A törpemalacok a gazdájukhoz kötődnek, de nem keresik más emberek közelségét

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A házisertés (Sus scrofa domestica) kis termetű változata egyre népszerűbb társállat. A törpemalacok manapság a kutyákhoz (Canis familiaris) hasonló szerepet töltenek be a családokban.  

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói összehasonlították, mennyire keresik a családban élő fiatal kutyák és a törpemalacok az ember közelségét egy új környezetben. Kiderült, hogy mindkét faj egyedei gazdájuk közelében maradnak, ha más nincs jelen, de ha egy idegen is ott van, csak a kutyák tartózkodnak az emberek közelében, a malacok inkább távolabb maradnak. 

A Scientific Reports folyóiratban hétfőn megjelent tanulmányában Paula Pérez Fraga, Gerencsér Linda és Andics Attila abból indult ki, hogy a kutyákat egészen fiatal koruktól kezdve igen szoros kapcsolat fűzi az emberekhez. Azok az egyedek is keresik az emberek közelségét, és megkülönböztetik az ismerőst az ismeretlentől, akik csak korlátozottan érintkeznek emberekkel. Feltételezhetően az, hogy a kutyák kedvelik az ember társaságát, részben a háziasításuk, részben a kölyökkori szocializáció eredménye. A kutatók azt vizsgálták, ha egy másik, csoportban élő háziasított faj, mint például a sertés, egészen fiatal kortól családtagként nevelkedik, az hasonló közelség-kereső viselkedést vált-e ki gazdája irányában.

A Családi Törpemalac Programban részt vevő törpemalacok 6-8 hetes koruktól fogva emberi családokban nevelkednek. Ez nem csak a sertés-ember kapcsolat vizsgálatára kínál egyedülálló lehetőséget, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a kutatók az ember felé mutatott viselkedésüket közvetlenül összehasonlítsák a kutyákéval.

Házi kedvencekFotó: Somorjai Balázs

A most megjelent tanulmány alapjául szolgáló kísérletben az állatokat két külön alkalommal egy számukra új helyiségbe vezettük, ahol a gazdájukon kívül egy ismerős tárgy vagy egy ismeretlen személy volt jelen. Az állatok szabadon dönthettek arról, hogy hol tartózkodnak a szobában, az emberek vagy a tárgy közelében, vagy inkább távolabb maradnak. 

A kutatók azt találták, hogy a malacok és a kutyák is szívesebben voltak a gazdájuk, mint az ismerős tárgy közelében. Azonban egyik faj sem részesítette előnyben a gazdáját az idegennel szemben, látszólag más okok miatt. A kutyák inkább tartózkodtak mindkét ember közelében, mint másutt, míg a malacok inkább távol maradtak a szociális partnerektől, ami enyhe félelmet tükrözhet az ismeretlen ember iránt. 

Kísérleti szituáció kutyával és törpemalaccalFotó: Paula Pérez Fraga/ ELTE Etológia Tanszék

A kutatók különbséget találtak abban is, hogy a két faj hogyan viselkedett a gazdája közelében. Kiderült, hogy a malacok több fizikai kontaktust igényeltek, megérintették az orrukkal a gazdájukat, hasonló módon, mint a fajtársaikkal teszik, és belemásztak a gazdájuk ölébe.

A kutatók szerint a sertések és a kutyák hasonló korábbi tapasztalata a gazda hasonló szerepéhez vezethet a két fajnál, ám a családtagként való tartás nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a sertésekben általános preferencia alakuljon ki az emberi társaság iránt. Ugyanakkor fontos szerepet játszhatnak a fajspecifikus sajátosságok, beleértve azt is, hogy a kutyáknak hosszabb a szocializációs periódusuk, és az emberek vonzóbb társas ingert jelentenek számukra.

Az alábbi videóban a törpesertések gazdájuk iránti közelségkereső viselkedését vizsgáló úttörő kutatás összefoglalója is megnézhető:

Korábbi kapcsolódó cikkeink: