A nyakunkon vannak a szúnyogok és a kullancsok terjesztette új járványok
„A járványos megbetegedések veszélye a mérsékelt égövben, így Európában és ezen belül Magyarországon is növekszik. A legnagyobb fenyegetettség hazánkban a csípőszúnyog és kullancsállományokban zajló ökológiai folyamatok kapcsán alakult ki. Ez nemcsak az őshonos fajokat érinti, de számolnunk kell az újonnan megtelepedő, inváziós fajok által okozott kockázatokkal is”.
– állt a Szúnyogok, kullancsok és új betegségek címmel a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) hétfőn rendezett egynapos tudományos tanácskozás beharangozójában.
Az intézmény Ökológiai Kutatóközpontja által szervezett hétfői szimpózium résztvevői szerint ugyanis az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott számos ízeltlábú faj elterjedése, éves szaporodási ciklusa és egyedsűrűsége Magyarországon, sőt új, egzotikus országokból származó invazív fajok is megjelentek a magyar faunában. Közülük a csípőszúnyogok és kullancsok fontos átvivő, szakszóval vektorszerepet játszanak sok állati és emberi kórokozó terjesztésében, ezért populációik változásai már járványtani veszélyt jelentenek.
Malária, Dengue, Zika és a többiek
Az őshonos fajok is alkalmasak a világszerte terjedőben lévő kórokozók átvitelére – vezette fel a programot Garamszegi László Zsolt, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója.
Az evolúcióbiológus-ökológus szerint az 1970-es évekre a maláriát ugyan gyakorlatilag sikerült kiirtani Európából, de a klímaváltozás most megint kedvez a kórozókat terjesztő ízeltlábú fajok szaporodásának és elterjedésének. Hogy megtudjuk, kell-e újra maláriaveszéllyel számolnunk a mérsékelt égövben, ahhoz Garamszegi szerint nem elég csak a Magyarországon is honos maláriaszúnyogok (Anopheles) populációinak változásait követni, de számításba kell venni a gazdaszervezetekben, vagyis az emberi társadalmakban zajló szocioökonómiai folyamatokat, és a kórokozó Plasmodium fajokban (paraziták) végbemenő olyan evolúciós válaszreakciókat is, mint például az áttelelésre specializálódott törzsek kialakulása. Szerinte a jelenség megértésében segíthet, ha nemcsak humán maláriaeseteket elemzünk, hanem más modellszervezetekben (főemlősökben, madarakban) végbemenő ökológiai és evolúciós folyamatokat tárunk fel, mert ezekben a rendszerekben nem érvényesül az embereket érintő szocioökonómiai mechanizmusok zavaró hatása.
Mint Garamszegi egy korábbi kutatási kapcsán a Qubitnak már elmondta, az évtized elején Magyarországon is megjelentek az Aedes nemzetség nyugat-nílusi, Dengue- és sárgaláz kórokozóit, valamint a Zika-vírust is terjesztő fajai: az eredetileg szubtrópusi klímán tenyésző vérszívók közül a minden nyelven tigrisszúnyogként emlegetett, de a hazai terminológiában ázsiai zebraszúnyognak nevezett Aedes albopictus, a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus) és az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus).
A klímaváltozással nemcsak az invazív, de a honos vérszívó fauna életfeltételei is javulnak. A felmelegedés a gyötrő (Aedes vexans) és a mocsári szúnyog (Mansonia richiardii) populációi mellett kedvez a maláriaszúnyogok (Anopheles) rovarnemébe tartozó rezidens fajoknak is, mindenek előtt a foltos maláriaszúnyognak (Anopheles maculipennis).
Erdélyi Károly, a NÉBIH -Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság és Bakonyi Tamás, az Állatorvostudományi Egyetem szakértői előadásukban beszámoltak róla, hogy a szúnyogok közvetítette, embert is megbetegítő zoonotikus flavivírusok közül a nyugat-nílusi (WNV) és az Usutu vírus (USUV) már jó ideje jelen van Európában, míg a Dengue, a sárgaláz, a japán encephalitis vagy a Zika eddig kizárólag behurcolt esetet produkált a kontinensen. Bár WNV és az USUV az afrikai kontinensen alakult ki a madár gazdák és a madarakon táplálkozó szúnyog vektorok közti természetes körforgásban, a mediterrán térség országaiban a WNV jelenlétét már a 20. század közepétől rendszeresen dokumentálták szezonális emberi járványkitörések és lovak idegrendszeri megbetegedései nyomán. A nyugat-nílusi láz kórokozóinak észak-keleti irányú kontinentális terjedése nyilvánvaló lett az 1996-os bukaresti és volgográdi járványkitörés, 2003-tól pedig a Kárpát-medencei jelenlét kimutatása nyomán, tavalytól pedig már bevette Nyugat-Európát is.
Irtás másként
Kovács-Hostyánszki Anikó és Török Edina ökológusok előadása szerint a csípőszúnyogok ellen jelenleg használt kémiai irtószerek komoly veszélyt jelentenek számos vadon élő, „hasznos” ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó rovarra. A vegyi irtás halálos például a Dixidae, Chironomidae, Tipuloidea szúnyog család fajaira is, amelyek meghatározó tagjai a táplálékláncnak, illetve olyan rovarokra, mint a katicabogár (Coccinellidae), amelyek a kártevők elleni biológiai védekezésben játszanak kulcsszerepet. A kutatók a nemzetközi szakirodalom alapján a Magyarországon bevetett deltametrin típusú irtószereket toxikusnak találták a házi- és vadméhekre is. Szerintük a szúnyogirtás előtt a méhészeket elvben ugyan figyelmeztetik, és az egyes irtószereket általában háziméhekre tesztelik is, ez nem feltétlenül reprezentatív más beporzókra, így a vadméhfajokra sem. A közvetlen lepermetezéstől a felnőtt, de a szennyezett virágpor fogyasztásától a még lárva stádiumban lévő vadméhek is pusztulnak. A mezőgazdasági termelés és a biodiverzitás szempontjából is fontos szabóméh (Megachile), poszméh (Bombus) és faliméh (Osmia) fajok esetében számos dokumentált esetben kimutattak már a szúnyogirtásban használt szerek általi pusztulást, de olyan hatásokkal is számolni kell, hogy a szerek a méhdolgozóknál rövidebb élettartamot, a lárvák kevesebb etetését és kevesebb hímivarú egyedet eredményezhetnek.
A kémiai, vagyis vegyszeres irtás alternatívája az úgynevezett szúnyogszelektív mikrobiológiai védekezés, amely a Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumokat alkalmazza – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület összefoglalójában. „Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájára jellemző – más fajoktól eltérő – pH-érték mellett az emésztés, a fehérjebontás során olyan anyagok képződnek, amelyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést, a lárvák pusztulását okozza. A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, vagyis hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással”.
A szakemberek szerint a biológiai védekezés jelenleg csak azért drágább, mint a kémiai, mert alkalmazása előtt fel kell mérni a kezelendő terület pangó vizű szúnyogbölcsőit, az ezekben fejlődő szúnyogfajokat és a lárvák fejlettségi állapotát, majd ezen adatok birtokában lehet elrendelni a baktériumos irtást. Ehhez viszont egységes elveket és szakmai gyakorlatot követő országos hatósági hálózatra van szükség – hívták fel a figyelmet a konferencián felszólaló szakértők.
Új kullancsveszély
Az eseményen kiderült az is, hogy a kullancsok által terjesztett leggyakoribb betegség még mindig a Lyme-kór, de a Magyarországon honos, illetve az invazív paraziták felelősek a kullancs encephalitis (agyvelő- és agyhártyagyulladás) vírusának, számos más vírus, baktérium és egysejtű terjesztésért is. Az Állatorvostudományi Egyetem és az MTA Ökológiaia Kutatóközpontjának parazitológiai felméréseiből kiderült, hogy az új fajok megjelenésével immár Magyarországon is számolni kell egy új betegség, a magas halálozási rátájú krími-kongói vérzéses láz (CCHF) megjelenésével is. Az eredetileg trópusi betegségek lefolyása nagyobb károkat okozhat az európai népességben, mint eredeti elterjedési területükön, hiszen az emberek és állatok immunrendszere itt még nem találkozott ezen kórokozókkal. A fertőzésveszély nemcsak az embereket érinti, de házi- és haszonállataink nagy részét is.
Mint korábban megírtuk, a 30 százalékos mortalitású, védekezés híján az emberrel akár két hét alatt is végző krími-kongói vérzéses láz hordozójaként számon tartott Hyalomma marginatum kullancsfajnak eddig egyetlen egyedét találták meg Magyarország területén a vizsgált 10 ezer kullancs között, ezért a betegség még nem jelenhetett meg. Ugyanakkor a kutatók szerint már az is sokat mond az inváziós fajok terjeszkedésének sebességéről és léptékéről, hogy egy fővárosi közparkban a Margitszigeten is megjelent egy Afrikában őshonos, repülésre képtelen vérszívó.
Magyarországon 20-30 kullancsfaj őshonos: ezek egyes fajai felelősek a humán megbetegedések mellett a kutyákra, de bizonyos esetekben emberre is veszélyes babéziózis, továbbá a tularémia néven ismert nyúlpestis terjesztéséért. A kullancsok többsége rejtett életet él, általában gazdaspecifikusak, a gazdaállat odúiban, fészkében tanyáznak. A hazai fajok közül öt tekinti az embert is potenciális prédának, leggyakoribb az agyhártyagyulladást és a Lyme kórt okozó közönséges kullancs (Ixodes ricinus).
Az ökológusok és parazitológusok szerint a klímaváltozás a fajok korábbi elterjedését rendezi át. Az enyhe telek következtében egyre inkább lehetővé válik a trópusi, szubtrópusi fajok túlélése, így tartós megtelepedése Európában és Magyarországon is. Másrészt a hazai leggyakoribb, az emberre akaszkodó közönséges kullancs is új élőhelyeket vett birtokba. Megjelent Skandinávia sarkköri területein és a Tátrában is. Reális tehát a veszély, hogy az idegenben honos kullancs és vele együtt a krími-kongói véres láz kórokozója idővel megtelepedjen Magyarországon.
A parazitológus szerint rendkívül fontos felkészülni az esetleges új járványokra, ezért is monitorozzák a járványtani és ökológiai szempontból a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók jelenlétét és terjedését, is. A szúnyogokkal ellentétben a kullancsokat életmódjukból adódóan ráadásul nem lehet tömegesen irtani. A védekezés csupán egyéni lehet, amely az oltás mellett (amely csak a kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás ellen véd) elsősorban a kullancsok minél előbbi eltávolítását jelenti az emberből és a háziállatból.
A kullancsok terjedésében a nagyobb testű állatoknak, főleg a vándormadaraknak van szerepük. Az olyan trópusi, szubtrópusi kullancsokat, mint a Hyalomma marginatum, a vándormadarak valószínűleg időről időre behurcolják Európába, de eddig a hideg teleket nem tudták túlélni, így nem tudtak tartósan megtelepedni. Már Észak-Németországban is találtak kifejlett példányokat, vagyis bebizonyosodott, hogy képesek túlélni, és talán szaporodni is az európai környezetben. A szubtrópusi kullancsfajok hozzák magukkal kórokozóikat.
Járványvédelem
A konferencián felszólaló szakemberek felhívták a figyelmet a kullancsok nagyvárosi élőhelyeinek felmérésére, vagyis a mintázás fontosságára, mert ezeken az élőhelyeken az emberek, kullancsok és azok városi gazdaállatai (énekesmadarak, sünök, rágcsálók) egymáshoz közel élnek, ami intenzív ökológiai kapcsolatot jelent és „specifikus járványügyi helyzetet generálhat”. Magyarán sokkal nagyobb egy esetleges járvány kitörésének kockázata. Már csak azért is, mert a növényzet permetezésével kullancsot irtani jelenleg illegális. Ezért védekezési stratégiának a többlépcsős egyéni módszerek alkalmazása javasolható: a zárt ruházat viselete, a kullancs azonnali eltávolítása és a kullancs-encephalitis elleni védőoltás ilyenek.
A konferencián kiderült az is, hogy több rágcsáló fajból származó minták molekuláris elemzése alapján a Krími-kongói vérzéses lázat okozó vírusnak már vannak gócai, szakszóval endemikus fókuszai az országban. A Nyugat-nílusi láz vírusának pedig már egyszerre többféle törzse is jelen van régióban – ezen variánsok különböző mértékű jelenléte okozhat fellángolás-szerű járványokat különböző években. Az Usutu vírust 2005-ben mutatták ki óta ismerjük hazai madarakból, 2018-ban már magyarországi emberi fertőzést is detektáltak. Ebben az esetben járványról még nem beszélhetünk, de a megelőzés érdekében a vírus terjedését követő komplex monitoring rendszer kialakítására és a járványok mozgatórugóinak megismerését szolgáló ökológiai, járványtani és virológiai kutatásokra nagy szükség lesz a jövőben. A maláriát ugyan 1959-ben sikerült kiirtani Magyarországról, de a klímaváltozás és fokozódó globalizáció tükrében újból felmerül a maláriaveszély kérdése. A epidemiológiai adatok arra mutatnak, hogy itthon egy újabb maláriajárvány megjelenésére igen kicsi az esély, de más európai országban kialakulhatnak olyan időjárási, higiéniás és demográfiai viszonyok, amelyek lokálisan nagyobb rizikót eredményezhet.
A bőr- és szívférgességet okozó Dirofilaria fonálférgek csípőszúnyogokkal történő terjedése köz- és állategészségügyi problémát is okoz. Az előbbi faj 1998 óta van jelen a hazai kutyaállományban, ma az egyedek 20 százaléka érintett, sőt a kórokozó a 2000-től emberben is jelen van. Az utóbbi fajt 2007-ben detektálták Magyarországon. Az általa okozott szívférgesség gyógykezelése számos nehézséggel jár, és nemcsak a kutyákat, de más háziállatokat is veszélyeztet.
A konferencián felszólaló kutatók szerint a járványtani helyzet szúnyog- és kullancsfronton az új betegségek kialakulásának lehetősége minden esetben más tényezőktől függ. „Néha azt tapasztaljuk, hogy a vektorfajok terjedésével nem jelennek meg az általuk potenciálisan terjesztett új kórokozók. Máskor viszont az új vektorfajok nélkül, a nálunk őshonos vérszívók kezdenek el új kórokozókat terjeszteni. Ezért elengedhetetlen, hogy minden helyzetet külön és megfelelő részletességgel kezeljük” – mondta Garamszegi.
Kapcsolódó korábbi cikkeink:
