A pszichedelikus szerek többféle élményt nyújthatnak, és bár a legtöbb helyen illegális a használatuk, már számos kutatás keresi az orvosi alkalmazásuk lehetőségét is. Eredményesen alkalmazzák kísérleti szerként a depresszió kezelésében, de az, hogy milyen erős élményben van része a szerhasználónak, a géneken múlhat, derül ki egy friss kutatásból.

Az ACS Chemical Neuroscience-ben megjelent cikkében az Észak-Karolinai Egyetem kutatója, Gavin P. Schmitz és munkatársai a szerotoninreceptorok működésével hozzák összefüggésbe a szerek hatását. Pontosabban arra az eredményre jutottak, hogy szerotonin 2A receptorokat (5-HT2A) érintő genetikai eltéréseknek kulcsszerepe van abban, hogy mennyire erős hatást vált ki egy-egy pszichedelikus szer a kísérleti személyek agyában.

Olyan hatóanyagokat vizsgáltak, amelyek az 5-HT2A szerotoninreceptorral kapcsolódnak (ilyen például az LSD, a meszkalin, a pszilocin és a triptamin), és a szerotonin 2A receptor hét gyakran előforduló variánsával végeztek kísérleteket. Azt találták, hogy vannak olyan variánsok, amelyek jelentősen lassítják az agyi folyamatokat és a reakciókat, és így csökkentik a pszichedelikus élmény erősségét.

Ezzel szemben négy olyan polimorf szerotonin 2A receptorvariánst is azonosítottak, amely szignifikánsan növelte a meszkalinnal lejátszódó reakció potenciálját. A laboratóriumi kísérletek tehát egyértelműen azt mutatják, hogy van eltérés a receptorok működésében a különböző szerek hatására, és ezt nemcsak maga a receptorvariáns, hanem a vizsgált szer összetétele is befolyásolhatja.

A kutatás jelentősége természetesen nem a rekreációs fogyasztás miatt fontos, hanem a további orvosi terápiák fejlesztésében lehet szerepe, emeli ki az IFL Science.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: