Az 1956-os forradalom a magyar történelem fényképekkel jól dokumentált időszaka, így fennmaradtak forradalmi helyszíneket, lángoló harckocsikat vagy az utcára vonuló forradalmárokat ábrázoló korabeli fotográfiák is. Szovjet részről viszont kevésbé törekedtek a forradalmi események fényképes megörökítésére, ezért mindeddig csupán találgatni lehetett arról, hogy például milyen felszereléssel rendelkeztek az 1956-os forradalom leverésében részt vevő szovjet katonák, és milyen kulcsmomentumokat tartott érdemesnek a szovjet fél fotódokumentumokkal megörökíteni.
Kutatásaim során rátaláltam egy az 1956-os forradalom alatt készített fényképalbumra, amely a forradalomban résztvevő szovjet katonákat, illetve a forradalom egyes helyszíneit ábrázolja a szovjet fél szemszögéből.
photo_camera
„Az 16580 katonai egység állományának tevékenysége a kormány által kiadott feladat végrehajtása közben. 1956-1957”. (Действия - Личного состава в-ч 16580 по выполнению правительственного задания. 1956-1957 годы) A címben az 16580-as szám (a szóban forgó szovjet alakulat tábori postaszáma) utal a 11. gépesített gárdahadosztályra. A borítón alján egy T-34/85-ös közepes harckocsi.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
Ez az 1957-ben készült, legjobb tudomásom szerint máig feltáratlan fotográfiagyűjtemény az 1956-os forradalom leverésében részt vevő 11. gépesített gárdahadosztályról készült képeken mutatja be a szovjetek által több alkalommal is „fasiszta ellenforradalomnak” nevezett felkelést, összesen 100 oldalon. A szovjetek jellemző módon igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy az 1956-os forradalom leverése tulajdonképpen a 2. világháború folytatása. Még maga Ivan Konyev marsall is – aki ekkor a Varsó Szerződés főparancsnoka volt – azt az álláspontot hangoztatta, hogy nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy Magyarország a náci Németország oldalán vett részt a 2. világháborúban.
A szövegközi fotók minőségén minimális mértékben javítottunk; az album oldalainak reprodukciója eredeti formában a cikk végén látható.
photo_camera
„Tisztek egy csoportja Filatov alezredes alakulatából a Kossuth-szobor előtt. (Középen a városi katonai parancsnokság tolmácsnője.)”
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
A 11. gépesített gárdahadosztály a Szovjetunió Kárpáti Katonai Körzetéből érkezett Magyarországra 1956 november 1-én. A forradalomban elesett 707 szovjet katona általam fellelt és vizsgált adatai alapján kijelenthető, hogy ennek a hadosztálynak az embervesztesége, legalábbis ezen adatsor szerint, csekély volt: összesen 10 főt veszítettek novemberben, közülük heten a 62. harckocsizó ezredben, hárman pedig a 23. gárda nehézharckocsi-önjárólöveg ezredben szolgáltak. A forradalomban betöltött szerepéért a gárdahadosztály két elesett tagja is megkapta a Szovjetunió hőse kitüntetést. Az alábbi album a két „hős” kitüntetést érdemlő tetteit és a 11. gépesített gárdahadosztály 1956-os forradalomban végzett tevékenységét is megörökíti (fontos, hogy az albumban szereplő leírásokat, állításokat a megfelelő forráskritikával kezeljük).
photo_camera
Elöl egy BTR-152 páncélozott szállító jármű, utána koporsókat szállító T-54-es tankok. A részletes leírást lásd a cikk végi képek alatt.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
Miről árulkodnak a képek?
A szovjet haderő éppen a forradalmat megelőző évben, 1955-ben kezdett el bevezetni egy egyenruhareformot, amelynek elsődleges célja az 1943-tól, tehát a 2. világháború alatt és azóta alkalmazott egyenruha és felszerelés modernizálása volt. A változtatást szükségessé tette, hogy az új fegyverzet más felszerelést igényelt, az „újítások” között ugyanakkor megfigyelhető néhány, a cári időkben már alkalmazott egyenruhaelem felelevenítése. A szovjet váll-lapoknak a 2. világháború idején két fajtáját lehetett megkülönböztetni: a zöld alapszínű harctéri váll-lapokat, amelyeknek csupán a szegélye volt színes és a jóval szembeötlőbb, fegyvernemi színnel ellátott köznapi váll-lapokat.
photo_camera
Nyehorosev szakaszvezető és legénysége. A részletes leírást lásd a cikk végi képek alatt.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
Az 1955-ös egyenruhareform idején azonban a harctéri váll-lapok még nem kerültek bevezetésre, mivel a változtatásokat a tiszti egyenruhák megújításával kezdték, csak ezután következett a legénységéi, így az új harctéri váll-lapok csak az 56-os forradalom után kezdtek megjelenni. Az 1956-ban Magyarországon állomásozó vagy ideérkező szovjet katonák azonban az általam fellelt képek bizonysága szerint kivétel nélkül köznapi váll-lapot viseltek, méghozzá az 1943-ban bevezetett, a 2. világháború ideje alatt is használatos váll-lapokat. Ennek számos oka van. Egyrészt ekkoriban még javában zajlott az egyenruhareform; másrészt ezeknek az alakulatoknak az egyébként jellemző hirtelen riasztás esetén szinte azonnal meg kellett indulniuk; harmadrészt az október végén érkező szovjet alakulatok az 1953-as berlini események miatt leginkább erődemonstrációra számítottak, harci cselekményekre kevésbé.
photo_camera
A forradalmároktól elkobzott fegyverek. A részletes leírást lásd a cikk végi képek alatt.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
Ez utóbbi megállapítást az is alátámasztja, hogy a legtöbb fennmaradt fotón a szovjet legénység szerelvénye csupán a jól felismerhető rézcsatos derékszíjból és egy töltényténytáskából vagy tártáskából áll (a rézcsatos derékszíjat a filmes ábrázolásokkal ellentétben nem a 2. világháborúban rendszeresítették, hanem 1947-től lett a legénységi és az altiszti állomány alapvető derékszíja). Gránáttáska és egyéb felszerelési tárgyak nem láthatók a katonákon az októberi képeken. A novemberben érkező szovjet katonák, akik a Forgószél hadművelet keretein belül érkeztek, feltehetően már jobb felszereltséggel rendelkeztek, de az elérhető képek tükrében ezt még nem lehet teljességgel bizonyítani. Szintén érdekes, hogy még a tisztek is a jól felismerhető, arany alapszínnel rendelkező köznapi váll-lapokat hordták a köpenyükön, még a belvárosi fotókon is.
Íme egy válogatás az album teljes lapjaiból, a képekhez tartozó feliratokkal együtt:
photo_camera
„Éjszakai menet után a technika és személyi állomány Nyíregyháza városában nappali pihenésre rendezkedett be.” A háttérben az egykori Damjanich laktanya épülete látható.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Főtisztek egy csoportja a Parlament Duna felőli oldalán. Alatta: „Kolimaszov alezredes egységei a Parlament védelmének feladatát látják el.”
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
„Tisztek egy csoportja Filatov alezredes alakulatából a Kossuth-szobor előtt. (Középen a városi katonai parancsnokság tolmácsnője.)”
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
„Kolimaszov alezredes egysége részt vett a budapesti ellenforradalmi felkelés leverésének aktív harctevékenységében.”
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
„Ivanov főhadnagy egysége, amely Fedorov ezredes alakulatához tartozik, Szolnok város szovjet katonai parancsnokságának védelmi feladatát látta el. A félvételen: Szolnok város szovjet katonai parancsnoksága”
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
„1957. január 6-án napfelkeltekor egységünk és alegységei rendezett sorokban átlépték a Magyar Népköztársaság határát. A felvételen: ellenőrző-határátkelő pont az államhatáron.”
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
A képen egy bizonyos Marminjuk törzsőrmester (старшина) épp meghatározza a harcászati feladatokat katonái számára. A képen egy BTR-40 páncélozott szállító jármű látható, mellette AK-47-es gépkarabéllyal felszerelt katonák. Természetesen itt egy bevetés előtti, beállított képről beszélhetünk.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
A kép és a felirat tanúsága szerint Nyehorosev szakaszvezető az „ellenforradalmi lázadás” közepette egy ISzU-122 önjáró löveg parancsnokaként észrevette, hogy a „lázadók” megdobálták a parancsoki harckocsit Molotov-koktéllal. Nyehorosev tüzet nyitott és előre tört, hogy magára irányítsa a támadást, ezzel mentve elöljáróját. A leírás szerint a szakaszvezető megsebesült, de nem hagyta el a harcteret, hanem a küldetés teljesítéséig kitartott. A képen balról az első katona Nyehorosev szakaszvezető és legénysége látható. A forradalom alatt, a szovjetek egyik nagy problémája volt, hogy a harckocsik, kiváltképp a nehézharckocsik, sokszor gyalogsági fedezet nélkül törtek be Budapest utcáira.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Az orosz nyelvű szöveg alapján Szolovjov szakaszvezető (сержант, bár a képen még csak младший сержант rendfokozatban van) 1956. november 9-én parancsot kapott a városba történő behatolásra. A „lázadók” oldalába irányította harckocsiját, menet közben pedig kilőtt két, szakaszának előretörését akadályozó 85 mm-es löveget. Szintén ezen a napon még két löveget semmisített meg tüzeléssel vagy éppen lánctalppal áthajtva rajtuk. Nem sokkal később azonban harckocsija találatot kapott, és kigyulladt. A leírás szerint a szakaszvezető még ezután is folytatta a harcot, áthajtott még egy lövegen, és összesen 30 „lázadót” ártalmatlanított. Szolovjov teljes személyzetével együtt elesett az ütközetben. 1956. december 18-án posztumusz elnyerte a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Alekszej Dmitrievics Szolovjov a 11. gárda gépesített hadosztály, 62. harckocsizó ezredének katonája volt.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Két budapesti fotó a forradalom utáni napokból a pesti oldalról. Az első képen a Szabadság híd látható a pesti oldalról. A kép alatti felirat tévesen azt állítja, hogy „Sztálin híd” látható a képen. A szerző vélhetően összekeverhette a Szabadság hidat mai Árpád híddal, amelyet az 1950-es átadáskor Sztálin hídnak neveztek el.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
A Kossuth térről az Igazságügyi Palota felé tekintve. A második képen jól kivehető egy a Parlament épülete mellett álló T-54-es harckocsi.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
A forradalmároktól származó fegyverek elég változatosak voltak: az itthon használt és jól ismert szovjet mintájú fegyverek, mint a PPS-41-es géppisztoly, a DP golyószóró vagy a TT-33 pisztoly mind láthatók a képeken. Mindemellett külföldi fegyverek is megtalálhatók a fotón: többek között Cz 36/45-ös cseh és a Beretta M51 olasz pisztoly vagy egy LP 42-es német jelzőpisztoly.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Steinmetz Miklós magyar származású szovjet százados, parlamenter volt a második világháborúban, Budapest ostroma alatt. 1944 decemberében bekövetkezett halála után a szovjet propaganda hőssé emelte, mivel a hadikövetként elküldött százados a szovjet értelmezés szerint a „fasiszták” tüzében esett el (bár feltehetően inkább aknára futott járművével). Ennek megfelelően 1948-ban szobrot is emeltek az emlékére, amit a forradalom alatt leromboltak. A képen szovjet tisztek egy csoportja vizsgálja a szobor helyszínét.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Az album tanúsága szerint a lázadók „élelmiszer” és „egészségügyi” felirattal álcázták fegyver- és lőszerszállítmányaikat, ezért a szovjet erőknél elrendelték, hogy minden úthoz, kereszteződéshez, illetve a települések, városok bejárataihoz állítsanak fel ellenőrzőpontokat. A képeken a Budapest és Szolnok között található 4-es főúton látható egy ellenőrzőpont, ahol épp autók sorát ellenőrzik a szovjet katonák. Az alsó fotón egy forgalomirányító.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Tiszteletadás az elesetteknek: harckocsikon szállítják elesett bajtársaikat a kecskeméti temetőbe a szovjet harckocsizók. A képeken a harckocsioszlopban a sor elején egy BTR-152 páncélozott szállító jármű látható, mögötte T-54-es harckocsik sora, amelyek koporsókat szállítanak. A temetőben készült kép a szovjet tiszteletadás pillanatát örökíti meg, amit PPS-41-es géppisztolyokkal hajtanak végre. Ezt a típusú fegyvert az album képei alapján már csak a harckocsizók használták, a gyalogság körében ekkor már az új AK-47-es gépkarabély és az SzKSz karabély volt a jellemző.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Parancs érkezett a Magyar Néphadsereg egységeinek lefegyverzésesre. A képen Beloborodov őrnagy és Szkrjabin kapitány egyeztetik a parlamenteri kötelezettségeik teljesítésre kapott feladatot. A képen jól kivehető a két rendkívül színes köznapi tiszti váll-lap, illetve tányérsapkájuk sapkarózsája, ami már nem az egyszerű sarló-kalapáccsal ellátott vörös csillag, hanem az új modell, ami a cári hadsereg sapkarózsáját vette alapul, és a szovjet csillag látható a közepén.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Cegléd város szovjet katonai parancsnoksága: középen a város parancsnoka, Vjalih őrnagy három százados és egy tolmács társaságában.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Kantemirov alezredes, az egység parancsnoka utasításokat ad az alegységek parancsnokainak.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
photo_camera
Szkoglikov alezredes egysége látható, a parancsnak megfelelően, teljes harci készültségben. A fényképen Szkoglikov utasításokat ad az alegységek parancsnokainak.
Fotó:
Nagy Artúr / Qubit
A szerző történész, kutatási területe a 20-21. századi szovjet és orosz haderő.
