Amikor a családi társasjáték felér egy akciófilmmel – bemutatunk két Tiltott játékot
Hogy milyen játék lesz népszerű, és terjed el adott esetben az egész bolygón futótűzként, sokszor teljesen ellentmond a hagyományos szakmai elgondolásoknak. Amikor például a játékipar nagyágyúja, Tom Kremer 1979-ben kezébe vette a Rubik-kockát, így szólt: „ez minden játékipari elvnek ellentmond. Nem ad ki hangot, nem látszik rajta, hogy értékes, nem kedves, normális ember nem tudja megfejteni.” És itt vége is lehetne az idézetnek, de Kremernek kitűnő megérzése volt, és kis hatásszünet után így folytatta Rubik Ernő felé fordulva: „De zseniális! Csináljuk meg felesben.” És ekkor kezdődött el igazából sok évi tengődés után a kocka világkörüli hódító útja.
A történetet már számtalanszor hallottam Mérő László matematikustól, aki publicista, pszichológus és még játéktervező is egyben, és történetesen jelen volt a teremeben, ahol ez elhangzott annak idején. Ugyancsak ő szokta példaként felhozni a tetrisz ellentmondásosságát: a játék, amiben nem lehet nyerni, csak késleltetni a vesztést. Ki lel abban örömöt? Mi állhat ezeknek a sikereknek a hátterében?
A játékokat sokféle módon szokták leírni, elemezni, kategorizálni. Megadják, hogy hány fővel játszhatók, milyen hosszú a játékidő, mennyire komplex egy játék, milyen játékmechanikák vannak benne, de ezek csak adatok. Ami valóban leírja egy játék lényegét, az a játékosokból kiváltott érzés és az élmény, illetve annak összetevői. Akkor lesz valószínűleg egy játék igazán sikeres, ha érzelmileg is meg tudja érinteni az embereket, akár egy műalkotás. Hogy milyen módon az már szinte másodlagos.
A Rubik-kocka mechanikáját csodáljuk, jó érzés tekergetni vagy kirakni a polcra, akkor is, ha lövésünk sincs hozzá. Egyfajta intellektuális státuszszimbólummá vált. A tetriszben nem a polikocka elemek adják a lényeget, hanem az érzés, hogy mindjárt összecsapnak a fejed felett a hullámok, az adrenalin, hogy rád omlik minden, késlelteted a véget, és az utolsó leheletedig küzdesz, és próbálod saját magad korábbi rekordját megdönteni. Persze ahhoz, hogy ezt érezzük, a játékmechanikának pontosan klappolnia kell.
Nem hittem a kooperatív játékokban – eddig
És hogy miért mesélem mindezt? Mert pont ez a menekülés érzés és izgalom, amit a Tiltott Sziget és a Tiltott Sivatag kooperatív családi társasjátékok nyújtanak. De immár nem egyedül a konzol előtt ülve, hanem közösségi élményként az asztal mellett. Nem kell kimozdulni, még szabadulószobába sem kell záratnunk magunkat, mégis kalandorok lehetünk, akiket mindjárt betemet a homokvihar, vagy akik alatt egy egész sziget süllyed, és örökre ott pusztulnak kincsekkel a kezükben, esetleg az utolsó pillanatban mégis sikerül kijutniuk a kelepcéből, ha jól együtt tudnak működni, elég okosak, és még egy kis szerencse is melléjük szegődik.
Őszintén megmondom, korábban még nem próbáltam kooperatív szerzői játékot, és nagyon szkeptikus voltam úgy általában is a kooperatív játékokkal kapcsolatban, nem is igazán tartottam őket igazi játékoknak. Nem azért, mert feltétlenül nyerni szeretnék, és én egyedül szeretnék nyerni – én a társaság kedvéért és a játékmechanika okozta flow élményért szoktam játszani. Egyszerűen csak értelmetlennek és kevéssé elegánsnak gondoltam, hogy többen játsszuk azt, amit egy ember is játszhatna. Ez az érvelés persze nem állja meg a helyét az olyan kooperatív játékoknál, ahol a játékosok között rejtett információk is vannak, hiszen ilyenek is vannak bőven. Matt Leacock játéka azonban nem ilyen, mégis teljesen meggyőzött engem, nem véletlen, hogy ő a modern kooperatív társasjátékok egyik legnagyobb alakja, a népszerű Pandemic játékok szerzője is.
Az alábbiakban ismertetem a két játékot nagy vonalakban, majd következik egy összehasonlítás. Sok hasonlóság van a két játék között, hiszen egymás testvérei, de sok különbség is, amiket ki fogok emelni a cikkben. Ez talán jó útmutató lehet a választáshoz, ha valaki a kooperatív játékok világát akarja megismerni ezekkel a belépő szintű játékokkal.
A Tiltott sziget
A történet szerint a Tiltott Szigeten található a tüzet, a levegőt, a vizet és a földet irányítani tudó négy szent kincs, amit a kalandorok szeretnének megszerezni, de amint betolakodók érkeznek a szigetre, a sziget menthetetlenül süllyedni kezd. A szigetet minden játék elején véletlenszerűen lehet kirakni a 24 darab kétoldalú lapkából az alábbi alakban, és egy zseniális mechanika biztosítja a játék során, hogy a sziget előbb utóbb tényleg elsüllyedjen.
A számláló pörög visszafelé, de nem egy homokóra képében, hanem a lábunk alól fogy a talaj. Az áradás pakliból ugyanis minden játékos akciói után lapokat csapunk fel, és a lapoknak megfelelő mezőket felfordítjuk. Ezeknek a lapoknak a hátoldala ugyanúgy néz ki, csak kékes színű, ez jelzi, hogy a terület éppen elönti a víz. Ha pedig később még egyszer felcsapjuk ugyanazt a lapot, akkor a terület végképp elsüllyed, és kikerül a játékból.
A játékosok célja megszerezni a kincseket és elhagyni a szigetet, amíg még lehet. A kincsek megszerzéséhez kincskártyákat kell gyűjteni. Akcióik végrehajtása után a kalandorok mindig húznak két lapot a kincs pakliból, és négy egyforma kincs lapot kell összegyűjtenie egy kalandornak, hogy az adott kincshez tartozó két mező valamelyikén azután beválthassa kártyáit az igazi kincsre, azaz ereklyére.
A játékosok a körükben három akciót hajthatnak végre: léphetnek a bábujukkal élszomszédos mezőre, felszáríthatnak egy mezőt élszomszédosan, vagy éppen azt, amin állnak, illetve átadhatnak kincskártyát egy velük egy mezőn tartózkodó játékosnak. A kincsek megszerzését nehezíti, hogy mindegyikből csak öt van a pakliban, és csak öt lap lehet mindenki kezében, így a kincskártyákat cserélgetni kell, mert egy játékosnál négy darabnak kell lennie egy adott kincshez kapcsolódó kártyákból. Továbbá minden kincset csak két helyen lehet felvenni, nem akárhol.
A játékot csak egyféleképpen lehet megnyerni, elveszíteni viszont sokféleképpen. Ha valamely kincset még nem szereztük meg, és elsüllyedne mindkét hozzá tartozó beváltóhely, veszítenek a játékosok. Az is kudarc, ha a Kalandorok kapuja süllyed el, itt kell ugyanis a játék legvégén helikopterrel távozni a kincsekkel megrakodva. Ha valaki úgy süllyedne el, hogy nem tud szomszédos mezőre sem kiúszni, akkor is veszít az egész csapat. És akkor is, ha a vízállás-jelző eléri a halálfejet. Ez a jelző ugyanis rendíthetetlenül halad fölfele a játék során. A kincs pakliban van ugyanis néhány emelkedő vízszint kártya, és amikor ezek előkerülnek, akkor bizony feljebb kell mozdítani a jelzőt. Ez a jelző mondja meg azt is, hogy a játékosok akciói után hány területlapkát kell megfordítani, amiket eláraszt a víz. Minél magasabban van, annál többet, így egyre gyorsul a játék és egyre nagyobb az izgalom a vége felé.
Van még a kincs kártyák között néhány extra segítség is, mint például a homokzsák, amivel tetszőleges mező bárhol felszárítható, vagy a helikopter, ami tetszőleges helyre repíthet, és ezek akármikor felhasználható lapok. További segítség még, hogy minden karakternek van egy speciális képessége, például a Felfedező átlósan is tud lépni és szárítani, míg a Mérnök egy akcióért kettőt is száríthat, és hasonlók.
A Tiltott Sivatag
A Tiltott Sivatag története szerint lezuhantok a sivatagban, ahová egy ősi város romjait jöttetek keresni, és egyetlen túlélési esélyetek, hogy megtaláljátok a homok alatt a romok között egy ősi léghajó alkatrészeit, amivel el tudtok menekülni, még mielőtt szomjan halnátok, vagy betemetne titeket is a homokvihar.
Ebben a játékban is véletlenszerűen alakul a térkép, viszont a térképlapkákat képpel lefordítva helyezitek a játéktérre, vagyis titokban maradnak egészen addig, amíg ki nem ássátok őket egyesével a homok alól. Itt a víz szerepét a homok veszi át: minden játékos akciója után a homokviharjező és a felhúzott viharkártyák szerinti homoklapkát kell a területekre ráhelyezni a kártyákon lévő minták szerint. A térképen az egyik lapka mindig hiányzik, ez a vihar szeme, és a viharlapkák azt mutatják, hogy melyik mezőket kell behúzni az üres helyre, így nemcsak nem látjuk a térképlapkákat, de azok folyamatosan vándorolnak is. A megszerzendő alkatrészek helye az elején még ismeretlen, sőt csak akkor határozódik meg, amikor az alkatrészhez tartozó két lapkát sikerül kiásni, és ekkor az egyik megmutatja az oszlopot, a másik pedig a sort, ahol rejtőzik. És csak ekkor helyezzük be az alkatrészt a megfelelő helyre, amit aztán meg lehet szerezni, de a vihar miatt akár tovább is mozoghat.
Ebben a játékban is hasonló akciókat csinálhatnak a játékosok, mint a Tiltott szigeten, csak itt négyet: léphetnek élszomszédosan, eltakaríthatják a homokot (egyszerre egy jelzőt), áshatnak (azaz megfordíthatják a térképlapkát), vagy alkatrészt vehetnek fel. Itt is mindenkinek egyedi karaktere van valami különleges képességgel. A Régész például két homokjelölőt is eltakaríthat egy akcióért, a Vízhordó szomszédos mezőn álló kalandornak is átadhat vizet. A vizet egyébként minden karakter a saját karakterkártyáján tartja számon egy csúszka segítségével.
A játékot itt is elveszítjük, ha a viharjelző a halálfejhez ér, vagy ha a készletben lévő összes homoklapkát kiraktuk (48 darab), illetve ha valaki szomjan hal. Az alkatrészek megszerzésének lehetősége viszont nem szűnik meg, mint a Tiltott Szigetben a kincsbeváltás, ha elsüllyed a hozzá tartozó mező, itt végig van esélyünk kiásni őket, csak sietni kell vele. A kalandunkat egyébként itt is segítik különleges kártyák, amiket a megfelelő mezők kiásása után húzhatunk, így szerezhetünk például terraszkópot, időfojtót, homokfúvót és hasonló nyalánkságokat. Illetve van két titkos kút is, ahol vizet lehet szerezni, de van délibáb is, ami megtéveszthet minket. Van továbbá egy titkos alagút, aminek kiáshatjuk a bejáratát, és rövidíthetünk a föld alatt, vagy legalábbis be tudunk húzódni a tűző nap elől, és elkerülhetjük a kiszáradást.
Konklúzió
A Tiltott Szigetet 2-4 fő, a Tiltott Sivatagot 2-5 fő játszatja. Az előbbi nagyjából 30 percig, az utóbbi 45 percig tart. Az időtartamot a játékosok száma nem nagyon befolyásolja, mert az idő a játékban ugyanúgy fogy, hiszen minden játékos köre után áradás-, illetve viharlapkákat húzunk. A játékot egyébként egyedül is lehetne játszani, de azért lényegesek a játékosok, mert mindenkinek van egy saját kalandora, és az ő szemszögéből jobban átlátja a saját helyzetét, a játékosok így párhuzamosan és előre tudnak gondolkodni. A játék azt javasolja, hogy a játékosok beszéljék meg a lépéseket közösen.
Mindkét játékot nagy, dombornyomott fémdobozban kapjuk, szép a kivitelezés, a benne lévő kidolgozott műanyag kincsek, illetve a léghajó és darabjai pedig olyan extrák, amik színesítik a játékot. A gyerekek imádják őket. A Tiltott Sziget élményszerűsége és hangulata egy kicsit talán jobb, egyrészt a lapkák egyedi nevei (mint például Misztikus Mocsár, Elveszett Lagúna) megteremtik a hangulatot, másrészt a sziget süllyedése nagyon jól kitalált, és a játék szuperül visszaadja az érzést, hogy fogy a lábunk alatt a talaj.
A Tiltott Sivatag is élményszerű, de ott inkább az okos megoldás dominál, picikét komplexebb azáltal, hogy nem ismertek előre a mezők, és nem is maradnak egy helyben, továbbá a homok is dinamikusan változik. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az egyszerűbb Tiltott Szigetet könnyebb lenne teljesíteni. Mindkét játékot különböző nehézségi fokozatban lehet játszani annak megfelelően, hogy honnan indítjuk a vízállásjelzőt, illetve a viharjelzőt. A Tiltott sziget legendás szintje találó elnevezés, mert azt teljesíteni tényleg legendás – de nagyon könnyű szinten is vígan játszható.
Mindkét játék kiváló családi játék. A dobozra 10+ van írva, de én a 6-7 éves kislányommal játszom, aki imádja. A Tiltott Szigetet ajánlom kisebbekkel, de 8 éves kortól szerintem már mindkettő játszható úgy, hogy a gyerekek teljes értékű játékosok. A játék működhet csupa felnőttel is, kiváló olyan játékosoknak, akik nem szeretik, ha a másik keresztbe tesz nekik.
Az újrajátszhatóságot mindkét játékban a térképlapkák véletlenszerűsége, a kártyák véletlenszerűsége és a karakterek biztosítják, és ez bőven elegendő, hogy minden játék biztosan más-más legyen. A Tiltott Sziget megkapta a nemzetközi Mensa Select díjat, de a Tiltott Sivatag is egy nagyon okos játék. Az tetszik benne, hogy minden mezőnek lényegében fontos szerepe van, míg a Tiltott Szigetben a nem speciális mezők szerepe sokkal kisebb. Mindkét játék koncepciójában és mechanikájában hasonló a Pandemic játékokoz, mondhatjuk azt, hogy azoknak a családi verziója. Belépő szintű játékok a modern kooperatív társasjátékok világába.
A játékokat a Reflexshop bocsátotta rendelkezésünkre tesztelésre, köszönjük!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
