A tavaszi álganéjtúró lett a 2020-as év rovara

A Magyar Rovartani Társaság által novemberben kiírt szavazáson három, a lebontás folyamataiban kulcsszerepet betöltő rovarfaj közül lehetett választani. Ezek a rovarok tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet.

Az idén a selymes döglégy (Lucilia sericata) és az ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) előtt a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) végzett 2529 szavazattal.

A győztes

A tavaszi álganéjtúró kifejlett, azaz imágó formájának testhossza 12–20 milliméter. A hímet és a nőstényt külsőleg szinte lehetetlen megkülönböztetni. Teste zömök, minden oldalról lekerekített, valamivel hosszabb, mint széles, erősen domború. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete, vagy (főleg az Északi-tenger partvidékén) sötétlilás. 

Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)Fotó: Balogh Diána/izeltlabuak.hu

A társaság leírása szerint a tavaszi álganéjtúró szórványos egyedei már áprilisban feltűnnek, de rajzáscsúcsa május-júniusra esik. Ilyenkor jönnek elő a földből az új nemzedék tagjai, melyek azután őszig láthatók.

A tavaszi álganéjtúró leginkább a ló és a szarvasmarha ürülékét kedveli, de beéri bármilyen más patás trágyájával, vagy akár nyulak, ragadozók és az ember ürülékével. Megtalálható rothadó vagy erős szagú gombákon is, amilyen például a szemérmetlen szömörcsög (Phallus impudicus). Táplálkozhat hullott, erjedő gyümölccsel, bomló tömeges növényi maradvánnyal (vastag avarral, komposzttal). Dögöket is felkeres.

A tavaszi álganéjtúrók augusztus-szeptemberben párba állnak, majd elkészítik a lárvák fejlődésére szolgáló helyet. Először a trágyakupac alatt vagy annak közelében 4 cm széles és 5 cm mély tölcsért ásnak. Innen több, 20 centiméteres vízszintes oldalfolyosót indítanak, melyeket trágyával töltenek meg. A pár egyik tagja hordja az anyagot a fészekbe, a másik elhelyezi az alagutakban; nem segítenek egymásnak, de a kétféle tevékenységet felváltva végzik. Amikor az oldaljáratok megteltek, a két bogár párosodik. Ezután talajjal elzárják a tölcsér bejáratát, és a tölcsér aljáról kezdve egyetlen, többször tíz (akár 50) cm mély függőleges járatot ásnak, mely 4–5 cm hosszú és 2 cm széles, ovális, simára tapasztott falú kamrában végződik.

Ekkor az oldaljáratokból lehordják a trágyát, és akkora labdát készítenek belőle, mely nem éri el a kamra falát. Ezután a nőstény egyetlen petét helyez a labdába, és csak ekkor töltik fel a kamrát, illetve a függőleges járatot talajjal. A felnőtt bogarak nem telelnek át; a munka befejeztével – legkésőbb az első fagyok idején – életük rövidesen véget ér.

A petéből egy hónap múlva kikel a lárva, és a tél folyamán, a biztonságosan fagymentes mélységben feléli a trágyagolyót. A következő év elején bebábozódik, hamarosan imágóvá alakul, majd a kültakarója kiszíneződése és megkeményedése után, tavasszal-nyár elején kiássa magát a felszínre. A tavaszi álganéjtúró egyedfejlődése tehát egy év alatt lezajlik.

Mitől ál és nem valódi?

A társaság ismertetője szerint a gerincesek trágyájának lebontásában a rovarok közül túlnyomó részben (majdnem kizárólag) legyek és bogarak vesznek részt. A trágyát tömegesen eltüntető bogarak mind a Scarabaeoidea családsorozatból kerülnek ki, ezen belül is két családból. Az egyik a valódi ganaj- vagy ganéjtúrók (Scarabaeidae) két alcsaládja (Scarabaeinae és Aphodiinae). Az idetartozó fajok száma meghaladja a hatezret. (A ganéjtúrófélék családjába egyébként még további legalább 12 ezer faj tartozik, ezek a jól ismert cserebogarak, szipolyok, virágbogarak, orrszarvúbogarak és társaik, de ezek életmódja egészen más.)

A másik család, az eddig tárgyalt álganéjtúróféléké (Geotrupidae). A 300-nál kevesebb fajból mindössze 150 „túr ganéjt”, vagyis a fajszám eltörpül a valódi ganéjtúróké mellett.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: