Nagy Artúr történész kutatásai során mindmáig kiadatlan fényképalbumra bukkant, amelynek képeit az 1956-os forradalmat leverő szovjet csapatok készítették. A Qubit elsőként közli a történelmi értékű felvételeket.
Az orosz nacionalizmus lényege a birodalmi állam és a rendszerváltásokon átnyúló folytonosság, és ezt mi sem mutatja jobban, mint a marxizmussal sok hasonlóságot mutató műfaj, a kortárs orosz science fiction.
Miközben a politikusok összevissza beszélnek, Nagy Artúr történész minden eddiginél alaposabban utánajárt a kérdésnek.
„A benyomásaim jóval kedvezőbbek, mint előre hittem volna, de annyi legalábbis biztos, hogy messze nem olyan rossz az élet, ahogy azt én és a legtöbb nyugati gondolná” – írta noteszébe az amerikai fotós, aki négy évvel a szabadságharc vérbe fojtása után érkezett a legvidámabb barakkba.
A Szovjetunió összeomlása után Ukrajna a nemzetállam-építő nacionalizmus ideológiája mentén igyekezett újrafogalmazni a helyét Európában. A többi kelet-közép-európai államtól eltérően ugyanakkor ezek a törekvések itt jórészt kudarcba fulladtak. Hogy miért? Kiderül a Glossza podcast legfrissebb adásából.
A jelentéseket készítő amerikai ügynök egy szovjet tudóstól megtudta, hogy kibernetikai kutatásokkal, agyi jelek rögzítésével és sugárzásával, valamint gondolathullámokkal való kísérletezéssel is foglalkoztak a hatvanas évek Szovjetuniójában.
Az a kép, ami Ukrajnát fasiszta kollaboránsként ábrázolja, és amivel Vlagyimir Putyin orosz elnök a háborút indokolja, a kommunista propaganda torzításain alapszik. Milyen kényszerpályák határozták meg Ukrajna sorsát a totális diktatúrák kereszttüzében, és mekkora mozgástere volt az országnak?
Oroszországban a karácsonyfát Nagy Péter cár honosította meg, a Szovjetunióból Sztálin tiltotta ki, aztán újévi fa képében tért vissza, immár karácsony nélkül. Vicces, morbid és abszurd korabeli képeslapokon elevenedik meg, hogyan formálta a kommunizmus saját képére a kereszténység egyik legfontosabb ünnepét.
Harminc éve indították az első kártérítési pereket azok a magyarok, akik állításuk szerint Tengizben, a Szovjetunió kazahsztáni földgáz- és kőolajmezőin dolgozva betegedtek meg, sokan közölük munkaképtelenné váltak vagy meghaltak. Mezei Márk új regényének egyik alapmotívuma a végóráit élő Kádár-kor egyik szimbolikus traumája.
Az orosz elnök legutóbbi írásával valószínűleg semmi mást nem akart elérni, mint történelmi megalapozást szolgáltatni ahhoz, amit 2014 óta Ukrajnával szemben tett, beleértve a Krím annektálását, és mindenki számára világossá tenni, hogy amíg ő Oroszország elnöke, Ukrajnát nem engedi el.
A Nemzetközi Űrállomást, az ISS-t néhány év múlva nyugdíjazzák, így a kínai Tienkung lesz az egyetlen állandó bázis az űrben, az USA pedig másodhegedűssé válik az alacsony Föld körüli pályán. Kína abban bízik, hogy magához csábíthatja az ISS-projekt eredeti támogatóit: az orosz Roszkoszmosz mellett az Európai Űrügynökség is közös projekteket tervez az ázsiai országgal.
A politikai elit első kézből tapasztalhatta meg, hogy milyen veszélyei vannak a deepfake technológiának.
A háborúkban tömegesen megerőszakolt nők nem váltak részévé a hivatalos történetírásnak, és a mai napig nincs emlékművük Európában. Évtizedes hallgatás után az elmúlt időszak változást hozott, ám a traumáról folyó diskurzus két véglet között vergődik, ami félreviszi a fókuszt, és nem segít az áldozatokon. A Budapesten kezdeményezett több éves emlékezetprojekt és a 2023-ra tervezett emlékműállítás ezzel kíván szakítani.
A szovjetek által csak Ivánnak vagy Ványának becézett hidrogénbomba háromezerszer nagyobb robbanóerővel bírt a Hirosimára ledobott atombombánál, és 1961-es felrobbantása után még 900 kilométeres távolságban is repesztett be ablaküvegeket.
Máig rejtély, hogy valóban ember-majom hibridekkel akarták-e fellendíteni 1920-as évek Szovjetunióját, de az biztos, hogy Ilja Ivanovics Ivanov évtizedeken át kutatta állami pénzen a két faj keresztezésének lehetőségét. A regényes történetben afrikai nőket erőszakoló csimpánzok, egy kubai örökösnő és még a Ku-Klux-Klan is feltűnik.