Már 300 ezer éve medveszőr bundába öltözve élhették túl a fagyos telet őseink

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az őskori embereket és emberelődöket általában állati bőrből készült ruhákba vagy szőrmékbe burkolózva képzeljük magunk elé, de ez leginkább a popkultúrában kialakult képnek köszönhető, mintsem a tudományos leleteknek.

A bőr és a bunda más szerves anyagokhoz hasonlóan ugyanis ritkán marad fenn százezer éves távlatokban, vagyis nem érdemes abban reménykedni, hogy valahonnan még előkerülhet egyszer valamiféle ősemberöltözék.

Az észak-németországi Schöningenben azonban most valami olyat fedeztek fel, ami közelebb viheti az embereket annak megfejtéséhez, hogy milyen ruhákat viselhettek őseik a kőkorszakban. A Tübingeni Egyetem kutatói egy kb. 300-330 ezer éve élt barlangi medve maradványainak vizsgálata közben vették észre, hogy a mancsán precíz vágásnyomok láthatók.

A jegesmedve-méretű, nagyjából 25 ezer éve kihalt barlangi medvék bundája ideális volt az öltözékek és takarók készítésére, mivel hosszabb, védőréteget képző, illetve rövidebb, sűrűbb, jól szigetelő szőrszálakból állt. A kutatók arra következtetnek, hogy az ebből készült ruhadarabokat még csak magukra dobálták az emberek, mivel a legősibb, varráshoz szükséges eszközök is csak 45 ezer évesek a régészeti leletek között.

A kutatók szerint a vágásnyomok a medve végtagjainak olyan részein találhatók, ahol nagyon kevés a hús és a zsír, ami arra utal, hogy nem az élelem miatt vágták fel az állatot. A nyomok épp azért maradtak fenn, mert ezeken a részeken a csont és a bőr sokkal közelebb van egymáshoz.

Az öltözködés őstörténetét már több kutatásban igyekeztek felfedni. A ruhatetű genetikai vizsgálata során például megállapították, hogy az evolúciósan 83-170 ezer évvel ezelőtt válhatott el fejtetű ősétől, míg Marokkó területén talált, csontból készült eszközök alapján az állati bőr feldolgozása már 90-120 ezer évvel ezelőtt elkezdődhetett.