Az indítás előtt néhány perccel fújták le Francia-Guyanában az Európai Űrügynökség (ESA) szondájának, a JUICE-nak (Jupiter Icy Moons Explorer) az indítását. Az ESA élő közvetítése szerint már mindent egyeztettek, már csak a kilövés lett volna hátra, de az időjárási viszonyok miatt végül ez elmaradt, a Guyana Űrközpont meteorológusai ugyanis villámcsapás veszélyére hívták fel a figyelmet. Annyi biztos, hogy csütörtökön már nem megy sehova a JUICE, az ESA tervei szerint a szonda fellövésével legközelebb holnap, magyar idő szerint 14 óra 14 perckor próbálkoznak meg ismét.

Huszonhárom ország szakemberei 1,6 millárd eurós költségvetésből rakták össze azt az űrszondát, amely az ESA szerint forradalmasítja majd a tudásunkat a Jupiter három nagy jeges holdjáról. A JUICE 2031-ben érkezik majd meg a Jupiterhez, ahol az óriásbolygó négy holdja közül háromról fog adatokat gyűjteni. Már ha sikerül elindítani.

Europa, Ganymedes, Callisto

A szonda az Europát, a Ganymedest és a Callistót vizsgálja majd, ezek közül az elsőn van a legnagyobb esély arra, hogy földön kívüli életre bukkanjunk a Naprendszerben. A JUICE az Europát csak érintőlegesen, két elharadás során vizsgálja majd, de még így is fontos méréseket végez majd. Az óvatosság oka az, hogy Kereszturi Ákos bolygókutató szerint a Jupiter mágneses tere rettentően intenzív, a tíz év alatt fejlesztett szondát pedig jóval robosztusabbra kellett volna tervezni ahhoz, hogy kibírja ezt a veszélyes környezetet.

A JUICE, miután többször elhalad majd a Ganymedes és a Callisto mellett, pályára is áll a Ganymedes körül. A szonda radarjával megvizsgálja majd a holdat, az általa gyűjtött adatokból pedig kiderülhet, hogy hogyan fejlődik egy jelentős kezdeti belső hőforrással rendelkező hold. Kereszturi szerint a vizsgálatok még az exobolygók alaposabb megismeréséhez is hozzájárulhatnak, a Naprendszerben ugyanis a Ganymedes a legnagyobb jeges égitest, amelynek a fejlődéséből sokat tanulhatunk.

Kereszturi szerint a szonda legérdekesebb műszere a felszín alá behatoló lézer, a RIME lesz, amely akár 9-10 kilométer mélyen is fel tudja térképezni a jégburkok szerkezetét.