Lassított videófelvételek derítettek fényt a kígyók két különböző támadási technikájára

Az amerikai Cornell Egyetem állatorvosi karának kutatói lassított felvételek alapján tárták fel a kígyók támadási szokásait – a videós bizonyítékok szerint a kígyókat két csoportra lehet osztani: lecsapókra és kitörőkre. A két módszer közötti különbség alapja a fogakban rejlik.

A lecsapók (strikers) villámgyorsan, felülről csapnak le a zsákmányukra, amit az alsó állkapcsuk elején lévő tűszerű fogaikkal szúrnak át, mielőtt a fejüket körbetekerik, hogy méregfogaikkal mérget juttassanak belé, vagy halálra szorítsák az állatot. A lecsapó kígyók közé sorolható a boák többsége (így a közönséges óriáskígyó is), illetve a pitonok.

Ehhez képest a kitörők lassabban támadnak, nem nyitják olyan szélesre a szájukat, és mindkét állkapcsukkal egyszerre ragadják meg a zsákmányt. Közéjük tartoznak a királysiklók, a földiboafélék, vagy például az észak-amerikai kutyakígyó is.

Bill Ryerson, a Cornell anatómiaoktatója és a kutatás vezetője szerint a kígyókutatók régóta csak a méregfogakra koncentrálnak, és a fogak többi részét nagyrészt figyelmen kívül hagyták.

Amikor felvételeket kezdtek készíteni, a kutatók azt látták, hogy egyes állatok (például a közönséges óriáskígyó) alsó állkapcsa keskeny, felfelé álló fogakat tartalmaz, míg más fajoknál (például a királysiklóknál) vaskosabb, ívelt fogak helyezkednek el ugyanazon az állkapocsrészen.

Bár a legismertebb kígyók nagy részét be lehetett sorolni az egyik vagy másik csoportba, Ryerson szerint olyan fajok is vannak (például a fán vagy a föld alatt élő kígyók), amelyek nem illeszkednek egyik kategóriába sem.

A (nem beágyazható) videót a Science oldalán lehet megnézni.