A talaj sótartalma, a száraz, meleg időjárás és a homokviharok egyre nagyobb veszélyt jelentenek Ur és Babilon városaira. A helyreállításra nincs pénz, ha minden így megy tovább, a sumer emlékek örökre az enyészeté lehetnek.
Német paleoklimatológusok a mai Csád területén fekvő Tibeszti-hegység múltbéli csapadékviszonyait rekonstruálva jutottak meglepő eredményre.
A róka már egy 4400 évvel ezelőtti mezopotámiai történetben is ravasz volt, és erről ismerték a görögök, a rómaiak és a magyarok is. De hogy lett egy hétköznapi állatból a ravaszság jelképe?
Népszerű szöveg lehetett, mert több másolat is előkerült. A dicsőítő himnusz a várost és a benne élőket írja le, az i. e. 1000 körüli időkből.
Legalábbis a fennmaradt írásos források legújabb elemzése szerint.
Az apró agyagfigura felfedezése teljesen meglepte a régészeket. Bár hasonló stílusú szobrok gyakoriak Mezopotámiában, ez az első, hogy a Perzsa-öböl közelében is megtalálták őket.
A korábbi feltételezések szerint a tranzakciókat jelölő agyagtáblácskákon jelentek meg az ékírás korai jelei, de egy friss kutatás szerint több forrása volt az írás megjelenésének.
Kutatók négy ékírásos agyagtáblát fordítottak le, amik több mint száz éve a British Museum gyűjteményében hevernek.
Ezer évvel korábbra tolódott a csókolózás mint romantikus-szexuális gyakorlat első bizonyítéka, amit mezopotámiai agyagtáblákból olvastak ki.