Lehet-e nő a világ legjobb sakkozója?
Látszólag semmi nem indokolja, hogy egy olyan sportban, mint a sakk, külön versenyezzenek a nők és a férfiak. A női sakkozóknak természetesen nincs megtiltva, hogy férfiak ellen játsszanak: rendszeresen megmérkőznek a férfiakkal, sőt előfordul, hogy le is győzik őket – lásd a 2002-es női világranglistát vezető Polgár Judit emlékezetes győzelmét az akkor a világranglista élén álló, és sokak által máig a világ valaha volt legjobbjának tartott orosz Garri Kaszparov ellen.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a sportokat aszerint csoportosítja, hogy a versenyzők vegyes kategóriában indulnak, vagy nemek szerint külön vannak választva. A sakk különös sportág abból a szempontból, hogy a nők elindulhatnak bármilyen nyílt versenyen, és versenybe szállhatnak a férfi világbajnoki címért is, ugyanakkor 1927 óta a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) létrehozta a női sakkvilágbajnoki címet, amit viszont nyilván csak női sakkozó nyerhet el.
Az is tény ugyanakkor, hogy még a legjobb női sakkozóknak is kevés esélyük van a győzelemre az élmezőnyhöz tartozó férfiakkal szemben. A minden idők 100 legtöbb Élő-pontot szerző sakkozóját számon tartó, folyamatosan frissített listán egyetlen nő, Polgár Judit szerepel; a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE legfrissebb összesített listáján a legjobb (és az egyetlen) nő a kínai Hou Ji-fan a 75. helyen áll, 2664 Élő-ponttal. Az aktuális listát a norvég Magnus Carlsen vezeti 2872 ponttal, a 2822 Élő-pontos olasz-amerikai Fabiano Caruana előtt. (A sakkozók erejének megállapításához és rangsorolásukhoz az egymás elleni eredményeken alapuló, Élő Árpád matematikus által kidolgozott Élő-pontrendszert, illetve annak módosított változatait használják.)
Hou Ji-fan a második olyan nő a világon, aki a történelem legeredményesebb női sakkozója, Polgár Judit után bekerült a világranglista top 100 játékosa közé (Polgár 2005-ben 2735 Élő-ponttal a világranglista 8. helyén állt). A csodagyerekként induló kínai lány és a magyar nagymester sakkpályafutásában közös pont, hogy mindketten kezdettől fogva vegyes mezőnyben indultak, ahol férfi nagymesterekkel kerültek szembe.
De valóban ennyivel gyengébbek a sakkban a nők a férfiaknál, és ha igen, miért? Milyen szerepe van a különbségekben a nőkre és férfiakra jellemző személyiségjegyeknek, az intelligenciának, a neveltetésnek, a hajdani és a modern társadalmakban kialakult nemi szerepeknek vagy akár a fizikai jellemzőknek? Mit mond erről a sportoló, a pszichológus és a szociológus?
Női agyvelő, férfi agyvelő
Ami úgy általában az intelligenciát illeti, az elmúlt évtizedekben végzett különböző kutatások meggyőző és stabil eredményekkel bizonyítják, hogy nincs különbség nők és férfiak intellektuális képességei között, néhány ezzel ellentétes tudományos feltételezés ellenére sem. Bár sok függ a metodológiától és attól, hogy milyen faktorokat vesznek figyelembe a vizsgálatok során, nagy általánosságban kijelenthető, hogy különbség legfeljebb az eloszlásban mutatható ki: bár az átlagos IQ azonos, a férfiak lefelé és felfelé is kiugróbb IQ-értékeket produkálnak.
Néhány évvel ezelőtt hatalmas vihart kavart az angol Nigel Short sakknagymester kijelentése, miszerint a női és a férfi agy felépítésének különbségei miatt a férfiak egyértelműen jobb sakkozók a nőknél. A kijelentései miatt szexizmussal és tudatlansággal vádolt Short, aki 1995-ben egészen a világbajnoki döntőig jutott, a mai napig a sakkvilág elitjéhez tartozik, sőt 2018 óta a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE alelnöke, azt állította: nem véletlen, hogy a világon regisztrált sakknagymesteri címek birtokosainak 98 százaléka férfi, és hogy a férfiak egyértelműen uralják a sakkvilágot. A nőknek ennek megfelelően “méltósággal, tényként kell elfogadniuk”, hogy a férfiak más képességekkel rendelkeznek, mint a nők, ezért magas szinten jobb sakkozók náluk.
Az, hogy a nők lassan egy évszázada saját világbajnoki címet birtokolhatnak, pszichológiailag is hatással lehet a motivációjukra. „Ha a versenyzési rendszerből kifolyólag egy nő sportolói pályája csúcsának a női világbajnoki cím elnyerését tartja, ez visszavetheti abban, hogy a legjobb akarjon lenni az egész világon, miközben erre egyébként minden adottsága megvolna” – mondja Máriási Dóra szakpszichológus, aki szerint a nők szereplésére az előítéletek is kihathatnak: – Megfigyelés és kísérlet alapú kutatások is bizonyították, hogy amikor valakiben tudatossá válik, hogy valamely csoporttagsága miatt negatív előítéleteknek van kitéve, olyan szorongás léphet fel, ami negatív irányban befolyásolja a teljesítményt. A sakk esetében ezek az előítéletek abban nyilvánulnak meg, hogy a nők nem tudnak logikusan gondolkozni, nem tudnak olyan jól versenyezni, intellektuálisan nem veszik fel a versenyt a férfiakkal, nem elég harcosak.”
Igenis számít a fizikum
A fizikai sportágakban egyértelmű, hogy a két nem képviselői eltérő testfelépítésük miatt külön versenyeznek. A férfiak tesztoszteronszintje jóval magasabb, aminek köszönhetően testük izomtömegének aránya nagyobb a nőkénél. Az izmok mérete szoros összefüggést mutat a gyorsasággal és a robbanékonysággal, ezért egyértelműnek tűnik a különválasztás. De miért van külön férfi és női kategória egy olyan szellemi sportban, ahol látszólag mozdulatlanul ül egymással szemben két sakkozó?
A versenysakkot sokan mentális boksznak tartják, nem véletlenül. A gyakran öt órán át tartó játszmák alatt a játékosok nemcsak óriási szellemi, hanem jelentős testi igénybevételnek is ki vannak téve - olyannyira, hogy nem ritka a több kilogrammos fogyás egyetlen nap alatt.
2018-ban a Polar okosórákat gyártó amerikai cég megvizsgálta, hány kalóriát égetnek el a nagymesterek sakkozás közben, és meglepő eredményekre jutott. Mihail Antipov orosz junior bajnok két óra sakkozással közel 560 kilokalóriát használt fel, ami egy órányi intenzív tenisznek felel meg. Robert Sapolsky biológus, agykutató, aki a Stanford Egyetem kutatójaként a főemlősök stresszre adott reakcióit vizsgálja, azt találta, hogy egy sakkozó naponta akár 6000 kilokalóriát is elégethet a versenyek alatt. A sakkjátszmák során a vérnyomás tartós emelkedése, a felgyorsult légzés valamint a folyamatos izomfeszülések leginkább egy atléta teljesítményéhez hasonlíthatók. Ráadásul a hosszú órákon át tartó görnyedés sok versenyzőnek krónikus váll- és nyaki fájdalmakat okoz. Nagyon úgy tűnik, hogy a sakk legalább olyan állóképességet és erőnlétet kíván, mint a fizikai sportágak.
Nature vs. nurture
Polgár Judit szerint, a versenysakk férfi dominanciájának inkább kulturális és társadalmi okai vannak. Tény, hogy nagyságrendekkel kevesebb lány kezd sakkozni gyerekkorban, mint amennyi fiú, ezért értelemszerűen kisebb az esélye annak, hogy kivételes tehetségek emelkedjenek ki közülük. A sakk alapvetően harci játék, ahol a cél az ellenfél megsemmisítése, és ez a hozzáállás a társadalmi hagyományoknak és elvárásoknak megfelelően még mindig inkább a férfiakhoz köthető.
„Gyermekkorban már az ajándékozásnál megkezdődik az a fajta megkülönböztetés, ami miatt a lányok inkább babát, a fiúk katonák kapnak ajándékba, azt a társadalmi üzenetet közvetítve, hogy bizonyos szerepkörök és tevékenységek nemhez kötöttek” – mondja Hadas Miklós, szociológus, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolájának vezetője. – A legújabb genderkutatások azt bizonyítják, hogy ez a fajta kondicionálás az iskolás évek alatt is folytatódik. Nemzetközi felmérések bizonyították, hogy egy iskolai matematikaórán a tanár jellemzően a fiú tanulókkal veszi fel a szemkontaktust, és nekik magyaráz. Az üzenet egyértelmű: matematikát a fiúknak érdemes magyarázni, mivel ők nagyobb eséllyel érthetik meg.”
Egy 2013-as amerikai tanulmány szerint a sztereotípiák már kisiskolás korban megjelennek, és hatással vannak a lányok teljesítményére. A kutatók olyan iskolai versenyen vizsgálták az eredményeket, ahol a lányok és a fiúk vegyesen játszottak egymást ellen. Közel azonos játékerejű ellenfél esetén, a lányok számottevően gyengébben teljesítettek abban az esetben, ha fiúk ellen kellett játszaniuk. A kutatási eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy már kora gyermekkorban elkezdődik egy olyan tudatalatti társadalmi genderhipnózis, amelynek következtében a lányok alulpozicionálják magukat a fiúkkal szemben, és ez a jelenség felnőttkorban is megmarad.
Ennek az ellenkezőjére is létezik példa: egy 2018-as angol kutatásban Tom Stafford, a Sheffieldi Egyetem pszichológusa több mint 5 millió sakkpartin vizsgálta meg, hogy milyen eredményt értek el a nők attól függően, hogy milyen nemű volt az ellenfelük. Az eredmények meglepő módon azt mutatták, hogy nem érvényesül a szociálpszichológiában sztereotípia-szorongásnak nevezett, önbeteljesítő jóslatként működő jelenség: a nők mérhetően jobban teljesítettek, ha férfi ellenfél ellen játszottak. A kísérlet arra is rámutatott, hogy a férfiak alulteljesítettek a nőkkel szemben, aminek Máriási Dóra szerint több oka is lehet: elképzelhető, hogy a férfiak lebecsülték, alulértékelték női ellenfeleiket; emellett pszichológiailag nehéz helyzet az esélyesség terhe, ami szorongást kelt. A férfiak teljesítményét ugyanakkor Máriási szerint még ronthatta is a tudat, hogy nővel kerültek szembe: “Mi lesz ha megver egy nő? Ciki kikapni egy nőtől!”
Történelmileg a férfi a hadvezér
A szociológus Hadas szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy a sakk tulajdonképpen harci játék, az idők során pedig úgy alakult, hogy a harci tevékenység a férfiakra hárult.
„Az a tudás, ami a férfiakban a társadalmi érintkezés legkülönbözőbb formáiban kora gyermekkortól megvan, tehát hogy meg kell küzdenie, hogy stratégiailag kell gondolkodnia, hogy a férfi közösségben meg kell teremtenie a saját pozícióját, hogy közösségek tagjaként más közösségekkel kell harcolnia, kialakított olyan készségeket, amelyek a társadalmi körülmények által megerősítve legitimálják a férfiak harci késztetettségeit – mondja Hadas. – A történelemben találunk ugyan példát női uralkodókra, akik el tudták végezni az uralkodással járó komplex feladatokat, de a harci feladatok kivitelezése szinte minden esetben a férfi generálisok feladatkörébe tartozott. A hadtörténet nem igazán ismer számottevő női hadvezért. Mivel a sakk harci játék, ahol egy szimbolikus sereget kell vezetni, elképzelhető, hogy mivel a nők a történelem folyamán kimaradtak a stratégiai harci műveletekből, nehezebben építik be ezeket a férfiak által már elsajátított ismereteket. A szellemi stratégia kialakítása egészen a 21. századig maszkulin tevékenység maradt. A tendencia ezen a területen is kezd változni, hiszen az amerikai hadseregben ma már találunk hadnagyi, alhadnagyi, ezredesi rangban lévő női tiszteket is.”
Hadas szerint a vizsgálatoknál az is rendkívül fontos tényező, hogy milyen rekrutációs mintákat hasonlítunk össze. „Napjainkban még mindig nagyságrenddel kevesebb kislány kezd el sakkozni, mint kisfiú. A sakk a logikai képességek és a stratégiai gondolkodás miatt inkább a fiúk körében népszerű tevékenység – mondja a szociológus. – Amennyiben a társadalmi beágyazottság mindkét nem számára vonzó képességfejlesztő játékká teszi a sakkot, és megszűnik a két nem rekrutációs bázisa közötti különbség, nagyon is elképzelhető, hogy egy napon egy nő lesz a világ legjobb sakkozója”.
A szerző női nemzetközi nagymester, háromszoros felnőtt női magyar bajnok, ötszörös sakkolimpikon, a Qubit munkatársa.