Margóra tette a Kúria döntését és megismételte elsőfokú ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla az Esterházy-kincsek ügyében

2022.09.22. · majom

Elutasította a felperes Esterházy Privatstiftung keresetét tegnap a Fővárosi Ítélőtábla és elsőfokú ítéletét gyakorlatilag változatlan formában megismételve a magyar állam tulajdonába ítélné az úgynevezett Esterházy-kincseket. Indoklásában az ítélőtábla a magánalapítvány tulajdonjogát a kommunista államosítási szabályok alapján vitatja el. „Az ítélet nem vette figyelembe a Kúria korábbi, kötelező érvényű instrukcióit, lényegében elismételte a korábban már logikátlanság és okszerűtlenség miatt elutasított határozatot. Nem adjuk fel a küzdelmünket, ezért ismét felülvizsgálati kérelemmel fordulunk a Kúriához. Minden hazai és nemzetközi fórumot készek vagyunk igénybe venni igazunk érvényesítésére” – mondta el az ítéletet követően Czigány Balázs, a magánalapítvány igazgató-helyettese, aki szerint az alapítvány egyébként kész lenne peren kívül megegyezni a magyar állammal.

Az alapítvány nem akarja az Esterházy-kincseket elszállítani Magyarországról, nemcsak azért, mert védettséget élveznek és egyértelmű a magyarországi kötődésük, hanem azért sem, mert az ellentétes lenne a műtárgyakat az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyező V. Esterházy Pál herceg és felesége, Esterházy Ottrubay Melinda végakaratával is. Az alapítvány olyan megállapodást kívánna kötni, amelynek része lenne egy budapesti Esterházy Művészeti Központ megalapítása.

Az Esterházy család magángyűjteményének egy részét a Tanácsköztársaság idején hurcolták el addigi állandó őrzési helyéről. A magánalapítvány 2017 óta szeretné elérni, hogy az elhurcolt és a fraknói várban maradt műtárgyak művészettörténeti és dologi jogi egységét bíróság mondja ki, valamint ítéletben ismerje el az alapítvány tulajdonjogát az Esterházy-hagyaték teljes egészére. Az alapítványi álláspont értelmében az V. Esterházy Pál herceg által 1923-ban az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezett műtárgyegyüttest a második világháborút követően, 1949-ben a magyar állam jogi okok miatt nem vehette tulajdonba, még ha azok ténylegesen közgyűjteményi őrizetben maradtak is.

A közgyűjteményekben őrzött műtárgyak tulajdonjogi helyzetét rendezni hivatott 2013-as restitúciós rendelet érvénybe lépésekor az alapítvány benyújtotta tulajdonjogi igényét, amit azonban a Miniszterelnökség a közigazgatási eljárás végén elutasított. Ezt a döntést támadta az alapítvány közigazgatási perben, amellyel párhuzamosan a tulajdonjogot tisztázni hivatott polgári jogi eljárás is indult. Ez utóbbiban hozott másodfokú döntést most a Fővárosi Ítélőtábla.

Az Esterházy-család pályafutása a 16. század végén indult felívelésnek, az akkor még köznemesi Esterházy Miklós képességeinek és szerencsés házasságainak köszönhetően, amelyek révén a nádori méltóságig vitte és élete végére az ország egyik legjelentősebb magánvagyonát birtokolta. A 17. század második felében kiteljesedő vagyon tekintélyes részét a reprezentációs igényeket is szolgáló luxustárgyak alkották, amelyek csak részben érkeztek hozományként vagy kapott ajándékként, részben vásárolt ritkaságok, illetve neves mesterektől megrendelt remekművek, a művészeti ízlés és igényesség hordozói voltak – derül ki az Esterházy-kincsekről szóló kiadványból.

Kínai ihletésű tálalókészlet Esterházy-módra
photo_camera Kínai ihletésű tálalókészlet Esterházy-módra Fotó: Wikimedia Commons

A korábban Fraknón tárolt, 1919-ben Budapestre szállított kincsek megőrzésére 1920-ban a család akkori feje, Miklós herceg és Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója letéti szerződést kötött, amely szerződést 1923-ban a családi hitbizomány új tulajdonosa, Pál herceg megújított. Esterházy Pál 1944 októberében a szovjet hadsereg közeledtének hírére a kincsek megóvásának szándékával a gyűjteménynek a múzeum épületéből való elszállítása és budai palotájának pincéjében való elrejtése mellett döntött. Néhány hónappal később végzetes bombatalálat döntötte romba a hercegi palotát, romjai alá temetve az újkori Magyarország legnagyobb kincsgyűjteményének javát. A kincseknek csaknem a fele elpusztult, a többi jelentősen megrongálódott. A gyűjtemény darabjait az 1950-es évek elejétől restaurálták az Iparművészeti Múzeum szakemberei. A műtárgyakból Opus 735 címmel nyílt tárlat idén nyáron az Iparművészeti Múzeumban.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás