Fergeteges szovjet siker: egy 4000 éves dzsinn ideológiai képzésének krónikája
Elég reménytelen feladatnak tűnik Az Ezeregyéjszaka meséit összepárosítani a szovjet értékrenddel, de azokban a daliás időkben, amikor Lazar Lagin szovjet író élt és alkotott, az emberiség még nem ismert lehetetlent. Hát még Lagin: néhány ifjúkori zsengéje, verse és számos megjelent újságcikke után 1938-ban döntött úgy, hogy a világ sivár és üres egy ideológiailag képzett dzsinn nélkül, és ekkor kezdte el folytatásokban publikálni Vlagyimir Kosztilkov hatodik osztályos tanuló és Hasszán Abdurrahmán ibn Hottab kalandjait.
A történetek meglehetősen érdekes környezetben születtek: Lagin, aki csak a Volka és a varázsló idején vette fel ezt az írói álnevet, amit az eredeti nevének a részleteiből (Lazar Ginzburg) alkotott, épp egy sarkvidéki kutatóexpedícióról tudósított, itt merült fel benne a dzsinnről szóló mese ötlete. Nem egészen magától: ekkoriban olvashatta Thomas Anstey Guthrie 1900-ban megjelent regényét, a Brass Bottle-t, és elhatározta, hogy ír egy hasonló történetet, csak éppen Moszkvára és a szovjet ideológiára kihegyezve.
A Pravda és a Krokogyil
Lagin már korábban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos lapja, a Pravda állandó munkatársává vált, 1934-től pedig a szovjet ideológia Ludas Matyijának, a Krokogyilnak volt a főszerkesztő-helyettese. Jókor utazott el a sarkvidékre: 1938-ban a sztálini tisztogatások során a lap főszerkesztőjét, Mihail Kolcsovot letartóztatták, majd 1940-ben ki is végezték. Hogy Lagin sejtett-e valamit, és ezért vállalkozott az északi útra, arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre megúszta a tisztogatásokat, Volka kalandjai pedig először 1940-ben jelentek meg kötetbe rendezve.
Lagin addigra már ismertebb írónak és újságírónak számított, egy korai versét még maga Majakovszkij is megdicsérte, de az igazi ismertséget a Volka és a varázsló hozta meg a számára. Az eredeti kiadásban a dzsinn, akit Volka következetesen Hottabics apónak szólít (hiszen annak semmi értelme, hogy ibn Hottab, ha ugyanezt oroszul is lehet mondani), némileg megdöbbentő módon több utalást tesz a zsidóságra, és ez nem véletlen: maga Lagin is belarusz zsidó családból származott. Ami ebben a fura, az az, hogy egy a jelek szerint muszlim dzsinn citálja a zsidó énekeket varázsigeként, de hát ha már a vallás a nép ópiuma, akkor tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen ópium. A történetek első megjelenése után Lagin elment harcolni a frontra, ahol megörökítette az orosz katonák életét, általánosságban lelkesítő volt, és sokat írt az orosz zsidó katonák sorsáról a hadszíntéren; ezek az elbeszélései 1947-ben jelentek meg.
A zsidó Hottabics
Hottabics apó és a róla szóló könyv közben külön életet kezdtek élni: kiderült (illetve megerősítést nyert), hogy Sztálin sem szereti a zsidókat, így a Volka és a varázslót megvágták, Hottabics apót pedig megfosztották a varázsigéitől. Lagint valahogy megint elkerülte a tisztogatás, a könyv viszont a kivágott részek helyett új bekezdésekkel gyarapodott: ezekben a hanyatló nyugaton uralkodó siralmas életkörülményekről volt szó. Ezeket a módosításokat a szerző nem hagyta szó nélkül, de a hatalom nem is díjazta a kifogásokat, igaz, az ostor nem rajta csattant, hanem azon a színikritikuson, Johann Altmannon, akivel beszélt a cenzúráról. Hottabics apó történetét végül kétszer írták át az eredeti megjelenése után, 1953-ban és 1955-ben (ha nem számítjuk az első kötetet), és valahogy mindig úgy, hogy megfeleljen az általános direktívának. Ennek meg is lett a gyümölcse, a szovjet oktatási minisztérium minden iskolai könyvtár számára melegen ajánlotta a könyv beszerzését.
Attól pedig nem kellett tartani, hogy Lagin nagyon eltért volna tőle: ennek is köszönhető, hogy az 1956-os szovjet filmhez is ő írhatta a forgatókönyvet, természetesen ismét az aktuális igényeknek megfelelő módon. A könyv – leginkább a film miatt – ezután nemzetközi sikertörténet lett, többek között magyarul is megjelent 1961-ben, de létezett indiai, litván és angol kiadás is: Hottabics apó meghódította a világot. Az első film után Lagin csillaga ha nem is ívelt meredeken felfelé, azért stagnált valahol, legalábbis nem lőtték agyon. Musical, színdarab, gramofonlemez következett, majd a szerző figyelme az animáció felé terelődött, de állítólagos rendszerkritikus magatartása miatt a rajzfilmjeit jó ideig nem vetítették: nem jól vette ki magát, hogy kifogásolta a cenzúrát. Lagin végül 1979-ben halt meg Moszkvában, 75 éves korában, számos állami kitüntetés birtokosaként, Volka viszont élt, él, és élni is fog.
Volka és a varázsló
Maga a mese nem túl bonyolult: az alaphelyzet Guthrie regényében és a Volka és a varázslóban is az, hogy valaki véletlenül kiszabadít egy dzsinnt a palackból, aki aztán üldözi a hálájával, félreérti a kívánságait, és végül kínos helyzetbe hozza a megmentőjét. Még az a csodatétel is stimmel, amikor a dzsinn egy tevekaravánon elképzelhetetlen kincsekkel lepi meg a főhőst, csak ez Guthrie-nál egy munkanélküli építész, Laginnál pedig egy moszkvai iskolás. A két figura viszont egész más okoknál fogva érzi kínosnak, hogy egyszeriben a világ leggazdagabb emberévé vált. Ventimore, a brit építész a mesés vagyonnal járó macerától és az ezzel kapcsolatos kérdésektől tartott (az újságok alapján úgy véli, hogy a legtöbb milliomosnak nem sok mókában van része), Volkát pedig erkölcsileg háborította fel, hogy akaratán kívül tőkefelhalmozóvá vált. Ventimore-nak persze van egy jellegzetesen brit érve is a jutalom visszautasítása mellett: nincs olyan brit gentleman, aki ne tenné meg ezt az apróságot egy háromezer évre egy palackban rekedt felebarátjáért.
És ez csak egyike azoknak a keserű leckéknek, amelyek során Hottabics apóból mintaszovjetet akar faragni Volka és ifjú pajtása, Zsenya. Amikor a dzsinn három olyan márványpalotával akarja megajándékozni megmentőjét, amelyek előtt tűzokádó óriások köszöntik a fiút, az megkéri őket, hogy mellőzzék ezeket a feudális gesztusokat. Amikor Hottabics apó erősködik, hogy fogadja el a kincseket, és fordítsa őket valami jóra, Volka elszörnyed. „Megfeledkeztél arról, hogy a pénz adja a legmegbízhatóbb és legtartósabb hatalmat az emberek felett, ó, ifjú és javíthatatlan vitatkozó!” - érvel a dzsinn. „Valahol Amerikában, de nem nálunk!” - hűti le Volka. A kalandok néhol mesébe illőek: repülőszőnyeges utazás a messzi Indiába, ahol azonnal kitör a népek barátsága, és Volkáék egy két font súlyú, hatalmas banánfürtöt kapnak ajándékba (egy orosz font a Wikipedia szerint 0,40952 kiló, ez is jól mutatja, hogy Lagin ugyan képes volt elképzelni egy tevekaravánnyi aranyat, de nagyobb mennyiségű banánt már nem mert behazudni, tudta, hogy hol a határ).
Ezeket a részeket persze egészséges mértékben ellensúlyozzák a tanulságok: a buta dzsinn alamizsnát akar osztogatni a moszkvaiaknak, pedig ott nincsenek is koldusok; felveti, hogy Volka vegye meg a gyárat, mert nem tudja, hogy az összes kommunista gyártulajdonos; nem akarja engedni, hogy a varázshajón szolgáló háromezer éves afrikai matrózok közösen étkezzenek a fiatalokkal, ami úgy felháborítja Volkát, hogy egy hajótörést követően inkább megfulladna, mint hogy egy kizsákmányoló hajó utasa legyen.
Omár Juszuf, a retrográd hülye
Hottabics apónak amellett, hogy legfőbb életcélja Volka kívánságainak teljesítése, van még egy küldetése: meg akarja találni az öccsét, Omárt, akit vele egy időben szintén egy palackba zártak és a tengerbe vetettek. Miután a regény hősei Hottabics varázslatának köszönhetően meghívást kaptak „a Központi Kirándulásszervező Iroda által kibérelt Ladoga nevű jégtörő fedélzetére, melyen Moszkva és Leningrád hatvannyolc legkiválóbb dolgozója fogja eltölteni nyári szabadságát”, sikeresen meg is találják. Sajnos Omár lelkületén sokkal inkább nyomot hagyott a palackban töltött néhány ezer év, mint bátyján. Miközben Hottabics a fejlődés útjára lépett, meggyőződött róla, hogy a modern tudománynak van igaza és nem a babonának, öccse igazi retrográd pöcs lett a palackban, aki tagadta a tudomány igazságait, és totálisan érzéketlennek bizonyult a szovjet erkölcsiség alapjaival szemben. Meg is lett a böjtje: amikor Omár Juszuf hencegésből fel akart jutni a Holdra, fittyet hányt Volka tanácsára, miszerint másodpercenként legalább 11 kilométeres sebességgel kell elrugaszkodnia, és így azóta is szputnyikként kering a Föld körül. Van ez így.
Hottabics apó viszont meglepően jól teljesít. Mire sikerül kiszabadítani Omárt, csak azért, hogy az örökkévalóságig keringjen a Föld körül, már némileg szkeptikus az ókori tanokkal kapcsolatban, sőt, addigra titokban be is magolja Volka földrajzkönyvét, és lassan a tudomány híve lesz. A fiúk megtanítják olvasni és rendületlenül képzik, ideológiailag és egyébként is, a könyv végére pedig sikerül átalakítani a dzsinnt törekvő rádiókonstruktőrré, ugyanis Hottabics apót ez a tudomány nyűgözi le igazán.
A mese hosszú távú hatását jól mutatja, hogy később, 2006-ban is visszanyúltak a jó öreg Hottabicsért, aki ekkor már nem a rádió bűvöletében élt, hanem tényleg beszállt az internetbe, jobban, mint ahogy Vágási Feri valaha is álmodta volna: a digitális forradalom derekán készült filmben Zsenya ifjú hacker, és ő is lesz a főszereplő. A modern feldolgozásban az ideológiai képzés elmarad: a lényeg az ős-Hottabics kommunikációs skilljeit érinti, azt is csak lazán, valójában pedig az egész Hottabics-dzsinn-ügy csak arra a nosztalgiára játszik rá, hogy ezt aztán biztosan olvasta mindenki gyerekként. A dzsinn persze itt is béna, de már legalább nem a tanácsházat akarja odaadni a megmentőjének, aki stílszerűen itt már netes aukción vásárolja meg a hottabicsos csuprot.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: