Rutinos fesztiválozók számára ismerős lehet: szinte minden nagy fesztivál ugyanazt a maroknyi sztárt mutatja be felváltva évről évre, és csak nagy ritkán kerülnek új nevek a repertoárba. De vajon mi lehet ennek az oka? Hogyan lehetséges, hogy sok ezernyi feltörekvő zenész közül ilyen kevesen futnak be igazán? 

Tudományos munkánkban, amely a Nature kiadó Scientific Reports lapjában jelent meg, ezt a kérdést vizsgáltuk az elektronikus zene komplex ökoszisztémájának példáján keresztül (Janosov Milán, Federico Musciotto, Federico Battiston és Gerardo Iñiguez: Elites, communities and the limited benefits of mentorship in electronic music; Elitek, közösségek és a mentorálás korlátozott előnyei az elektronikus zenében.) 

Munkánk során először megvizsgáltuk, lehetséges-e a „sztár DJ” fogalmának értelmezése kvantitatív módon. Ehhez a DJ Magazine 1997 óta megjelenő éves Top 100-as listáját vettük alapul, és statisztikai vizsgálatok során azt találtuk, hogy a DJ világ két részre oszlik egy jól mérhető határ mentén. Azon előadókra, akik valaha bekerültek a ranglista első húsz pozíciójába és szignifikánsan stabilabb sikert tudhatnak magukénak, mint a többiek; és a mindenki másra.

Ezután megvizsgáltuk, milyen kapcsolatban áll a sztár DJ-k „sztárságfaktora” a kollaborációs mintázataikkal – azaz a sikerük képletének megfejtéséhez segítségül hívtuk a hálózattudományt. Ezen elemzésekből kiderült, hogy a legnépszerűbb DJ-k, mint például Armin van Buuren vagy David Guetta, akár tudatosan akár nem, jól elkülönülő zenei iskolákat hoznak létre a feltörekvő zenészekkel történő kollaborációk során. Viszont kiderült: ezen mentori szerep jelentősége kettős. Egyrészt a legnagyobb sztárok által mentorált ifjú DJ-k átlagosan sokkal sikeresebbek lesznek, mint nem mentorált társaik. Másrészt viszont a sztárok által mentorált DJ-k tipikusan sosem érik utol világklasszis mentoruk sikereit. Ez a hálózatos érv pedig jól magyarázza egyrészt a már egyszer berobbant sztárok pozíciójának állandóságát, másrészt pedig a körülöttük kialakuló közösséget erősödését.

Íme a brit DJ-ügyi szakfolyóirat, a DJ Mag Top 100-as listáján szereplő DJ-k kollaborációs kapcsolati hálója, ahol a zenészeket a csúcsok, a közös munkásságuk erősségét pedig a köztük futó élek jellemzik. A különböző színek különböző alkotói közösségeket jelölnek, míg a csúcsok mérete arányos a sikerességükkel:

Az alábbi ábra a Top 100-ban szereplő DJ-k kollaborációs kapcsolati hálójának időbeni fejlődését mutatja éves felbontásban. Az ábrán jól látszik, hogy a különböző közösségek időben elkülönülve, egymást követően jönnek létre, például a 2000 körül Tiësto által dominált, kékkel jelölt közösség, vagy a néhány éve felfutott, zöld színnel ábrázolt felhő, amelynek közepén Dimitri Vegas & Like Mike találhatóak.

A szerző hálózatkutató, fizikus, a CEU Hálózat- és Adattudományi Tanszékének doktorjelöltje.

Az eredeti tanulmány a Scientific Reportsban: 

link Forrás