Már a tejfogak magukban rejthetik a később kialakuló mentális zavarok titkát

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az emberek szájában elsőként megjelenő tejfogak növekedési nyomainak vastagsága segíthet felismerni, hogy egy adott gyereknél mekkora kockázattal alakulhat ki depresszió vagy más mentális zavar a későbbi élete során – derítették ki a Harvardhoz tartozó Massachusettsi Közkórház kutatói.

A kutatók azt remélik, eredményeik hozzájárulhatnak olyan eszközök fejlesztéséhez, amelyek segítségével a lehető legkorábban azonosítható, hogy a gyerekeket érték-e olyan korai rendellenességek, amelyek a pszichológiai problémák kockázati tényezőjének számítanak.

A kutatás vezetője, Erin C. Dunn évekkel ezelőtt kezdte vizsgálni a gyerekkori rendellenességek (táplálkozási problémák, betegségek) különböző élettani hatásait, és mint kiderült, az ilyen események felelnek a mentális zavarok közel egyharmadáért. Kutatásaiban arra próbál választ találni, hogy mely életkori szakaszokban történő rendellenességeknek van a legnagyobb hatása az adott személy későbbi életére. 

„A fogak a rögzítik a legkülönbözőbb élettapasztalatok maradandó emlékeit” – idézi Dunnt a Harvard közleménye. A rossz táplálkozás vagy a gyerekkori betegségek befolyásolhatják a fogzománc kialakulását, és a fogakon belül jól látható növekedési vonalakat, úgynevezett stresszvonalakat eredményezhetnek – hasonlóan a fák évgyűrűihez. A vastagabb stresszvonalak feltételezhetően stresszesebb fejlődési körülményeket jeleznek.

Dunn hipotézise szerint az egyik ilyen nyom, az újszülöttkori vonal szélessége mutathatja, hogy a csecsemő anyja milyen fokú pszichológiai stressznek volt kitéve a terhesség alatt, amikor a fogak fejlődése már elkezdődik, valamint a születést követő korai időszakban.

A tejfog részei és növekedési vonalaiForrás: Dunn et al., 2021

A friss kutatásban 70 brit 70 tejfogát vizsgálták, amelyeket szülők ajánlottak fel – a fogak mindegyike a gyerekek 5 és 7 éves kora között esett ki. Az újszülöttkori vonal vastagságát mikroszkóp alatt mérték meg, miközben megkapták azokat a kérdőíveket, amelyeket az anyáknak kellett kitölteniük a szülés ideje körül – ezekben a gyerekek fejlődését befolyásoló tényezőkről kérdezték őket, vagyis a szülés előtti időszak stresszes eseményeiről, a saját pszichológiai problémáik előzményeiről, a lakóhelyük élhetőségi körülményeiről, valamint a szociális támogatási helyzetükről.

A kutatók egyértelmű mintázatokra leltek. Azok a gyerekek, akiknek az anyja élete során súlyos depresszióban vagy más pszichiátriai problémában szenvedett, valamint akiknek az anyja depressziót vagy szorongást tapasztalt a terhesség 32. hetében, nagyobb valószínűséggel rendelkeztek vastagabb újszülöttkori vonallal a fogukban, mint a többiek. Azoknál, akiknek az anyja a szülés után támogató környezetbe került, vékonyabb vonal alakult ki.

Bár nincs egyértelmű konklúzió arról, hogy mi befolyásolhatja az újszülötkkori vonalak vastagságát, Dunn szerint a szorongást vagy depressziót észlelő anyák több kortizolt (stresszhormont) termelhetnek, ami beavatkozik a fogzománcot létrehozó sejtek fejlődésébe. A kutatók tovább vizsgálják a kérdést egy nagyobb mintájú tesztben, és azt remélik, hogy sikerül a vonalak alapján azonosítani a korai rendellenességeket tapasztaló gyerekeket, így Dunn szerint „megelőzhetjük a mentális zavarok kialakulását, a lehető legkorábbi életszakaszban.”