Forradalmi ötlet: ha már az embert nem tudjuk meggyógyítani, gyógyítsuk meg a betegséget hordozó szúnyogot!

Az emlősök szervezetében termelődő inzulin védelmet nyújthat a szúnyogoknak olyan trópusi betegségekkel szemben, mint a nyugat-nílusi vagy a Dengue-láz, illetve a Zika-vírus okozta, a terhes nőkben a magzati fejlődést súlyosan károsító fertőzés. Miután a szóban forgó betegségekre nincs gyógymód, másféle módszerrel kell az emberek egészségvédelméről gondoskodni. A szúnyogok által terjesztett betegségek a vírusgazdában, a rovarokban megfékezhetők, inzulinnal – írta október végén a Cell Reports szaklapban a Washingtoni Egyetem kutatócsoportja.

A trópusi betegségek elleni hatékonyabb védekezést nemcsak az sürgeti, hogy a trópusi és szubtrópusi területeken élők folyamatosan ki vannak téve a jelenlegi módszerekkel hatékonyan sem gyógyítható, sem megelőzhető, többnyire szúnyogok terjesztette fertőzéseknek. A globális éghajlatváltozás következtében az eredetileg csak trópusi, szubtrópusi övezetben élő rovarfajok az utóbbi években egyre északabbra húzódnak, és fertőznek. A nyugat-nílusi láz például a nevének némiképp ellentmondva az ezredforduló óta rendszeresen felüti a fejét az Egyenlítő környékén található őshazájától messze, az északi féltekén is. Az Egyesült Államokban 1999-es első felbukkanása óta minden évben monitorozzák a legészakibb államokig eljutó, sőt Kanadából is rendszeresen jelentett vírust.

Elég a szúnyogokat meggyógyítani

A nyugat-nílusi láz vírusát közvetítő szúnyogfajok a maláriaszúnyoggal ellentétben többnyire nappal aktívak. A tünetekért felelős úgynevezett flavivírus egy családba tartozik a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás, a szúnyogok által terjesztett Dengue-láz és a sárgaláz vírusával, valamint a Zika-vírussal. A kórokozót először 1937-ben izolálták egy szokatlan lázzal küzdő beteg véréből Ugandában, a Fehér-Nílus mentén. Eleinte arra gyanakodtak, hogy a beteg atipikus sárgalázban szenved, miután azonban azonosították a szervezetét megtámadó kórokozót, kisült, hogy az közelebbi rokonságban van két agyvelőgyulladást okozó vírussal, és leginkább a központi idegrendszerre jelent veszélyt.  

A fertőzöttek négyötöde többnyire észre sem veszi, hogy a vírus megtámadta. A kevésbé szerencsés 15-20 százaléknak számolnia kell fejfájással, lázzal, ízületi fájdalmakkal, hányással, hasmenéssel és kiütésekkel. A tünetek enyhülésével a betegek többnyire teljesen felépülnek, még ha néhány hétig gyengének és fáradékonynak érezhetik is magukat. A kór, akárcsak a malária, emberről emberre  kizárólag fertőzött szúnyogok közvetítése révén terjed. 

Éppen ezért az északabbra fekvő területeken, amilyen Magyarország is, egészen addig nem volt gond, amíg meg nem jelentek a fertőzéseket közvetítő egzotikus szúnyogfajok, például a minden nyelven tigrisszúnyogként emlegetett, de a hazai terminológiában ázsiai zebraszúnyognak nevezett Aedes albopictus, a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus) és az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus). 

Az amerikai kutatók szerint ha megnövekedett inzulintartalmú vérrel táplálkoznak, a vírusterjesztő szúnyogokban leáll a vírusok szaporodása, így a rovarok nem terjesztik tovább a betegséget. A módszer a nyugat-nílusi Dengue-lázat és a Zika-betegséget terjesztő szúnyogok esetében működött. A kutatók ezúttal azonosítani tudták azt a molekuláris mechanizmust is, amely a szúnyogok sejtjeiben ezt a védekező hatást kiváltotta. A sejtfolyamatok azonosítása kulcsfontosságú lehet a szúnyogállomány, és azon keresztül az emberek vírusfertőzésekkel szembeni védekezésében. „Ha sikerülne aktiválni a szúnyogok védekezőrendszerét, csökkenne a populációkban a fertőzött egyed, így végső soron az emberi szervezetbe is kevesebb vírus jutna, ami csökkentené az emberi megbetegedések esélyét” – vonta le a logikus következtetést Alan Goodman, a tanulmány egyik szerzője. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: