A vulkánkitörések után kialakuló, barlangszerű képződményekben először találtak emberi jelenlétre utaló nyomokat – juhot és kecskét ábrázoló sziklarajzok is előkerültek.
Erre utalnak a figyelemhiányos hiperaktivitás tüneteit mutató alanyok online gyűjtögető játékban elért eredményei, állítják a Pennsylvania Egyetem kutatói.
A régészek korábban azt feltételezték, hogy kalapácsként való használatuk után nyerték el alakjukat, de egy friss elemzés szerint már a Homo erectus is szándékosan formált golyókat.
Madridi kutatók az észak-spanyolországi La Pasiega barlangrendszerben feltárt sziklafestményekről készítettek sztereofotókat.
Míg a modern ember ajkainak alakja a gyenyiszovai elődöktől származhat, az orrunkat az Afrikából hidegebb éghajlatra költöző ősemberek és a neandervölgyiek keveredése alakíthatta.
Egy friss tanulmány szerint az Európában kb. 30 ezer éve élt gravetti kultúrának valójában két genetikai vonala volt: a déliek túlélték a jégkorszakot, aztán észak felé terjeszkedtek.
A neandervölgyi emberek elég jó korán kelők voltak, ebből örökölt a mai ember is. Egy friss tanulmány szerzői pedig azonosították az adaptívnak tekinthető kronotípus genetikai alapjait.
Az ősembereket általában állatok bőréből és szőréből készült ruhákban ábrázolják, pedig valójában nem sok ismeretünk van arról, hogyan fedték testüket elődeink. Kutatók most egy barlangi medvén ejtett sebek alapján fedték fel a kőkorszaki szőrmedivat lehetőségét.
Már a neandervölgyiek is bizonyos ízeket keresve kísérleteztek a tűzrakóhelyeknél, legalábbis erre következtethetünk az összetett étkezési kultúra legősibb bizonyítéka alapján.
Izraeli kutatók halcsontok és -fogak alapján következtetnek arra, hogy kőkorszaki őseink már 780 ezer évvel ezelőtt sütögettek a tűzrakóhely mellett – ez 600 ezer évvel tolja korábbra a tűz és az ételkészítés kapcsolatának felfedezését.
A 2003-ban felfedezett, hobbitnak is nevezett floresi ember (Homo floresiensis) 50 ezer éve együtt élt a modern emberrel, de a régészeti leletekkel meglepően nagy mértékben egybevágó helyi beszámolók szerint „a majomember” időről időre még ma is feltűnik a szigeten.
Az emberi két lábon járás történetének legősibb bizonyítékai egy tanzániai területről származnak, és 3,6 millió évesek. Most úgy tűnik, a lelőhely egy másik részén található elfeledett nyomokat egy eddig ismeretlen, az Australopithecusoknál is ősibb anatómiájú korai rokonunk hagyhatta hátra.
Az 1908-ban előkerült ötvenezer éves csontok alapján a kutatók eddig azt hitték, hogy a hatvan év körüli neandervölgyit ízületi gyulladás kínozta, egy friss elmélet szerint azonban brucellózis végzett vele, ez okozta a csontjain az elváltozásokat.
Az emberiség bölcsőjeként is emlegetett dél-afrikai lelőhelyről nemrégiben előkerült fiatal Homo naledi maradványainak felfedezési helye arról tanúskodik, hogy az emberelődök szándékosan helyezhették a barlangrendszer mélyére elhunyt társukat.
A Krijn névvel illetett ősember arcát a tenger mélyén talált koponyacsontja alapján alkották meg – a neandervölgyi az Európát egykor Anglia keleti részével összekötő Dogger-földön élhetett.