Tízből négy nyolcadikos nem felel meg az angol nyelvi központi szintfelmérőn, rosszabb a helyzet, mint 2015-ben volt

Nagyot zuhant 2018-ra az angolul elfogadható szinten kommunikálni képes tanulók aránya Magyarországon. Miközben 2015-ben még a 6. osztályosok több mint négyötöde szerzett megfelelt minősítést a központi szintfelmérőn, tavaly ugyanezt már a kétharmaduknak sem sikerült megugraniuk – kevesebb mint 65 százalékuk ment át a vizsgán. Nyolcadikra még tovább romlik az arány a hatodikosok teljesítményéhez képest: a nyolcadikos gyerekek mindössze 60 százaléka felelt meg a felmérőn, 40 százalékuk nem.

Az oktatási hivatal most nyilvánosságra hozott összefoglalója szerint ez „vélhetően a nehezebb feladatsornak köszönhető”. A központi kiadvány értelmében azért is érdemes az eredményeket „óvatosan kezelni”, mert nem tudni, „hogy az eredmények évről évre történő  változása milyen mértékben tulajdonítható a mérőeszköz bizonytalanságának”. 

A német nyelvi szintfelmérőn efféle jelentős különbség nem volt érzékelhető a 2015-ös adatokhoz képest, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy országszerte közel háromszor annyian tanulnak angolul, mint németül.   

Budapesten még elfogadható a helyzet, a kelet-magyarországi községekben már kevésbé

Magyarországon 2015 óta mérik az általános iskolások nyelvi felkészültségét angol, illetve német nyelvből. Az idegen nyelvi mérés azt hivatott vizsgálni, hogy az angol vagy német nyelvet első idegen nyelvként tanuló 6. és 8. évfolyamos tanulók nyelvtudása megfelel‐e a tantervi követelményekben előírt szinteknek. A mérésben érintett telephelyek többségének fenntartói a tankerületi központok. Az állami intézmények által fenntartott telephelyek többsége egyetemi gyakorlóiskola, kisebb részük szakképző iskola és gyermekotthon – derül ki az Oktatási Hivatal összefoglalójából.  

Noha általánosságban elmondható, hogy a tanulók túlnyomó többsége átlagos  teljesítményt tudott felmutatni, az is egyértelműen látszik, hogy minél kisebb településen tanulnak, annál nagyobb arányban teljesítenek az elvárható szint alatt a diákok. A legnagyobb hátrányt az észak-magyarországi és az észak-alföldi diákok gyűjtik be általános iskolai tanulmányaik végére. 

Az alábbi ábrából például kiderül, hogy miközben a Budapesten tanulók közel fele kifejezetten jól teljesít az idegennyelv-tudást mérni hivatott központi szintfelmérőkön, addig egy átlagos vidéki városban vagy községben már csak a tanulók ötöde hozza ugyanezt a szintet. Cserébe viszont a kifejezetten rosszul teljesítők, vagyis a szintfelmérő alapkövetelményeinek meg nem felelők aránya egy átlagos vidéki városban meghaladja a 10 százalékot, egy községi iskolában pedig már majdnem a tanulók harmadára rúg, míg egy fővárosi intézményben mindössze 6 százalék.

Még szembetűnőbbek a különbségek a magyarországi régiók között. A grafikon alapján a legkevesebb bukással a nyugat-dunántúli régió büszkélkedhet, míg Észak-Magyarországon a tanulók negyede, az észak-alföldi régióban pedig több mint az ötöde nem ugorja meg a minimális követelményi szintet a 6. és a 8. évfolyamos nyelvi képzés végére. A mezőny másik végpontjára, a különösen jól teljesítő régiók közé Budapest mellett leginkább a nyugat-dunántúli régió fér fel. 

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A szintfelmérők eredményeiből – persze csak kellő óvatossággal – arra lehet következtetni, hogy a diákok 6. illetve 8. osztályra mennyire értik az olvasott, valamint a hallott idegen nyelvi szövegeket. Megfelelőnek azok az eredmények számítanak, amelyek legalább 60 százalékban helytállónak bizonyulnak. A hatodikosok esetében ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legalább megfelelő teljesítményt nyújtók be tudnak mutatkozni az adott idegen nyelven, és egészen egyszerű kérdésekre képesek válaszolni. Nyolcadikban már alap beszélgetési témákhoz, például a családi élethez, vásárláshoz, mindennapi munkavégzéshez kapcsolódó mondatokat kell(ene) megérteni és megfogalmazni.  

Egy budapesti nyelviskola szakmai vezetői, Fancsali Kató és Rozsos Réka szerint az iskolai rendszerű nyelvoktatás legnagyobb rákfenéjét a gyakori tanárcserék és az elavult oktatási módszerek jelentik. A gyerekekre többnyire rázúdítják az idegen nyelvű szavakat és a nyelvtant, de nem kapnak a tanórákon magabiztosságot és kommunikációs rutint. A rendszert pedig egyáltalán nem látják a tananyagban. Nem segít az sem, hogy a magyar diákoknak a nyelvet steril környezetben, tankönyvekből kellene megtanulniuk.