A fizetős videójáték-zsákbamacska, a loot box ugyanúgy függővé tesz, mint a valódi szerencsejáték

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Plymouth és a Wolverhampton-i Egyetem kutatói készítettek egy tanulmányt, ami azt vizsgálja, hogy szerencsejátéknak számítanak-e a videójátékok loot boxai. James Close és Joanne Lloyd, a tanulmány szerzői szerint a kérdésre igenlő válasz adható: a loot boxok működése olyan sok tekintetben emlékeztet a szerencsejátékokéra, hogy azt sem tartanák túlzásnak, ha ugyanazok a szabályozások vonatkoznának rájuk.

De mi is az a loot box? Olyan dobozok, amik a videójátékokban kincsesládaként funkcionálnak. Gyakran úgy is néznek ki, de nem ez teszi loottá a boxot: a formától függetlenül minden tárolóegységet loot boxnak nevezhetünk, ami

  • a játék világában értéknek számító digitális javakat tartalmaz;
  • kinyitás előtt nem tudhatjuk, hogy mi van benne;
  • de a kinyitásáért fizetnünk kell.

A loot boxok sajátossága ugyanis az, hogy csak akkor nyerhetjük ki a tartalmukat, ha fizetünk érte; a tranzakciót pedig az teszi szerencsejátékszerűvé, hogy zsákbamacskát veszünk. Csak fizetés után derül ki, hogy mi is volt a ládában. A loot boxokat ezen funkciójuk miatt sokan nevezik szerencsejáték-dobozoknak (gambling boxes).

Tanulmányukban Close és Lloyd részletesen bemutatták a loot boxok működését; a kész anyag bőségesen merítet más videójáték-kutatók témába vágó tanulmányaiból. Az eredmények alapján a szakemberek többsége úgy tartja, hogy a loot boxok – a fent ismertetett sajátosságaik miatt – gyakorlatilag szerencsejátéknak tekinthetők.

A loot boxok egyik komoly problémája, hogy (mivel videójátékokról beszélünk) a ládák tartalmáért gyakran gyerekek fizetnek. A tanulmány szerint ennek nemcsak az a kockázata, hogy a gyerekek jóval többet költhetnek a kincsesláda-nyitogatásra, mint ahogy azt a szüleik szeretnék, hanem az is, hogy a mechanika sajátosságai már fiatal korban megágyazhatnak a későbbi szerencsejáték-függőségnek.

Korhatárkarika és transzparencia a függőség ellen

Hogy megállapítsák, szerencsejátéknak számít-e a loot box, a kutatók 13 csoporttal készítettek kérdőíves felméréseket, amelyekben összesen 7771 felnőtt és gyerek videójáték-fogyasztási szokásait vizsgálták. Megfigyelték, hogy a résztvevőknek csak egy csoportja volt, ami nem vette észre a hasonlóságot a loot boxok működési mechanizmusa és a szerencsejátékos alkalmazások között. Azt is megállapították, hogy a világ videójátékosainak 5 százaléka akár a játékban elérhető loot boxok feléért is hajlandó fizetni, ami a szerencsejáték-addikció tünete lehet.

A kutatók szerint az eredmények alapján kijelenthető, hogy a loot boxok strukturális és pszichológiai hasonlóságokat mutatnak a szerencsejátékokkal. Ez kevés országban tükröződik a helyi törvényeken is, mert a világon szinte sehol nem sorolják egy kategóriába a loot boxokat és a szerencsejátékot. Pedig – érvelnek a tanulmány szerzői – a kutatási eredmények alapján fontos lenne, hogy a csomagoláson vagy dobozképen is felhívják a figyelmet a játékban található loot boxokra, és egyértelmű korhatárjelzéseket társítsanak hozzájuk.

Close és Lloyd azt sem tartanák túlzásnak, ha a döntéshozók arra kényszerítenék a játékfejlesztőket, hogy hozzák nyilvánosságra, milyen eséllyel és mekkora nyereménnyel díjazza a vásárlókat az általuk fejlesztett játékrendszer.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: