Megtalálták a csókolózás legősibb bizonyítékát

Egészen idáig úgy tartották, hogy a csókolózásról szóló legkorábbi feljegyzés i. e. 1500-ból, a mai India területéről származik, de a Koppenhágai Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatói most még ezer évvel korábbról találtak bizonyítékot a gyakorlatra.

A Science-ben megjelent tanulmányuk szerint 4500 évvel ezelőtt írt mezopotámiai szövegekből kiderül, hogy a csókolózás a házaspárok sajátja volt, de azok is gyakorolták, akik még házasság előtt próbálták szerelmi vágyaikat kifejezni.

Korábbi kutatások azt sugallták, hogy a baráti vagy családi puszilkodás időn és téren átívelő emberi viselkedés volt, de a romantikus vagy szexuális jellegű csókolózásról nem feltételezték ezt az univerzalitást. A friss eredmények alapján viszont valószínűsíthető, hogy a csókolózás az ókorban több kultúrában is a romantikus intimitás része volt, és nem egy adott régióból származott.

Az ókori Mezopotámiában, a mai Irak és Szíria területén született ékírásos agyagtáblák közül több ezer maradt fenn, és a kutatók szerint némelyik egyértelmű példákat tartalmaz arra, hogy az ókorban általános volt a romantikus szándékok csókkal való kifejezése.

Más tanulmányok szerint a bonobóknál is jelen van a romantikus-szexuális célú csókolózás, míg a csimpánzok a társas kapcsolatok kezeléseképp adnak csókot egymásnak, és mivel ezek a fajok az ember leközelebbi élő rokonai közé tartoznak, a tudósok szerint ezek a gyakorlatok a viselkedésforma ősi jelenlétére és evolúciójára utalnak.

A kutatók szerint a csókolózás elterjedése elősegítette a kórokozók terjedését is. Az ősi orvosi szövegekben leírt bu'shanu betegség például a HSV-1 nevű herpeszvírus megfelelője lehet, ami a szájban és annak környékén jelentkezik, és felfázást vagy diftériát (vagyis torokgyíkot) okozhat.