilyen jószág naponta 0,77 gramm rothadó fát rágott el, ezzel 15 százalékkal jobban teljesített, mint egészséges társai – miközben majdnem olyan kiváló egészségnek örvendett, mint egy hétköznapi, fonálféreg-mentes cukorbogár.

A vizsgálatok szerint a Chondronema passali névre hallgató féreggel fertőzött bogarak nem hiába ettek többet: ezek az állatok átlagosan 6 százalékkal nagyobbra is nőttek, mint egészséges társaik. Az még nem világos, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a féregtojás: Andrew K. Davis amerikai entomológus szerint lehetséges, hogy a kövérebb bogarak épp azért fertőződtek meg a parazitával, mert eleve többet ettek, és így nagyobb eséllyel nyeltek férget is. 

Kölcsönös előnyök

Akárhogy is legyen, Sheena Cotter evolúcióbiológus szerint a két faj közötti viszony mindkét félnek kedvez: a férges bogarak nem mutatnak kellemetlen tüneteket, legfeljebb különös stressz idején tűnnek némileg fáradtabbnak, a fonálférgek pedig jól elvannak a cukorbogárban. Cotter szerint könnyen lehet, hogy az együttműködés már azelőtt létrejön közöttük, mielőtt a fonálférgek a bogárba kerülnének, a kifejlett férgek már a korhadó tuskón belül előkészíthetik a fát a fogyasztásra.

A csodálatos Odontotaenius disjunctusFotó: Wikimedia Commons

Nem ez a cukorbogarak egyetlen szuperképessége, és még csak nem is az egyetlen, amely az emésztésükkel függ össze. Ezek az állatok ugyanis alapvetően nem lennének képesek megemészteni a fát, mégis azt eszik, így a saját ürüléküket fogyasztják, így jutnak hozzá a táplálék lebontásához szükséges mikroorganizmusokhoz. Nem csoda, hogy a bogár már lárvaállapotában is segítségre szorul: a bogarak nem hagyják magukra a petéiket, a lárvákat pedig előrágott faporral etetik. A bogarak családi életéhez szükséges a ciripelésük is: nemcsak a kifejlett állat, hanem a lárva is képes hangot adni, Brehm szerint épp azért, hogy ne tévedjen el, ha a szülőjét követi valami fában.

Fontos lépés a parazita-prban

Ha pedig már ciripelnek, épp az Odontotaenius disjunctus egyedei meglepően tág szókinccsel is bírnak. A kutatók tizennégy különböző hangot különböztettek meg náluk, feltehetőleg tizennégy különböző jelentéssel. 

Davis szerint bár érdekes a kérdés, hogy vajon a fertőzött bogarak sikeresebbek-e, vagy csak a mohóságuk miatt élnek bennük férgek, az eredmény szempontjából ez mindegy. A felfedezés ugyanakkor ismét felhívja a figyelmet a paraziták szerepére az ökoszisztémák működésében. Ahogy az entomológus írja, az élősködők annak ellenére népszerűtlenek, hogy ilyen fontos munkát végeznek, de reményét fejezi ki, hogy az ehhez hasonló publikációk idővel kedvesebbé teszik az emberek számára a fonalférgeket.