Idén a legtöbben szűk családi körben töltjük a karácsonyt. Mivel a kényszerű bezártságban gyakoribb lehet a konfrontáció, ezt ellensúlyozandó az idei karácsonyi ajánlónkban csupa kooperatív, tehát nem az egymás ellen feszülésen, hanem az együttműködésen alapuló társasjátékot gyűjtöttünk össze. Míg régen társasjátékok kapcsán automatikusan konfrontatív játékokra asszociáltunk, mára ez teljesen megváltozott, és a kooperatív játékok kivívták maguknak az elismerést a társasjátékok között. Egyre népszerűbbek, és ma már sok konfrontatívnak készült társasjátékokba is tesznek kooperatív játékmódot, vagy megjelenik külön a kooperatív verzió, mert van rá igény. Egy biztos, pár év alatt olyan sok kiváló kooperatív játék jelent meg magyarul is, hogy egy csomót nehéz szívvel kellett kihagyjak az alábbi listából.

A kooperatív játékokat egyébként kifejezetten érdemes olyanokkal kipróbálni, akik még csak most ismerkednek a modern társasjátékok világával, legyenek akár gyerekek, akár felnőttek. Egy idegen világban ugyanis, amit még nem ismer az ember, nem mindenki szeretne rögtön másokkal versengeni, a gyerekeknek pedig még a vereség elszenvedését is meg kell tanulniuk. A kooperációra való szocializáció (felelősség a másikért, kommunikáció, tanulás egymástól) azonban épp olyan fontos, és talán időben is előrébb való. A kooperációs játékok ugyanakkor a felnőtteknek is segítenek jobb csapatjátékossá válni, ami manapság egyre fontosabb számos területen, és nem utolsó sorban felejthetetlen közösségi élményt tudnak nyújtani.

A kooperatív játékok esetében a leggyakoribb probléma az alfajátékos jelensége. Alfajátékosnak nevezzük a társaságban azt, aki gyorsabban átlátja a szituációt, vagy csak szeret szerepelni, és ezért folyamatosan megmondóemberként lép fel. Ez azonban nem minden kooperatív játék sajátja, egyes játékok különböző módszerekkel nagyon ügyesen ki tudják küszöbölni ezt a jelenséget, amire az alábbi játékok között is látunk majd jó példákat.

Aki pedig nem kooperatív játékot keres karácsonyra, annak ajánljuk korábbi ajánlóinkat!

Fedőnevek négyszemközt

A Fedőnevek az egyik legnépszerűbb partijáték, kiváló asszociációs játék, a Fedőnevek négyszemközt pedig ennek a kétszemélyes vagy két csapattal játszható kooperatív változata, ami szerény véleményem szerint még jobb is, mint az eredeti partijáték. Az asszociációs játékokat ugyanis sokan azért nem kedvelik, mert nem szeretnek másokkal versengeni kreativitás terén, és egy nagyobb társaságban általában akad olyan, akinek nem ez a legnagyobb öröm. A kooperatív verzióban viszont közösen kell teljesíteni, ami a kreatív energiák kiélésére legalább annyira alkalmas, ha pedig csapatok játszanak, akkor mindenki bedobhatja az ötletét, és lassacskán az is be tud vonódni, aki kezdetben esetleg visszahúzódóbb ezen a téren.

A Fedőnevek sorozat játékainak az a lényege, hogy az asztalon lévő szavak közül egyszerre többre is utaljunk egyetlen szóval. A partnerünknek az általunk mondott szóról asszociálva kell kitalálnia, hogy melyik kártyákra utalhattunk, viszont kerülnünk kell azt, hogy bármely nem hozzánk tartozó kártya jusson eszébe a mondott szóról. Számunkra véletlenszerű szavak között asszociációkat találni nem könnyű, de mivel a szavak száma korlátozott az asztalon, így egészen távoli asszociációk is szóba jöhetnek, ez viszont rizikós lehet. Ha valaki egyszerre három szóra is tud utalni, az általában már bravúrnak számít. A kooperatív verzióban adott számú forduló alatt kell azonosítani a játékosokhoz tartozó szavakat, amik az elején egy titkos mintázat alapján kerülnek kisorsolásra.

Csak egy

A tavalyi Év játéka díj nyertese is egy kooperatív szóasszociációs partijáték. A Csak egy hatalmas előnye, hogy szó szerint egy percben elmagyarázható, olyan pofonegyszerű, hogy a játékszabály már a dobozról is leolvasható, lásd az ábrát. A játék 13 körből áll. A soron következő játékostársnak minden körben ki kell találnia egy szót, amihez a többi játékos adhat segítséget. Mindenki csak egy szót írhat fel segítségként a táblájára, azonban mielőtt megmutatnák a társuknak, előbb maguk nézik meg őket, és le kell takarniuk minden olyan szót, amit többen is felírtak. Ezért aztán olyan szót érdemes írni, ami minél jobban utal a kitalálandó szóra, de a többiek feltehetően nem gondoltak rá, vagy legalábbis nem merték leírni. Könnyed, mégis elmés játék. Előfordulhat, hogy egy nagyon magától értetődő segítséget végül senki nem ír fel, mert mindenki arra számít, hogy más is felírja. A játék már három főtől játszató (pici módosítással), de minél többen játsszátok, annál jobb. Hét főre elegendő törölhető filc és tábla van a játékban, ami nagyjából fél óra alatt lemegy, bármikor megállítható, és akár új ember is beszállhat – ezért is ideális partijáték. Mivel teljesen egyéni kreativitásra van benne szükség, ezért az alfajátékos problémája egyáltalán nem lép fel benne.

Titkos szavak

A Titkos szavak kooperatív betűjáték. Minen játékos előtt minden körben van egy titkos betű, amit az adott játékosnak ki kellene találnia, de azt csak a többi játékos látja. A játékosok a számukra éppen látható betűkből, azaz a többiek betűiből szavakat alkotva, keresztrejtvénybe illő segítségeket adnak a többieknek. Minél több betűt tartalmaz egy ilyen szó, annál több játékos számára tud egyszerre segítség lenni. Ha egy játékos biztos a saját betűjében, akkor mehet tovább a következő betűjére, de van lehetősége arra is, hogy a következő körben még további segítséget várjon. Ez adja a kooperáció fő motívumát és az agyégető betűkombinálgatást, mert nagyon fontos, főleg akkor, ha sokan játszuk, hogy olyan betűket használjunk, amikkel segítjük azokat, akik éppen le van maradva. A játékosok egyébként virágnyelven mindig közösen megbeszélik a forduló előtt, hogy kinek a szava lesz az adott körben a legalkalmasabb segítség.

Ebben a játékban nem tartalmi, hanem formai asszociációkra van szükség, aki tehát szereti a keresztrejtvényeket, vagy a Scrabble-t, az biztosan szeretni fogja ezt is, de a Titkos szavakban sokkalta több és érdekesebb mechanika van, amikben meg lehet találni az izgalmat. A játék végén pedig a kitalált betűkből még egy anagrammát is meg kell oldani. Mivel a szabály elsőre kicsit bonyolult lehet, ezért érdemes inkább videóból megtanulni. Minél többen játszák, annál jobb, maximum hat fő, de egyébként kettesben is jól játszható. Ebben a játékban is ügyesen meg van oldva, hogy mindenki egyenlő mértékben részt vesz a játékban.

A Tiltott Sziget

Természetesen korántsem csak szó- és betűjátékok vannak. Ha stratégiai kooperatív játékokról van szó, akkor elsőként Matt Leacock munkásságát kell megemlíteni, aki a modern kooperatív játékok egyik legnagyobb alakja, számtalan kiváló játék szerzője. Ezekből a belépő szintű játék A Tiltott Sziget, ami gyerekekkel is jól játszható. A Tiltott sorozatról korábban már írtunk, ezekből A Tiltott Sziget szabálya talán a legegyszerűbb, de korántsem könnyű, viszont különböző nehézségi szinteken is játszható.

Matt Leacock kooperatív játékainak a sémája általában hasonló, de mégis mindegyik játék teljesen más, hangulatában, logikájában és az élményt illetően is. A játékok közös vonása, hogy egyedi karakterekkel játszhatunk, és mindegyiknek van valami speciális képessége, amit erősen használnia is kell a játékosnak a közös cél elérésének érdekében. A játékmenetben tipikusan akciópontokból gazdálkodunk, és valamilyen mechanizmus biztosítja azt, hogy fogy az idő, és egyre nehezedik a dolgunk. A Tiltott Szigetben az idő fogyását például a sziget fokozatos elsüllyedése, azaz területlapkáinak a játéktérről való eltávolítása jelképezi. A célunk pedig az, hogy még a sziget elsüllyedése előtt összeszedjük a kincseket és elmeneküljünk. Ezt a menekülésérzést zseniálisan adja vissza a játék. További részletekért olvassátok el korábbi részletese ajánlónkat.

A Tiltott Fellegek

A Tiltott sorozat harmadik, egyelőre utolsó tagja komplexebb a Tiltott Szigetnél, de nem sokkal. A téma meglehetősen fura, inkább absztrakt játéknak mondanám, a mechanikája ugyanakkor zseniálisan sokrétű. Van benne lapkalehelyezés, amivel a játékteret építjük magunk alatt, de a lapkákon egy csomó minden van, amikkel kombinálni is kell geometriailag, ugyanis minden oldalukon és minden sarkukon is lehetnek fontos dolgok, és ezen kívül még a terület közepén is, ráadásul ezek a dolgok szűkösen vannak mérve.

A Tiltott Fellegek története szerint 2000 méter magasan a felhők között, viharos szélben, ködben és villámok között egy titkos kifutópályát építetek, hogy kilőjétek a rakétát, amivel rálelhettek az Ősök rég elveszett civilizációjára. A furcsa témáért ugyanakkor a gyerekeket mindenképpen kárpótolja, hogy egy igazi áramkört építünk fém összeköttetésekkel, és a játék végére, ha sikerül teljesíteni a küldetést, zárul az áramkör és a rakéta hang és fényhatás kíséretében valóban elindul. A játékot 10 éves kortól ajánlja a kiadó, de szerintem már 8 éves kortól is nyugodtan játszható felnőttek társaságában.

Pandemic

Természetesen nem hagyható ki tematikája miatt egy ilyen ajánlóból Matt Leacock legismertebb munkája sem, a Pandemic nevű játék, pontosabban sorozat, hiszen már rengeteg kiegészítő, sőt legacy játékok is megjelentek belőle. A témája most nagyon aktuális, mert világjárványt okozó vírusoktól kell megmentenünk a Földet. Különlegessége pedig a Tiltott sorozathoz képest, hogy itt nincsen se a háttérben, se általunk építve négyzetrácsos játéktér, hanem egy városokat összekötő hálózaton játszunk a világtérképen. Mivel kooperatív játékról van szó, ráadásul az összes játékos számára ugyanazok az információk elérhetők, ezért közösen kell gondolkodni, de mivel nagyon sok mindenre kell figyelni benne, erre a közös megbeszélésre szükség is van, főleg ha nehezebb szinten játszuk. Előfordulhat tehát, hogy valaki megmondóember akar lenni, de tipikusan közös gondolkodás során szokott kikristályosodni, hogy éppen mit érdemes csinálni.

A Téboly Nagykönyve

Ha még ennél is komplexebb játékra vágyunk, és szeretjük a kártyamenedzsment játékokat, továbbá a fantasy-világot, A Téboly Nagykönyve kiváló és gyönyörűen illusztrált választás. A Téboly Nagykönyve egy börtön, amelyben a világ legrettenetesebb szörnyeit tartják fogva, amiket ti, a felelőtlen és kíváncsi varázslótanoncok, meggondolatlanul szabadjára engedtetek. A játék során a paklitokkal és benne a föld-, víz-, tűz- és levegőelemekkel és a varázslatokkal kell gazdálkodnotok, illetve új varázslatokat tanulnotok. Valahányszor elfogy egy játékos paklija, újrakeverés előtt bele kell keverni egy újabb őrületkártyát. A győzelemhez a könyv utolsó oldalán lévő fő szörnyet kell legyőzni, de még azelőtt, hogy teljesen eluralkodna a téboly a játékosok elméjén, azaz elfogyna az összes bekeverhető őrületkártya. Erre hat forduló áll rendelkezésre, és minden fordulóban egy új szörnyet kell legyőzni, amit a könyv rátok szabadít, ahogy lapozzátok, pontosabban lapozza magát, miután felelőtlenül kinyitottátok. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, folyamatosan segítenetek kell egymást, és jól megtervezni a következő lépéseket, de még így is jöhetnek váratlan fordulatok. A játék újrajátszhatóságát az biztosítja, hogy a Téboly Nagykönyvét minden játék elején véletelenszerűen állítjuk össze.

Ketten a Bűvös Rengetegben

Ha valaki nem kíván belevágni egyből egy komplex kalandba, és inkább megmaradna a klasszikus mechanikáknál, kiváló választás a Ketten a Bűvös Rengetegben, az ugyanis csak a nagyon egyszerű és jól ismert ütésvivős játékmechanizmust variálja meg nagyon okos módon. A Bűvös Rengeteg konfrontatív verzióját már ajánlottuk korábban; hasonlóan ahhoz, itt is háromféle színben vannak csak kártyák, és néhány kártyalapnak speciális tulajdonsága van, ami kijátszáskor érvényesül. Ahogy már említettem, az alapmechanizmus sima ütésvivés, nem nagyon kell tanulni, csak színkényszer van, minden extra tudnivaló rá van írva a gyönyörűen illusztrált kártyákra.

A kooperatív verzió lényege, hogy az ütéseinket közösen egyensúlyban kell tartani és megfelelően beosztani. Van ugyanis a kártyajátékhoz egy kisebb tábla a játékosok között, amin kötélhúzásszerűen, az ütések függvényében mozog egy jelölő; ezzel a jelölővel a teljes pályát be kell járni és összeszedni az ott található drágaköveket a játék végéig. Egymás lapjait természetesen nem láthatjuk, így mindenkinek magának kell meghoznia a döntéseket.

Mino & Tauri

Ha könnyen tanítható, egyszerű kooperatív játékot szeretnénk a gyerekeknek, abból is van bőven választás. Egy nagyon különleges darab a Mino & Tauri, ami mágneses bábukat használ, és még felnőtteknek is kihívás. Ebben a játékban nemcsak kooperálni kell, de mindez valós időre is megy, és egyszerre adódnak logikai, kommunikációs és ügyességi feladatok. Amíg a homokóra lepereg, minél több dolgot össze kell szedni, amit az űrlények elszórtak a búzatáblában.

Ebben a kétfős játékban egymással szemben ülnek a játékosok, és paraván választja el őket. A paraván egy kétoldalú játéktábla, aminek a két oldalán két különböző labirintus van, a labirintusban pedig az elszórt cuccok. A játékosok mágneses bábuikat egymással szemben a táblára két oldalára helyezik, és azok összetapadnak. Ha az egyik játékos elhúzza a saját bábuját, akkor a másik oldalon is mozog a bábu. A bábu azonban nagyon könnyen leesik, ha egyszerre mindkét játékos mozdítani szeretné, és nem ugyanabba az irányba, ami a nagy sietségben könnyen előfordulhat. A lényeg tehát az, hogy egyszerre csak egyvalaki mozgat, a másik pedig navigálja, és ha szükséges, szerepet cserélnek. Mindenkinek csak a saját oldali falakat nem szabad átlépnie, így összedolgozva el tudnak jutni mindenhová.

A játékban vannak pályák az egészen könnyűtől a felnőtteket is megizzasztóig. A játék igazán pörgős szituációban kívánja meg, hogy okos instrukciókat adj, és ha elakadsz, visszaemlékezz arra, hogy merre lehet még menni.

Sütisuli

A Sütisulit is időre játsszuk, a homokóra lepergése alatt kell teljesíteni a feladványokat, amik kimondottan logikai feladványok, de olyan ügyes tematikus környezetben, hogy a gyerekek észre sem veszik, mennyit tanulhatnak vele, miközben jól szórakoznak. Ráadásul a feladványoknak megoldásához általában több út is vezethet, és a játékban aktívan lehet próbálkozni: nem mindenki csak ül és gondolkodik, majd lép, hanem folyamatosan pörög a játék, lehet rakosgatni, vagy épp visszarakni, ha elakadunk.

Ez a játék alapvetően az ősi Hanoi-tornyok ötletéből készült, csak itt muffinformákat pakolgatunk egymásra. Mindenki előtt van három tányér, és elő kell állítania bizonyos mintázatot, azaz bizonyos méretű sütiket kell odakevernia maga elé (a sorrend a tányérokon nem számít). Azonban csak egy kézzel szabad dolgozni, és egyszerre csak egy sütiformát lehet mozgatni, és azt csakis üres helyre vagy kisebb formára lehet rátenni. Fontos szabály még, hogy mindenki csak a saját tányérjához vagy az egy közös tányérhoz nyúlhat. Bizonyos feladványok megoldásához szükség lehet arra, hogy sütiket cseréljünk, és ehhez már kooperációra van szükség: fel kell ismerni, hogy kinek hová kell eljuttatnia sütit, amit a közös tányéron keresztül lehet megtenni, de a méretekre is figyelni kell közben. A játék kiválóan fejleszti a logikát, és a nehezebb feladványok még felnőtteknek is kihívást jelentenek. Mivel időre játszuk, és az egyik feladvány kezdőállása az előző feladvány végállása, minden játék más, függetlenül attól, hogy miylen sorrendben vannak a feladványok, amik egy megkevert kártyapakliból bukkannak elő.

Bandido

Ha valaki nagyon egyszerű kooperatív játékot szeretne, akkor méretében is talán a legkisebb, amit ajánlani tudok, a Bandido, egy picike kártyapakli, ami kisebb értékű ajándéknak is kiveáló a gyerekeknek Bandido egy rab, aki ki akarja ásni magát a cellájából, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezt megakadályozzuk. és minden eddig kiásott járatot lezárjunk. A játékosok kezében mindig három kártya van, amikből felváltva raknak egyet a játéktérre, ezzel építve a föld alatti járatok labirintusát. Lerakás után mindig kiegészítik a kezükben lévő kártyákat háromra.

Lehet csak érzésre pakolgatva is játszani egészen kicsikkel, akkor inkább a szerencsén múlik a siker, néha még akkor is, ha nyílt lapokkal játszunk, mert teljesen biztosra nem tudunk menni. Viszont egy érdekes, elsőre talán mellékes szabály lehetővé teszi, hogy sokkal előrelátóbban tervezzünk. Ez a szabály pedig az, hogy abban az esetben, ha nem tudunk rakni, lecseréljük az összes kézben lévő lapunkat. Ez lehetővé teszi azt a stratégiát, hogy a pakliban lévő lapok ismeretében úgy zárjunk be egy területet, hogy oda csak egy konkrét lap illeszkedhessen be, és addig húzzunk, amíg ki nem húzzuk azt a lapot. Tehát fura módon megéri néha úgy játszani, hogy olyan szituációba kerüljünk, hogy ne tudjunk rakni.

The Mind – Érezz rá!

Ez a játék, ahogy a neve is mutatja, a ráérzésről szól. Számokat rakunk le, és az a közös cél, hogy a számok növekvő sorrendben kövessék egymást. Bárki bármikor folytathatja a közös sort, de nem tudhatja, hogy milyen lapok vannak a többieknél. Hagyományos módon nem szabad kommunikálni egymással, csak némán várunk, és próbáljuk megérezni, hogy mikor érkezik el az idő ahhoz, hogy lerakjuk a legalacsonyabb értékű lapunkat. Első olvasatra úgy tűnhet, hogy ez nem is játék, hanem valami ezoterikus marhaság, amiben azt kívánják tőlünk, hogy hatodik érzékünket használjuk, vagy lépjünk telepatikus kapcsolatba a többi játékossal. Persze ezt is megpróbálhatja, akinek erre van affinitása, de valójában elegendő, ha ráérzünk a többiek gondolatmenetének gyorsaságára és a reakcióidejükre. Néhány hibapont megengedett, ezért lényegében arról van szó, hogy a társaság gyorsan egymásra tud-e hangolódni, és fel tud-e venni egy közös ritmust. Sokan is lehet játszani, de két fővel is különleges élmény; pároknak nemcsak érdekes, de hozzá is tehet a kapcsolatukhoz. Ezen kívül a nagy sikerre való tekintettel megjelent már a The Mind Extrém verzió is, amiben egyszerre két sort rakunk párhuzamosan, egy növekvőt és egy csökkenőt. Aki teheti, próbálja ki egyszer társasággal.

Robotok

A Robotok lényegében a The Mind gyerekverziója, amiben a játékosok az időérzéküket kell összehangolják, és már öt éves kortól játszható. Kimondottan hasznos és érdekes, hogy a gyerekek egymásra, vagy a szülők a gyerekre hogyan tudnak ráhangolódni. A Robotok nagyon könnyen megtanulható, negyedórás játék. A játékosoknak ki kell találniuk, hogy a robotot fejben mozgató társuk hány tárgyat hagyott maga mögött a kártyákon jelzett térképen, és melyiknél állt meg a bip szóra. Az is jó benne a The Mind-hoz képest, hogy arányosan akkor is kapunk pontot, ha picit mellélövünk, tehát nem teljes a kudarc, ha nem pontosan találjuk el a trágyak számát.

Zombie Kidz: Evolúció

Ez a játék úgynevezett kampányjáték, azaz a játékosok játékról játékra küldetéseket teljesíthetnek, és bizonyos célokat elérve matricákat ragaszthatnak, illetve kibonthatnak egy-egy titkos borítékot, amiben újabb küldetéseket és játékelemeket találnak. Közben apránként a játékszabály is változik, de bármikor bármelyik verzióval újra lehet játszani, a matricák csak a haladási naplóba kerülnek be, nem a játékelemekre. A játékszabály egyébként rendkívül egyszerű, két percben elmagyarázható. A pálya csupán kilenc mezőből áll, a cél pedig az, hogy az iskola négy sarkában lévő kaput lelakatoljuk, és megakadályozzuk, hogy a zombik teljesen elfoglalják az iskolát. Neve ellenére semmi ijesztő nincs a játékban, nagyon aranyos grafikája van, és 7 éves kortól ajánlják. Csodálatos, hogy csupán ezen a kilenc mezőn milyen pörgős, izgalmas játék játszható, ráadásul sokféleképpen újrajátszható, amit a 13 boríték is garantál, amikben többek között speciális karakterképességeket is találunk a négy főhősünknek, és innen tudhatjuk meg azt is, hogy mit tudnak a szuperzombik.

Mátyás

Ha történelmi játék, akkor a Mátyás az egyik legszebben illusztrált, több olyan elem is van benne, például a hatalmas karakterlapok, amiknek alig van funkciója, de stílusosak, szépek, és a minőségük is kiváló. Családi verzió, egyáltalán nem mondható komplexnek, mert alig hozunk benne döntést, és a szerencsefaktor is nagy; azt a kevés döntést viszont pont jó időben kell meghozni, mert egy egyszerű termelési mechanizmust építünk, amit a játék során csak négyszer lehet fejleszteni, és a végére össze kell hoznunk rengeteg aranyat, amivel az ellopott Szent Koronát vissza tudjuk vásárolni a Habsburgoktól.

A hatalmas játéktábla, Nagy-Magyarország térképe is gyönyörűen illusztrált a rajta szereplő vármegyékkel. A térkép viszont ne tévesszen meg senkit, a játékosok egymás mellett igazából gazdaságot építenek. Szinte lényegtelen, hogy konkrétan mely vármegyéket foglalják el, és harc szempontjából sem igazán fontos, ha ugyanis betámad a török, akkor csak a jelölőket kell eltávolítani, de stratégikus csapatmozgásokra nincs szükség. A játék ehelyett a véletlenszerű eseménykártyákra helyezi a hangsúlyt, amikből kis történelmi ízelítőt is kapunk.

Pesti srácok

A Pesti Srácok című játékot azért készítették az alkotók, hogy az '56-os forradalom hőseinek emléket állítsanak. A játékban háromféle játékmód is van (Szembenálló, Bajtárs és Felkelő), amikből kettő kooperatív. A legösszetettebb verzió 12, míg az egyszerűbbek 8-10 éves kortól játszhatók. Az eseményeket október 23-ától 29-ig követhetjük nyomon, és az összetett játékban három fél áll egymással szemben: a szovjetek, a forradalmárok és az ÁVH. Izgalmas játék egy kis paklitervezéssel, amit még történelemtanárok is szoktak használni az 56-os események tanítására – ebben segít, hogy a játékot a forradalom idején készült fotók illusztrálják.

Kitchen Rush

Kifejezetten népszerűek mostanában a televíziós főzőműsorok, és azok között is a főzőversenyek, amikor egy séf végig stresszben tartja a csapatot, és mi ezt a karosszékünkben hátradőlve figyeljük. Egy valódi konyhán azonban tényleg ez a tempó, és most itt a lehetőség, hogy ezt te is kipróbáld. Az élmény fergeteges: a Kitchen Rush egy hihetetlenül tematikus, a valóságos élményt szakmabeliek szerint is nagyon jól visszaadó és gyönyörű asztalképpel dolgozó valós idejű játék. A Kitchen Rush Turczi Dávid külföldön élő magyar szerző munkája, aki az Anachronyval vívta ki magának a nemzetközi elismerést, amely a BGG top száz játékába került, de Turczi ott szerepel a Pesti srácok szerzői között is.

A játék hihetetlen okos ötlete (ami egyébként már korábban is létezett), hogy a játékosok homokórákat használnak munkásként. A játék nyolc különböző nehézségű küldetésen keresztül jut el a végső játékvariációig, amiben a játékosok már fejenként két munkást is használhatnak, és még kisegítő munkást is vehetnek fel. Különféle helyszínekre lehet lerakni ezeket a munkásokat, azaz homokórákat, és amikor lerakjuk őket, akkor kezdhetjük az adott mezőhöz tartozó akciót végrehajtani (vendég felvétele, hozzávalók beszerzése a kamrákból, főzés, mosogatás, stb.) Közben a homokórának addig mindenképpen ott kell maradnia, amíg lepereg a homok, és csak utána helyezhetjük tovább. Egy ilyen küldetés (kampány) csupán 5 perc, és az első csak arra való, hogy megtanítsa a játék alapját, majd az újabb kampányok egyre bonyolítják a helyzetet, de már az első játék során is átjön a stresszélmény: mindenki kapkod, pörög, utasítgat. A legutolsó kampányban pedig már 10 homokórára kell figyelnünk, ha négyen játszunk, és a nagy kapkodásban nem árt figyelni egymásra és előre tervezni, mert a hozzávalók beszerzésénél például nem mindegy, hogy hány helyen töltünk időt, és ha elveszünk valamit egy másik játékos elöl, azzal hátráltatjuk a csapatot.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:

link Forrás